Kövérné Kalmár Mónika „Sütis Móni” írása a Mandiner hetilapban.
Klára úgy volt erős nő, hogy igazából nem is tudott róla. Egyszerűen csak tette a dolgát, és maga sem értette, miért, de a környezete időről időre rákérdezett: hogyan csinálod? „Ahogy mindenki” – gondolta Klára, mert nem érzett abban semmi különöset, hogy vezette a vállalkozását, koordinálta három, éppen a felnőttkor küszöbén álló gyermeke életét, szerette férjét, igyekezett helytállni mint feleség, anya és háziasszony – bár úgy érezte, valahol valami mindig hiányt szenved. Gondolhatják róla, hogy szupernő, de nem az.
Beszalad a boltba, vesz négy camembert sajtot, meg két tekercs leveles tészta kell még”
Itt volt a főzés, például. Az utóbbi időben egyre kevesebb ideje volt rá, noha mindenki tudja, hogy a házi kosztnál jobb nincs, hogy minden az alapanyagokon múlik (az vagy, amit megeszel), hogy valójában három-négy hozzávalóból tizenöt perc alatt olyan vacsorát lehet rittyenteni, hogy szó bennszakad. Hát milyen nő az olyan, aki még erre sem hajlandó?