Tízezer statiszta, ezerfős stáb, hatezer jelmez – a Most vagy soha! eddig a legek magyar mozija

Mint ahogyan már a Mandineren is többször foglalkoztunk vele, hamarosan bemutatják a Most vagy soha! című filmet: a márciusi ifjakat és az 1848. március 15-i történéseket a középpontba állító, akciódúsnak ígért mozi idén március 14-étől látható országszerte. Az alkotás valódi gigaprodukció, a magyar filmgyártásban ez idáig példátlan módon tízezer statiszta és ezerfős stáb vett részt az elkészülésében, 

Az előkészítés több mint egy évig tartott, melynek során az alkotók a mozi minden egyes jelenetét a legapróbb részletekig megtervezték, kidolgozták, majd számítógépes 3D-modellben megépítették. Az utómunkák másfél évet vettek igénybe. 

A monumentális díszletet a kezdetektől úgy tervezték, hogy az még évtizedeken át tudja szolgálni a filmeseket. Pető Beatrix látványtervező elképzelései alapján egy hazai csapat valósághűen építette meg a korabeli, 1848-as budai és pesti utcákat, több száz lakással, bolttal, ablakokkal, ajtókkal, kilincsekkel, kéményekkel, boltívekkel, cégérekkel, burkolatokkal, kutakkal. 

A valósághű tervezést és kivitelezést hosszú hónapokig tartó kutatómunka előzte meg. A díszletben újra látható a Pilvax kávéház is, amely részleteiben (bútorok, tapéták, gázlámpák) pontosan megegyezik az eredetivel. 

A filmhez pluszban rekonstruálták a Duna-part egy szimbolikus részét, rajta a pesti és budai rakpart vámházaival, illetve a cselekmény alakulása miatt felhúztak egy nyolcvan méter hosszú hajóhidat. A Most vagy soha! egyik legösszetettebb látványeleme a piac, ennek minél hitelesebb megjelenítéséhez a kutatók felelevenítették az összes korabeli mesterséget: mások mellett a drótostótot, a Duna-víz-árust, a szappanfőzőt.

 A mozi számos helyszínen forgott. Két hétig például az 1848-as Pestet helyettesítő Sopronban; Petőfi, Szendrey Júlia és Jókai Mór egykori Dohány utcai közös otthonának legpontosabb mására itt bukkant rá a stáb. A lakásbelső át kellett alakítani – a tapéta színétől a Petőfi íróasztalán található kerámiafigura beszerzéséig –, ehhez korabeli festmények is segítséget nyújtottak. 

a Táncsicshoz köthető jeleneteket valóban a Várban forgatták le, a Landerer nyomdában játszódókat pedig egy, a Kincsem parkban álló, csodálatos, korhű épületben.

A közel egy évig tartó forgatókönyv-fejlesztés után hónapokig tartott a színészek kiválasztása. Petőfi Sándor castingja volt a legkritikusabb, a készítők választása végül az alkatilag is nagyon hasonló Berettyán Nándorra esett. A filmben Petőfi Sándor mellett életre kel Szendrey Júlia, Jókai Mór, Vasvári Pál és a többi márciusi ifjú: Bulyovszky Gyula, Sükey Károly, Degré Alajos, Irinyi József, Irányi Dániel, Vajda János, Vidats János alakja. 

Megelevenedik még a híres nyomdász Landerer Lajos, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója, Kubinyi Ágoston, Petőfi kiadója, Emich Gusztáv, Pest alpolgármestere, Rottenbiller Lipót és persze a magyar történelem egyik leghíresebb politikai foglya, Táncsics Mihály is. A tízezer statisztát is egyesével, hosszú hónapok munkájával választottak ki.

A korabeli ruházatok jó részét speciális külföldi raktárakból kölcsönözték, és több százat pedig – Velich Rita jelmeztervező elképzelései szerint – itthon megvarrattak. A főszereplőknek egy-egy öltözetből akár tíz ugyanolyan példány kellett, különféle roncsoltsággal, az időjárás és a cselekmény függvényében.

A kaszkadőri munka szintén egyedülálló volt a hazai produkciók történetében, a filmben közelharcok, támadó lovasok, vízi mutatványok láthatók, illetve és egy speciális, ablakon kizuhanós jelenet, amelynek vágatlanul kellett bekerülnie. 

A mozi visszatérő, szimbolikus motívumai az osztrák elnyomás „ködét” elűző lángok, ezeket speciális effektusok és pirotechnika segítségével valósították meg, a több száz négyzetméternyi ködöt ipari gépek biztosították.

A készítőknek a hitelesség érdekében arra is figyelni kellett, hogy a 19. századi pesti utcákat nemcsak hogy sár borította, de számtalan állat – kóbor kutyák és macskák, galambok, kecskék, lovak és tehenek – járt-kelt rajtuk. Ennek megfelelően a Nemzeti Múzeum előtti sáros kertbe például szürkemarhákat vittek, a korabeli piacon tehenek, lovak, kecskék tucatjait állították csatarendbe.

A Most vagy soha! digitális trükkjei szintén egyedülállók. Ötszáznál is több különleges VFX-felvételre volt szükség az 1848-as Buda-Pest minél korhűbb életre keltéséhez. A digitálisfilmtrükk-mennyiség a mozi képanyagának majd negyedét teszi ki, mivel számos utca, tér, emelet, tető csak ily módon jöhetett létre, nem beszélve a húszezres tömeg képi megteremtéséről vagy az éppen akkoriban készülő Lánchíd pilléreinek és állványzatanak láttatásáról.

A forgatáson itthon csak igen ritka technikai megoldásokkal dolgozott a stáb, Dobos Tamás operatőr irányításával. Ilyenek például az óriás, teleszkópos kamera- (technocrane) vagy az építkezési daruk használata, amelyek az augusztusi tűző napon a helyszíneket borongós márciusira árnyékoló ponyvákat tartották. A tömegjeleneteket nagykamerás drónok rögzítették, a hatalmas tereket esőztető rendszerek áztatták.

A filmet több mint kétórás, egyedileg, erre a produkcióra készült, nagyzenekari zene kíséri, összesen ötvenhárom szerzeménnyel. Gulya Róbert zeneszerző egy éven keresztül dolgozott rajta, csak a kották két hónapon át készültek, hogy aztán négy napon keresztül, egy hetventagú zenekar rögzítse a végeredményt. A hangkeverés féléves munka volt, a legmodernebb, nemzetközi hangzással: ez az első magyar film, amely Dolby Atmos keveréssel készült,

A kétórás hosszúságú mozit száznégy órányi anyagból vágták össze közel egy év alatt.

Nyitókép és fotók forrása: Fórum Hungary