Jókai Mór az 1848-as esztendőt tartotta élete legfontosabb évének, mint fogalmazott: „Huszonhárom esztendős koromban egy év alatt forradalmat csináltam, háborúba mentem és megházasodtam.”
Idős korában, a forradalom alatt írt műveinek gyűjteményes kötetében így fogalmazott 1848-ról, a szabadságharcról: „Soha úgy írni, miként akkor, nem tudnék többé, soha úgy érezni a leírottat, úgy visszaadni a szív igaz keservét és örömét és soha oly bátran kimondani azt, amit gondoltam.” Jókai Mór 1848 tavaszán az Életképek című irodalmi lapot szerkesztette Petőfi Sándorral. A Dohány utcában laktak, Petőfi Szendrei Júliával, Jókai pedig egy külön szobában. Habár a legtöbb forrás szerint már március 14-én este, a Pilvax kávéházban értesültek a bécsi eseményekről,
Jókai Mór kései visszaemlékezésében 1898-ban már arról írt, hogy nem a bécsi hírek lobbantották lángra a magyar forradalmat.
„Március 13-án kiütött a bécsi utcai forradalom is, de ez nem volt a pesti mozgalom keresztanyja, mert az akkori közlekedési eszközök hiányossága miatt még híre sem jöhetett két nap alatt. A pesti március 15-ének indító oka egy határozat volt, amelyben a pesti kör 12 pontban foglalta össze a nemzet követeléseit. Ezt a határozatot megyénként akarták körözni, de az ifjúság kikelt az eszmének elmocsárosodása ellen és megcsinálták a mozgalmat maguk” – írta Jókai, aki Petőfivel szemben kevésbé volt radikális.
Ennek jeleként 1848 márciusában, már a szabadságharc elején a következőképpen fogalmazott az Életképekben: „Az elmultakért semmi szemrehányás! Martius 15-kén az egész haza ujjá született, vele együtt minden egyes hazafi. Legyen gondunk a jövőre ne a multra” – fogalmazott, ám markáns és fenyegető is tudott lenni. Ugyancsak az Életképekben a Habsburgoknak üzent, mikor a magyar szabadságharcot a francia forradalommal hozta párhuzamba, amelynek végén lefejezték az uralkodót, XVI. Lajost:
„Királyok! Koronás emberek! Miért nem olvassátok a történeteket, miért nem olvassátok azon rémséges sorokat, mik egy koronás király vérével vannak írva?”
Jókai a márciusi ifjak közül Petőfit és Vasvárit tartotta a legtöbbre (egyikük sem élte meg a szabadságharc végét). Évtizedekkel később, 1891-ben, a Petőfi Társaság ülésén így jellemezte a két hőst: „Petőfinek arca és alakja nem volt az, amit daliásnak nevezünk. Arckifejezése komor, rideg volt, termete szűk vállú, járása nagy lépésű, mint a távgyaloglóké, hangja tompa, de mikor az ihlet lángja átmelegítette, ez a mozdulatlan arc ragyogott.”
Jókai szerint Vasvári is bálványa volt a felkelőknek: „Hatalmas ifjú férfialak, nyílt tekintetű, nemes vonásokkal büszkélkedő arccal, nagy kék szemekkel, sűrű, világos gesztenyeszín hajfürtökkel. Bálványa volt a fiatalságnak, vezére, lelke a néptömegnek.” Jókai egész élete legfontosabb évének tartotta 1848-at:
„Huszonhárom esztendős koromban egy év alatt forradalmat csináltam, háborúba mentem és megházasodtam. Egyiket se bántam meg…”
– vélekedett később. Jókai a szabadságharc alatt jobbára tollal harcolt, megalapította például az Esti Lapokat, és a Pesti Hírlapot is szerkesztette, ám mindkettő életveszélyes vállalkozás volt, hiszen nem tudhatta, mi vár rá, ha elbukik a szabadságharc. Petőfit egész életében magasztalta, még úgy is, hogy a forradalom kitörése után nem sokkal elfordultak egymástól. Jókai évtizedekkel később konkrétan megfogalmazta, mi volt az a két eset, amit nem tudott elnézni a költőnek: „Petőfivel, kivel lélekben eggyé voltunk forrva eddig, kétszeresen meghasonlottam. Először, mint törzsszerkesztő, a Vörösmartyhoz írt s az általam nem helyeselt költeménye miatt, másodszor, mint férfi, oly családi ügyeimbe avatkozás miatt, amik legbensőbb barátra nézve is szentélyt képeznek.” Mint ismert, Petőfi nem helyeselte Jókai és Laborfalvi Róza házasságát, és ezt szóvá is tette. Jókai idősen úgy látta, Petőfi
„zsarnoka volt annak, aki szeret. Uralkodott a barátai fölött, azáltal, hogy szerette őket.”
Érdekes adalék a Jókai és Petőfi szerkesztette Életképekkel kapcsolatban, hogy Jókai később azt is elárulta, a lap példányszáma azért zuhant be ezerötszázról háromszázra, mert úgy érezték, a világtörténelmi események miatt olvassák a lapot, nincs többé szükség az újság mellé adott népszerű divatképre. Tévedtek. Ezzel kapcsolatban így fogalmazott csalódottan Jókai: „Elhagytuk a lap mellől a divatképet: s az az egy divatkép lenyomta mindnyájunknak súlyát, Petőfivel együtt."
A legnagyobb morális diadal közepette megbuktunk anyagilag.”
1848. március 15-én esős idő volt, Jókai pedig nem tartotta elég forradalminak, hogy az emberek esernyők alatt hallgatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt, s mindezt szóvá is tette a Landerer és Heckenast nyomdánál, amikor is így szólt az egyre nagyobb tömeghez (a korabeli lapok szerint 20 ezren lettek délutánra):
„Urak, ha az eső ellen is paraplét feszítünk ki, hátha egy óra múlva golyók fognak hullani, akkor mivel fedezzük magunkat?”
– szólt a tömeghez Jókai. A forradalmi hevület ellenére a márciusi ifjak is délben ebédelni mentek (mint ahogy a nyomdászok is), és délután három órakor találkoztak Jókaiék a múzeumkertben. A levert szabadságharc után Jókai bujkálni kényszerült, majd Sajó álnéven írt, a kivégzést és a börtönt pedig végül megúszta. Laborfalvi Róza tartotta benne a lelket, s kapcsolatai révén is segített az üldözött írón, mindezt pedig soha nem felejtette el megemlíteni Jókai, aki szerint a felesége a fényes életmód után a nyomort és az üldöztetést is vállalta miatta.
Jókai Mór 1894-ben, csodás sorokkal foglalta össze, mit is élt át az 1848/49-es forradalom alatt: „Jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt diadalútjaikon, s futottam futó betyárokkal együtt úttalan pusztákon, mocsarak, erdők sűrűjében. Ott voltam Bécs városában és Budapest ostrománál, bombatűz közepette, s a feldúlt Komárom romjai közt. S láttam a világot a fejemre szakadni Világosnál…”
Nyitókép: Jókai Mór Barabás Miklós 1854-ben készült litográfiáján. Forrás: Wikipedia
Következik: Jókai és a Balaton
Két erő küzd egymással: lokalisták és globalisták, szuverenisták és föderalisták, populisták és neoliberálisok. Nemzeti és nemzetközi törekvésekről van szó, amelyek Magyarországon régi történeti mintázatokra nyúlnak vissza.
A híres író korszakos uralkodót látott Rudolfban, a temetésére küldött koszorúján csak ennyi állt: letűnt vezércsillagunknak.
Komárom adott számára tartást, a szülői ház pedig az irodalom és a művészetek szeretetét.
Jókai szerint a heves magyar vérmérséklet miatt lett divat a pisztoly- és kardpárbaj Magyarországon, ő sem maradt ki a „párbajmániából”.
Sokan féltették Jókai Mórt a gyermekes, jóval idősebb Laborfalvi Rózától, ám 38 éven át, egészen a színésznő haláláig éltek házasságban.
Ez már nem csak egy nyári zápor: a hétvégén tomboló vihar igazi ítéletidőt hozott.
Thaiföld is jó üzletet kötött, amikor a svéd harcigépeket vásárolta meg.
Bár a köztársasági elnök még nem tűzte ki.