A végéhez közeledik az 1848. március 15-i eseményeket kalandfilmes köntösben elmesélő Most vagy soha! forgatása. A produkció a tervek szerint 2024. március 15-e körül kerül majd a mozikba. A fóti filmgyárban megépített reformkori díszletváros állami tulajdonban marad, és már több magyar és külföldi filmes csapat is érdeklődik iránta. Bejártuk az izgalmas forgatási helyszínt, és azt is megtudtuk, milyen hangulatú filmre számíthatunk majd!
A Most vagy soha! eddig a legek filmjének tűnik: a köznyelvben Petőfi-filmként is emlegetett mozi gyártási költsége közel ötmilliárd forint, a produkcióhoz épített díszletet – amelyet egyedi kormányhatározattal ítéltek oda a Petőfi-bicentenárium alkalmából – kétmilliárdból húzták fel Fóton. Ezzel az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó alkotás
ennél több pénzt csak a Hunyadi kapott, ám az egy nemzetközi koprodukcióban készülő tízepizódos nagyszabású tévéfilmsorozat lesz.
A fóti díszletvárost mi is szemügyre vehettük egy sajtótúra keretében, a korabeli Pest és Buda rekonstruált utcarészletei közt a kreatív producerek, Rákay Philip és Szente Vajk, valamint a rendező Lóth Balázs (Pesti balhé) vezették végig a jelenlévőket.
A séta a pest–budai pontonhídnál indul, hogy aztán a vámház mellett elhaladva belépjünk a valóban grandiózus és ahogyan Rákay Philip mondja, „a valóságot tűpontosságal megidéző” további elemek közé. A tűpontosság olyannyira igaz, hogy hiába az újból támadó kánikula, menet közben egyfolytában a sarat dagasztjuk.
Ennek csak egyik oka a hitelesség, azaz hogy 1848. március 15-én egész nap zuhogott, ami a jobbára kövezetlen utcákon nyilvánvaló nyomot hagyott, a másik nagyon fontos jelentése szimbolikus,
és a mindenféle értelemben „sárban tartott magyarokra” utal.
A készítők szerint egyébként technikailag éppen ezt volt a legnehezebb megjeleníteni, hogy a több hónapon át tartó forgatás alatt mindig ugyanolyan borús időjárás legyen: ehhez darukkal felemelt óriási árnyékolókat használtak, hozzá az állandó esőt egy külön erre a célra kiépített rendszer biztosította.
Többek közt éppen e miatt a kontrollálhatóság miatt volt szükség a díszletváros kiépítésére, arról nem is beszélve, hogy hetekre-hónapokra amúgy is lehetetlen lett volna egész utca- vagy kerületrészeket lefoglalni a mai Budapesten. Azért a Nemzeti Múzeum előtt értelemszerűen forgattak néhány napot, Petőfi, Jókai és Szendrey Júlia egykori Dohány utcai közös albérletének mására pedig Sopronban találtak rá.
A külön a mozihoz felhúzott díszletelemek mellett szólt az is, hogy így valóban a 1848-as kulisszák jelennek meg, amikor még a klasszicizmus 19. század közepi, dísztelenebb változata volt az uralkodó, szemben a fejekben inkább élő, harminc-negyven évvel későbbi városkép helyett. Történész szakértők bevonásával így a lehető leghűbben igyekeztek felvillantani a korabeli pesti és budai utcák hangulatát. Még arra is ügyeltek,
Az utcatáblák és üzletportálok – a virágostól a hentesen át az újságosig – kilencven százaléka valóban létezett, ahogy a városháza, a helytartótanács – előtte az egyetlen lekövezett budai utcával – és a Landerer & Heckenast nyomda homlokzata is éppen így nézett ki.
Utóbbi esetében külön érdekesség, hogy a belső jeleneteknél eredeti nyomdagépeket használtak, azok működési sorrendjére is figyelmezve, ahogy egyébként minden kellék és jelmez esetében – beleértve a több száz statiszta ruházatát a kalaptól a cipőig – hasonlóan nagy gondot fordítottak a hitelességre.
amit a korabeli metszetek alapján tudták részleteiben is rekonstruálni. Igaz, a megvalósítás során, a forgatási igények miatt kénytelenek voltak kicsikét „csalni”: az eredetileg zöld tapétát barnára cserélték, a belső teret tizenöt százalékkal megnövelték, a márciusi ifjak törzsasztalát máshová helyezték.
A falon lévő képekkel és a karambolasztalokkal együtt nagyon jól érzékelhető az egykori hangulat, ahogy a bejárás után itt tartott sajtótájékoztatón Rákay Philip fogalmazott:
A sajtótájékoztatón részt vett a Nemzeti Filmintézetet vezetője és filmügyi kormánybiztos Káel Csaba is. Ő a Most vagy soha! elkészülését mérföldkőnek nevezte, hiszen „filmben még soha senki nem mesélte el a magyar történelem egyik, ha nem a legfontosabb napját, mintha a franciák Bastille ostromáról forgatnának, bár az egy kicsit véresebb volt”.
Beszélt a magyar filmgyártás utóbbi években elért sikereiről is, miszerint egyre több külföldi produkció forog nálunk, a sikerágazat még a covid alatt is 218 milliárd bevételt termelt az országnak. Budapest ma Európa második legnagyobb filmgyártó bázisa, ezért
„állami támogatással újabb stúdiófejlesztések kezdődnek,
ami érinti a Mafilm egykori fóti telepét is”.
Rákay Philip a mozi előkészületeivel kapcsolatban elmondta, hogy „minden egy ebéddel kezdődött” három éve, amikor Szente Vajkkal arról beszélgettek, ők maguk milyen filmet néznének meg szívesen a moziban, és hirtelen kipattant a fejükből a Most vagy soha! ötlete. Kis-Szabó Márkkal kiegészülve már szinte másnap elkezdtek dolgozni a történeten, amelynek fejlesztése során a legnagyobb fejtörést „a megfogható gonosz hiánya” okozta. Így közösen kitaláltak egy Farkas nevű fiktív karaktert, a Horváth Lajos Ottó által játszott cári ügynök és bandája mindenféle módon megpróbálja szabotálni a márciusi ifjakat – és így persze megakadályozni a forradalom kitörését.
A Most vagy soha! – ez az egész esemény alatt többször is nyomatékosan elhangzott – ugyanis
és semmiképpen nem egy kisdoktori alapja. Az alkotók hangulati előképekként olyan műveket említettek, mint a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes-filmek, a Peaky Blinders (Birmingham bandája) sorozat, illetve Steven Spielberg és Robert Zemeckis klasszikus történetmesélésre épített epikus munkái.
Az sem titkolták, hogy ezt a mozit elsősorban a magyar piacra szánják, hiszen ez a mi történetünk,
aminek a mozgóképes feldolgozása „nemzeti minimum, nemzeti kötelesség”,
ráadásul a Berettyán Nándor alakította Petőfi Sándor révén „olyan történelmi személyiséggel a központban, akit nem méricskél senki”.
Ennek ellenére bíznak abban, hogy a kalandfilm jelleg – amit számos gondosan kivitelezett kaszkadőrjelenet is színesít – és a fiatalok összefogásából létrejövő erő univerzális jelentése miatt a Most vagy soha! a külföldieknek is érdekes lehet.
Fotók: Ficsor Márton
A Futni mentem nem akar több lenni, mint ami: feszes, kedves, szerethető vígjáték, amelyben nemcsak romantika, de humor is van. És nagyszerű színésznők, akik végre egészen természetesnek látszanak a nagyvásznon.
Filozófusok fektették le egy új irány alapelveit.
December 12-én új zenés magyar vígjáték érkezik a mozikba. A Hogyan tudnék élni nélküled? Demjén Ferenc slágereire épülő szerelmes, balatoni történet, amelynek fiatal tehetségek, többek között Marics Peti, Törőcsik Franciska és Ember Márk a főszereplői. Mutatjuk a legfrissebb előzetest!
A film a krimivígjáték hazai felélesztésére tesz felemás kísérletet, de az impozáns szereplőgárda miatt érdemes próbálkozni vele.
Az üzenet rövid és lényegre törő volt.
Csodálatos, egyben ijesztő: újra megjelentek hazánkban a medvék.
Angol szakírók szerint Gravenberch, Szoboszlai és Jones alkotja majd a középpályássort.
