Nemzeti kötelesség egy új film 1848-ról – a Most vagy soha! forgatási helyszínén jártunk!

A Most vagy soha! eddig a legek filmjének tűnik: a köznyelvben Petőfi-filmként is emlegetett mozi gyártási költsége közel ötmilliárd forint, a produkcióhoz épített díszletet – amelyet egyedi kormányhatározattal ítéltek oda a Petőfi-bicentenárium alkalmából – kétmilliárdból húzták fel Fóton. Ezzel az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó alkotás

ennél több pénzt csak a Hunyadi kapott, ám az egy nemzetközi koprodukcióban készülő tízepizódos nagyszabású tévéfilmsorozat lesz.

Sárban tartott magyarok

A fóti díszletvárost mi is szemügyre vehettük egy sajtótúra keretében, a korabeli Pest és Buda rekonstruált utcarészletei közt a kreatív producerek, Rákay Philip és Szente Vajk, valamint a rendező Lóth Balázs (Pesti balhé) vezették végig a jelenlévőket.

A séta a pest–budai pontonhídnál indul, hogy aztán a vámház mellett elhaladva belépjünk a valóban grandiózus és ahogyan Rákay Philip mondja, „a valóságot tűpontosságal megidéző” további elemek közé. A tűpontosság olyannyira igaz, hogy hiába az újból támadó kánikula, menet közben egyfolytában a sarat dagasztjuk.

Ennek csak egyik oka a hitelesség, azaz hogy 1848. március 15-én egész nap zuhogott, ami a jobbára kövezetlen utcákon nyilvánvaló nyomot hagyott, a másik nagyon fontos jelentése szimbolikus,

A készítők szerint egyébként technikailag éppen ezt volt a legnehezebb megjeleníteni, hogy a több hónapon át tartó forgatás alatt mindig ugyanolyan borús időjárás legyen: ehhez darukkal felemelt óriási árnyékolókat használtak, hozzá az állandó esőt egy külön erre a célra kiépített rendszer biztosította. 

Pilvax eredetiben

Többek közt éppen e miatt a kontrollálhatóság miatt volt szükség a díszletváros kiépítésére, arról nem is beszélve, hogy hetekre-hónapokra amúgy is lehetetlen lett volna egész utca- vagy kerületrészeket lefoglalni a mai Budapesten. Azért a Nemzeti Múzeum előtt értelemszerűen forgattak néhány napot, Petőfi, Jókai és Szendrey Júlia egykori Dohány utcai közös albérletének mására pedig Sopronban találtak rá.

A külön a mozihoz felhúzott díszletelemek mellett szólt az is, hogy így valóban a 1848-as kulisszák jelennek meg, amikor még a klasszicizmus 19. század közepi, dísztelenebb változata volt az uralkodó, szemben a fejekben inkább élő, harminc-negyven évvel későbbi városkép helyett. Történész szakértők bevonásával így a lehető leghűbben igyekeztek felvillantani a korabeli pesti és budai utcák hangulatát. Még arra is ügyeltek,

Az utcatáblák és üzletportálok – a virágostól a hentesen át az újságosig – kilencven százaléka valóban létezett, ahogy a városháza, a helytartótanács –  előtte az egyetlen lekövezett budai utcával – és a Landerer & Heckenast nyomda homlokzata is éppen így nézett ki.

Utóbbi esetében külön érdekesség, hogy a belső jeleneteknél eredeti nyomdagépeket használtak, azok működési sorrendjére is figyelmezve, ahogy egyébként minden kellék és jelmez esetében – beleértve a több száz statiszta ruházatát a kalaptól a cipőig – hasonlóan nagy gondot fordítottak a hitelességre.

amit a korabeli metszetek alapján tudták részleteiben is rekonstruálni. Igaz, a megvalósítás során, a forgatási igények miatt kénytelenek voltak kicsikét „csalni”: az eredetileg zöld tapétát barnára cserélték, a belső teret tizenöt százalékkal megnövelték, a márciusi ifjak törzsasztalát  máshová helyezték.

A falon lévő képekkel és a karambolasztalokkal együtt nagyon jól érzékelhető az egykori hangulat, ahogy a  bejárás után itt tartott sajtótájékoztatón Rákay Philip fogalmazott:

Minden egy ebéddel kezdődött

A sajtótájékoztatón részt vett a Nemzeti Filmintézetet vezetője és filmügyi kormánybiztos Káel Csaba is. Ő a Most vagy soha! elkészülését mérföldkőnek nevezte, hiszen „filmben még soha senki nem mesélte el a magyar történelem egyik, ha nem a legfontosabb napját, mintha a franciák Bastille ostromáról forgatnának, bár az egy kicsit véresebb volt”.

Beszélt a magyar filmgyártás utóbbi években elért sikereiről is, miszerint egyre több külföldi produkció forog nálunk, a sikerágazat még a covid alatt is 218 milliárd bevételt termelt az országnak. Budapest ma Európa második legnagyobb filmgyártó bázisa, ezért

ami érinti a Mafilm egykori fóti telepét is”. 

Rákay Philip a mozi előkészületeivel kapcsolatban elmondta, hogy „minden egy ebéddel kezdődött” három éve, amikor Szente Vajkkal arról beszélgettek, ők maguk milyen filmet néznének meg szívesen a moziban, és hirtelen kipattant a fejükből a Most vagy soha! ötlete. Kis-Szabó Márkkal kiegészülve már szinte másnap elkezdtek dolgozni a történeten, amelynek fejlesztése  során a legnagyobb fejtörést „a megfogható gonosz hiánya” okozta. Így közösen kitaláltak egy Farkas nevű fiktív karaktert, a Horváth Lajos Ottó által játszott cári ügynök és bandája mindenféle módon megpróbálja szabotálni a márciusi ifjakat – és így persze megakadályozni a forradalom kitörését.

Nemzeti minimum, nemzeti kötelesség

A Most vagy soha! – ez az egész esemény alatt többször is nyomatékosan elhangzott – ugyanis

és semmiképpen nem egy kisdoktori alapja.  Az alkotók hangulati előképekként olyan műveket említettek, mint a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes-filmek, a Peaky Blinders (Birmingham bandája) sorozat, illetve Steven Spielberg és Robert Zemeckis klasszikus történetmesélésre épített epikus munkái.

Az sem titkolták, hogy ezt a mozit elsősorban a magyar piacra szánják, hiszen ez a mi történetünk,

ráadásul a Berettyán Nándor alakította Petőfi Sándor révén „olyan történelmi személyiséggel a központban, akit nem méricskél senki”.

Ennek ellenére bíznak abban, hogy a kalandfilm jelleg – amit számos gondosan kivitelezett kaszkadőrjelenet is színesít – és a fiatalok összefogásából létrejövő erő univerzális jelentése miatt a Most vagy soha! a külföldieknek is érdekes lehet.

Fotók: Ficsor Márton