Vitacikkben csap össze a volt magyar külügyminiszter és Romsics Ignác tanítványa.
A Múlt és Jövő zsidó folyóirat hasábjain folytatódik a Horthy-vita, ahol Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, nagykövet, ismert és elismert történész fejtette ki álláspontját egy új könyv kapcsán.
A Jeszenszky által méltatott mű lapunk munkatársának, a Mathias Corvinus Collegium Corvinák folyóirata főszerkesztőjének, Veszprémy László Bernát történésznek Tanácstalanság című könyve, mely a holokauszt alatti magyar-zsidó vezetésről szól, s mely a Jaffa kiadónál jelent meg. Jeszenszky cikkével párhuzamosan egy másik recenzió is megjelent a lap legutóbbi print számában, melynek szerzője Olosz Levente, frissen PhD-zett kutató, az Erőszakkutató Intézet (EKI) munkatársa, Romsics Ignác tanítványa.
Jeszenszky így írt a könyvről a lap hasábjain: „A könyvben a zsidó tanácsok rendkívül nehéz, de olykor részeredményeket hozó, az életviszonyokat – amennyire lehetséges volt – enyhítő munkájáról sok részletet tudunk meg, amint a sikertelen kiugrási kísérlet utáni borzalmas nyilas atrocitásokról is. Az utóbbiakat nem lehet szégyen és fölháborodás nélkül olvasni: magukat magyar hazafinak tekintő aberrált emberek követték el. A szerző nem tart a várható támadásoktól, amikor olyan vitatott személyekről ad kiegyensúlyozott és meggyőző értékelést, mint a fővárosi Zsidó Tanács elnöke, Stern Samu, a nála jóval bonyolultabb karakterű Berend Béla, vagy amikor a magyarországi holokauszt rendkívül alapos feldolgozásáról ismert Randolph L. Braham munkásságának hibáira mutat rá. Számomra személyes öröm és elégtétel, hogy az utóbbi években éles vitákat kiváltó Koszorús-akciót, amiről angol nyelven magam is szerkesztettem egy kötetet, minden elfogultságtól mentesen, tárgyilagosan mutatja be. Felfedezésszámba megy, hogy abban milyen jelentős szerepe volt a budapesti Zsidó Tanácsnak.”
Ehhez hozzáteszi:
A szerző hatalmas munkát végzett a fönnmaradt gazdag államigazgatási és egyházi iratok, személyes hagyatékok, hazai és külföldi dokumentációs központok, külföldi levéltárak átvizsgálásával. Könyvének minden bizonnyal vitákat is kiváltó megállapításait alapos jegyzetapparátussal támasztja alá.”
Olosz ellenben így ír róla: „Veszprémy az ismert források újraértelmezésével valóban sajátos narratíváját adja az eseményeknek. Eszerint Horthy 1944. július 6-án egyértelműen a budapesti zsidók megmentése céljából utasította Koszorús Ferencet arra, hogy a Baky László belügyi államtitkár által vezetett csendőröket a fővárosból kiűzze.” Romsics Ignác tanítványa szerint a „második ellentmondás Horthy felelősségének megítélésében keresendő. Bár Veszprémy jelzi, hogy a »bevallottan antiszemita« kormányzót nem lehet minden felelősség alól felmenteni, mivel a vidéki zsidóságot az ő regnálása alatt szállították ki az országból, a Koszorús-akció és »álkoncentráció« kapcsán mégis egy pozitívabb Horthy-kép kialakítására törekszik. Ilyenképpen Horthy úgy jelenik meg, mint akiben – értesülve a deportálások valódi következményéről – feltámadt a zsidók iránti együttérzés, sőt szinte már valamiféle filoszemitizmus kerítette hatalmába, és a Központi Zsidó Tanácsot segítségül hívva szakadatlanul a maradék zsidóság megmentésén kezdett dolgozni.”
Úgy tűnik tehát, hogy
Jeszenszky szerint Horthynak szerepe volt a fővárosi zsidóság megmentésében, míg Olosz ezt vitatja.
Olosz recenziójában Karsai László történészre hivatkozik szaktekintélyként, igaz, rá nyilván véletlenül Karsai Ferencként utal. Veszprémy könyvéről lapunk itt közölt ismertetést, a könyvbemutatójáról itt írtunk, Jeszenszky Lázár János építési és közlekedési miniszter elhíresült kenderesi szavaira pedig itt reagált. Jeszenszky Gézának a Magyar Tudományos Művek Tárának felületén egyébként 365 közleménye van, Olosznak 51. Jeszenszky korábban angol nyelven könyvet is szerkesztett a Koszorús-akcióról.
Ezt is ajánljuk a témában
Mekkora volt a zsidó tanácsok mozgástere, és milyen szerepük volt a holokausztban? Milyen kapcsolatot ápoltak Horthy Miklóssal, és miért vádolták őket a kommunisták? Erről is szó volt egy új könyv bemutatóján.
Fotó: Földházi Árpád
Akadt egy altábornagy, aki október 15-én ellenállt a nyilasoknak és a németeknek, és élete végéig küzdött az igazság feltárásáért. Veszprémy László Bernát írása.
Konok szerint nem őt fogták perbe, hanem azokat, „akik nem hajlandók hallgatni Izrael népirtó háborújáról és az általa okozott humanitárius katasztrófáról”.
A Rubicon folyóirat égisze alatt forgatott alkotás történész szakértőkkel és dramatizált jelenetek segítségével lép túl a vesztes csatát kísérő állandó bűnbakkeresésen és az összeesküvés-elméleteken.
Joanna Urbanska kutató a beszélgetés során felhívta arra a figyelmet, hogy az ukrán állam a mai napig nem járult hozzá az áldozatok exhumálásához, így nem tudni pontosan, mennyi lengyel veszett oda a nacionalisták vérengzései során.
Valós történelmi forrásokat hézagosan vagy torzan tartalmazó, tudománytalan, ellenségképgyártó mesével kábítják a romániai diákokat a mai napig – vallja Köő Artúr történész, tanár, aki a jelenkori romániai tankönyvek vizsgálata után megdöbbentő dolgokat tárt fel.
Andreas Rödder szerint Németország húsz éve ugyanabban a politikai zsákutcában toporog, és ha nem néz szembe a válsággal, akkor idővel a mindent felforgató törés következik.
Fiatalon prostituáltak szolgálatait vette igénybe, a kártyaszenvedélye pedig anyagi romlással fenyegette. Így nézett szembe bűneivel a fejedelem!
Egyelőre nincsen hivatalos ferencvárosi bejelentés...
