A rák nem egyenlő a halállal – Einspach Gábor a Mandinernek

Dokumentumfilm, egy sikeres ember nagy ívű portréja vagy egy betegség krónikája – melyik a leginkább helytálló meghatározás?
A Nem halok meg semmiképpen nem betegségfilm. Már csak azért sem, mert én a betegséget is próbáltam nem betegségként megélni.

Hanem hogyan?
Olyanfajta élményként, amely szorosan hozzátartozik az élethez. Vagy másképpen fogalmazva, az életem egyik igazi nagy, meghatározó eseményeként. Ezért igyekeztem intenzíven átélni minden fázisát, nem tartottam el magamtól, ugyanúgy az emberi lét részének próbáltam tekinteni, mint ahogyan az egyéb nagy fordulópontokat, a házasságaimat, a válásaimat, a gyerekeim születését, a szüleim halálát, vagy ahogy, remélem, egyszer majd a saját halálomat is. Persze tudom, könnyű így beszélni annak, akinek végül a szerencsés gyógyulás jutott. Utólag visszanézve, időkapszulába tudtam zárni a diagnózistól a műtéten át a kezelések befejezéséig tartó nyolc hónapot, és le tudtam vonni az ebben az időszakban átéltekből a magam – és talán mások – számára is bizonyos tanulságokat.