A lustaság evolúciójában a kisvárosok és falvak mostanában érik el a térburkolt „kertek” fénykorát.
Nyitókép: Shutterstock
Szépen fütyül, bravúrosan trillázik a fekete rigó. Visszatértek az örvös galambok, nagy robajjal landolnak a faágakon. A közelben zöldike „zsíroz”, összetéveszthetetlen hangján jelzi a revír határát az erdei pinty, minduntalan hallom a széncinege ismerős és változatos dallamait. Tavaly molnárfecskecsapatok cikáztak ablakaink előtt, szemközti fészküket az erkélyről figyeltem rendszeresen. A balkáni gerlék szerény huhogása ebben a kavalkádban szinte fel sem tűnik már.
Azelőtt nem gondoltam a belvárosra olyan helyként, ahol különösebb madárészleléseket tehetnék, holott logikus, hogy így van. Noha a zöldfelület errefelé is megfogyatkozott – legutóbb ismét a református templomkertben esett áldozatul a folytonos „zöldterületi rekonstrukciónak” egy szép tölgyfa –, azért a platánkorszak itt maradt példányai és a szintén reprezentatív céllal ültetett hársfák még kínálnak életteret. Akárcsak a város főterét körülölelő kis utcák, melyek régi fenyőtelepítések nyomait viselik magukon, s itt-ott egy nagyobb diófa is a házak fölé magasodik még. Tudatos természetvédelmi ültetésekről persze korábban sem beszélhettünk, mostanában meg végképp nem. Abban a pillanatban vagyunk, amikor a régi, organikus, rurális állapotok már visszaszorultak, a „környezettudatos” viselkedés mintázatai itt-ott felsejlenek, s egyre több jel utal arra, hogy a lustaság evolúciójában a kisvárosok és falvak mostanában érik el a térburkolt „kertek” fénykorát. Ezek a biofób helyek nem is érdemesek már erre a megnevezésre; helyesebb, ha kert helyett annyit mondunk rájuk: tér vagy terület.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Nem okozott meglepetést Brüsszel az ott dolgozó riporternek.
A BRFK Életvédelmi Osztálya emberölés kísérlete bűntett gyanúja miatt rendelt el nyomozást.
A város látképe látványosan átalakult egy amerikai filmforgatás miatt.
Meddig tart a hiteles zöldmarketing, és hol kezdődik a zöldrefestés?
Kemény kritikákat kapott Magyar Péter és a Tisza-adó Gyopáros Alpár legújabb videójában.
A liberális állameszménynek abban az értelemben biztos vége van, hogy az egyének érdekeit az állam érdekei elé helyezheti. Nem az egyén szükségletei, hanem a közösség, vagyis az állam igényei fogják megszabni a közeljövő politikai mozgásait. Lánczi András írása.
A Vizit legújabb adásában Szalai Laura és Dr. Kőnig Róbert a mentális egészség fontosságára hívják fel a figyelmet. Az ünnepi időszak túlzó elvárásai, a tökéletesség kényszere és a mindennapi nyomás komoly lelki terhet róhat ránk – a szakértők szerint azonban a jelen megélése, a segítségkérés és a tudatos odafigyelés lehet a kiút.
