A székelység származása nyolcszáz éve izgatja a magyar történészeket. Most Keszi Tamás régész új, kreatív és tudományosan is meggyőző hipotézissel állt elő. Valóban a székelyek volnának a mi kozákjaink?
Interjúalanyunk Keszi Tamás (1968) régész (PhD), a dunaújvárosi Intercisa Múzeum munkatársa.
*
A Magyarságkutató Intézetnél publikálta merész, ugyanakkor rendkívül érdekes teóriáját, ami alternatívát fogalmaz meg a székely név és társadalmi csoport eredetére. Melyek az elmélet központi állításai?
Hipotézisem a székely név etimológiájából indul ki. A szökik ige török eredetű, ennek ejtése szek- lenne a mai helyesírással. Az eredeti hangalakot megtaláljuk Dunaszekcső és Kaposszekcső nevében is. A szek- igetőhöz kapcsolódott a -ly képző, amellyel igékből főnevet hozhatunk létre. Ilyen szavaink az apály, dagály, fekély vagy a csekély. Utóbbi érdekessége, hogy alapigéje szintén török eredetű, és ebben is ö hangot találunk: csök/ken.
A szekely jelentése tehát gyorsan mozgó, elszökő, „megugró” ember.
A székszervezet kialakulása után az eredeti e hang népetimológia hatására vált é-vé, erre példa a gemkapocs-gémkapocs. Végül az etimológiát összekapcsoltam az úgynevezett „kóborlás” jelenségével.
Hogyan jutott ezekre a következtetésekre, mely tudományos eredmények inspirálták?
Már Benkő Loránd nyelvész tisztázta, hogy a székely név szerkezete és képzése világosan magyar. Az ő nyomán indult el
Klima László régész-nyelvész,
aki szerint a szeg főnév és a -ly képző található meg a szóban – ez a képző főnevekhez is kapcsolódhat. A „heuréka-pillanat” pedig Róna-Tas András és Berta Árpád könyvének böngészése során következett be. Ebben a szerzők ótörök jövevényszavainkat dolgozták fel. A felismerés után persze hosszabb ideig tartott, hogy az ötletet védhető modellé csiszoljam.
Ezt is ajánljuk a témában
A magyarság kialakulását a magyar nyelv önállósulásától számíthatjuk – hangsúlyozza Klíma László nyelvész, régész, aki lapunknak adott interjújában megerősíti a finnugor nyelvrokonságot, és beszél a genetikai vizsgálatok jelentőségéről is. Szó esik a nyelvészet lehetőségeiről a magyar őstörténet-kutatásban és egyes történészek szakmaiatlan megnyilvánulásairól is nyelvészeti kérdésekben. Interjúnk.
Mi a legerősebb etimológiai érve mindezekre?
Egyrészt az, hogy
a nyelvészek, akik olvasták a kéziratot, nem szedték ízekre a javaslatomat, sőt
elképzelhetőnek tartották. Nem mellékes, hogy Kézai Simon szerint a székelyek az után vették fel ezt a nevet, hogy elszöktek egy csatából. A középkori felfogás szerint a népnevek a népek bizonyos tulajdonságaira, cselekedeteire utalhatnak. Kézai ennek szellemében költött egy eredetmagyarázó mondát a székely szóhoz, amit ő még jól értett.
Magyarázatot kap az is, hogy a székely név miért csak a 12. század elején bukkan fel először:
az a társadalmi csoport, amelyiknek az elnevezésére használták, csak a 11. században született meg.
Milyen fő társadalmi mozgások vezethettek a székelység kialakulásához?
A tankönyvek szerint
a Magyar Királyság megszületése
pozitív dolog volt, a korabeli emberek többsége azonban máshogy viszonyult az államalapításhoz. Új struktúrák – vármegyék, egyházmegyék – jelentek meg, amelyek létrehozása, eltartása jelentős anyagi ráfordítást igényelt: templomok, ispánsági központok építése, ellátása.
Az addigi szabad embereknek adót kellett fizetniük,
jogaikat más módon is korlátozták. Minden politikai döntésnek vannak előre nem látható következményei.
Vagyis esetünkben tömegek próbáltak kibújni az új kötelezettségek alól, és olyan területeket kerestek, ahol ezt megtehették?
Így van. Ráadásul
a szabadok mellett jelentős szolgatömegek is éltek a Kárpát-medencében, akik szabadulni próbáltak uraiktól.
Ezt abból is sejthetjük, hogy az Árpád-korban egyes szolgák a Szökő, Szököső nevet viselték: a korszakban a szolgák gyakran kaptak olyan nevet, amelyik valamelyik tulajdonságukra utalt, gyakran megbélyegző formában: Buta, Fattyú, Hazug, Tolvaj.
A szökevény emberek és állatok összegyűjtéséről külön szakemberek gondoskodtak,
akiket a ’javak szedőinek’ neveznek 11. századi törvényeink. Ezeknek részben hasonló lehetett a feladatuk, mint az észak-amerikai rabszolgavadászoknak: a szökevényeket vissza kellett juttatniuk a tulajdonosokhoz.
Ugyanakkor a 11. század más szempontból is viharos volt: idegen támadások és trónharcok tették bizonytalanná az életet.
Aki menekülni akart a háborúk elől, az megpróbált gyéren lakott területekre költözni.
Ezeken ritkábban jártak a hadak, mert a katonákat nehezebb volt ellátni, kevesebbet lehetett zsákmányolni.
A 11. századi latin nyelvű törvényekben és oklevelekben gyakran szerepel a kóborlóknak (vagus) vagy szökevényeknek (profugus, fugitivus) nevezett csoport. Ismerjük a csoport szláv eredetű elnevezését is: üzbég, aminek a jelentése szökevény. Fura lenne, ha éppen magyar kifejezés nem létezett volna a megjelölésükre.
Hogyan zajlott az elmélet szerint a székelység, mint etnikum létrejötte?
A szökevények olyan helyeken telepedtek le, ahova a királyi hatalom nehezebben ért el. Ilyenek voltak a nagyobb erdők, mocsarak az ország belső részein, de mindenekelőtt a határvidéken. Az itteni hatalmi vákuum persze bizonytalanságot is jelentett. Nemcsak az őket üldöző ’javak szedőitől’ kellett magukat megvédeniük, hanem a rablóktól, adott esetben saját sorstársaiktól is: a tolvajlást szigorúan büntető 11. századi törvények részben a kóborlók lopásaira reagáltak.
Ennek következtében
olyan önszerveződő folyamat indult meg, amely végül hasonló struktúrákat hozott létre, mint amilyet a törzsi, nemzetségi szervezetben élő népeknél figyelhetünk meg.
Fontos szerepet játszhattak azok a
karizmatikus vezetők, akik sikerrel irányították közösségüket. Ilyen lehetett a középkori székely szólásból ismert Csaba is,
aki aztán egy külföldi vállalkozásán tűnt el az itthon maradók szeme elől.
Kiemeli Könyves Kálmán szerepét a székelység történetében. Miért?
A világ minden táján szerveződtek hasonló, államhatalom elől menekülő közösségek. Az állam reakciója is hasonló volt mindenhol. Ha elpusztítani nem bírta, akkor megpróbálta ezeket saját szolgálatába állítani, cserébe bizonyos kiváltságokat adott.
Több jel mutat arra, hogy nálunk Kálmán idején érkezett el a fordulópont. Több törvénye foglalkozik a határvidéki viszonyokkal és a kóborlókkal, ráadásul harcias külpolitikát folytatott. Ehhez
belső stabilitás és katona kellett: ez tehette szükségessé az addig független, a hatalommal ellenséges székely csoportok reintegrációját,
felhasználását. Ráadásul a székelyeket első alkalommal Kálmán halálának évében említik: az Olšava folyó melletti csatában magyarok, besenyők és székelyek külön alakulatokban harcolnak a cseh király serege ellen.
Miért adja magát a kozák párhuzam?
A kozákok zöme Ukrajnában él, aminek már a neve is beszédes: határvidék, amely a Lengyel Királyság, a Moszkvai Fejedelemség és a Krími Kánság között húzódott. Itt kerestek menedéket azok a különböző származású emberek, akik
az állami projektek – adóztatás, robot, háborúk – elől menekültek.
Önállóságukat fegyverrel is képesek voltak megvédeni. Végül megszületett az önálló kozák etnikai tudat, annak ellenére is, hogy nyelvi szempontból rokon közösségek – oroszok, lengyelek, ukránok – vették őket körül.
A kozák népnév amúgy szintén török eredetű, jelentése vándorló, bolyongó. Vagyis a kozákok ősei pont olyan kóborlók voltak, amilyeneket az Árpád-kori források említenek. Későbbi sorsuk is hasonló lett: többségük uralkodói függésbe kényszerült.
A megőrzött autonómia ára a katonai szolgálat volt.
A székelyek esetében további feltétel volt a 13. században, hogy Erdély keleti peremére telepedjenek.
Miért logikusabb, meggyőzőbb Ön szerint ez az elmélet, mint az eddigiek?
Elterjedt gondolat, hogy a székelyek egy eszkil nevű török törzs leszármazottai, akik a magyarsághoz csatlakoztak. Csakhogy
az eszkil szó a magyarban nem változott volna székellyé,
továbbá egyetlen 9-10. századi forrás sem említi őket Etelköz vagy a Kárpát-medence területéről. Nyelvi bizonyíték sem létezik a török eredetre. Egy másik elképzelés szerint határvédelmi céllal szervezte őket a központi hatalom a 10. században. De
a honfoglalás után a magyar törzsek éppen hogy elveszítették jelentőségüket,
felbomlottak. Ráadásul azokból a csoportokból – lesők, lövők – amelyekről bizonyosan tudjuk, hogy határvédelem volt a feladatuk, nem jött létre a székelyekhez hasonló csoport.
Milyen egyéb érvek sorakoznak az új teória mellett?
A székelység eredetét több tudomány vizsgálja, és csak az a hipotézis lehet sikeres, amelyik megfelel a különböző módszerekkel elért eredményeknek. A székelység nyelvjárásilag erősen tagolt, az egyes nyelvjárások pedig a magyar nyelvterület különböző részein élő csoportokkal mutatnak rokonságot. A székelyek a történeti források szerint is az ország különböző részein éltek az Árpád-korban. Hasonlót mondanak a székelyföldi helynevek, az antropológiai és genetikai kutatások:
olyan csoportról van szó, amelyik több helyről, nem is egyetlen időpontban érkezett Erdélybe, azon belül a Székelyföldre.
Az én modellem mindezzel összhangban van.
Nem tologatok fantomnépeket a térképen évszázadokon és több ezer kilométeren keresztül,
akik úgy érkeztek volna a Volga vidékéről vagy éppen Belső-Ázsiából a Kárpát-medencébe, hogy útközben nem említik őket történeti források és a hozzájuk köthető régészeti leletanyag sem ismert. Az egyszerűség szépségét pedig Ockham óta becsüli a tudományos világ.
Ezt is ajánljuk a témában
A székelyek békés megegyezést kerestek az erőszakos sorozással szemben, mire a Habsburgok katonasága ágyúzni kezdte a falut, aztán menekülő gyermekeket, nőket mészároltak le büntetlenül.
Nyitókép: Középkori székelyek a Kárpát-medencében. 1: székelyekre utaló történeti és nyelvészeti adatok; 2: középkori székely székek (tervezte Benkő Elek, készítette Ősi Sándor). Forrás: Benkő Elek: A középkori Székelyföld I–II. Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet, Budapest, 2012. 1. ábra.
A nagyszabású régészeti feltárás olyan valóságot villantott föl, amiről a kutatók nem is álmodtak. Luxuscikkek, gazdagság és hatalmas város képe bontakozott ki a szakemberek szemei előtt.
A Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztály csapata tartott közösségi régészeti napot.
Eddig is minden jel erre utalt, az új tömegsír feltárásával nem igazán maradtak kérdések az 1526-os mohácsi csata helyszínével kapcsolatban, miközben a részletekről is egyre többet tudunk.
A Maros megyei prefektus azt akarja, hogy távolítsák el a zászlót.
A kazár-bizánci kapcsolatok miatt megkerülhetetlen a Krím szerepe őstörténetünkben, az etelközi magyarságnak is nyoma van a félszigeten – árulja el egy hiánypótló könyv szerzője.
Nemzetközi mércével is egyedülálló történeti genetikai feltárást végzett egy kutatócsoport, az eredmények új dimenzióba emelik a komplett őstörténetet. Gyuris Balázs első szerzővel beszélgettünk.
Az orosz hadsereg a civilektől elkobzott, átalakított autókkal próbálja meglepni az ukrán állásokat.
Az újabb szabotázs lehetősége is felmerült.
