Éjszaka minden megnő

Már alkonyodott, mire felértünk az erdei kunyhóba. A sötétség és a világosság határán a táj megváltozik. A tereptárgyak, az ösvények, a kövek, a fák mintha nem egészen ott lennének, ahol addig voltak. Van egy könyve Határ Győzőnek, az a címe, hogy Éjszaka minden megnő. A kezdődő alkonyatban még nincs benne ez a növekedés, ilyenkor még csak ez a különös elmozdulás érzékelhető. Semmi nincs már egészen ott, ahol addig volt. Ez még csak a lebegés ideje, nem a növekedésé. Ezért sem találom hirtelen az ösvényt, ami az aszfaltos útról a kunyhóhoz vezet. Amúgy sem igazi ösvény ez, inkább csak egy alig látható nyom­vonal a meredek hegyoldal bükkfái között. Tele van az erdő régi utak és ösvények nyomaival. Néha alig lehet megkülönböztetni őket a vadcsapásoktól. Bekapcsoljuk a fejlámpákat, a két barátom botladozik lefelé, nekem az a szerencsém, hogy valahogy a lábamban van ez a meredek hegyoldal, sokszor jártam már itt.