A kommunista politikus élete végéig képtelen volt átlátni és megbánni az ártatlanok elleni bűneit. Egy ideológia foglya maradt, miközben évezredes gazdasági, kulturális realitásokat próbált felülírni.
A magyar történelem egyik legkártékonyabb hatású és lebicskanyitogatóbb stílusú politikusa, a hosszú élete végéig nyugalomban élő Gerő Ernő napra pontosan 125 éve, 1898. július 8-án született az akkori Hont vármegyében, a mai Szlovákiában. Moszkovitaként életét a kommunizmus szovjet változata megvalósításának szentelte – először külföldön, aztán Magyarországon –,
amely ideológia torz lényegét idegen hatalom segítségével egy az egyben saját honfitársaira erőltette:
bűnei politikusként számosak, vérlázítóak, az állampolgárok fizikai és lelki megsemmisítésétől a nemzet gazdasági, tudományos, közéleti alapjainak a szétzúzásáig terjednek: tevékenységével valójában sem maga előtt, sem az ország előtt nem számolt el soha. Emlékét ezért sem feledhetjük.
Az ifjú Singer Ernő
A leendő politikus zsidó származású banktisztviselő-családba született, tizedik gyermekként. Édesapja tönkrement földbérlő volt, édesanyja a fiú tizenöt éves korában elhunyt. Nem kétséges, hogy az ifjú Ernő lelki és gondolati „beállításain” mély nyomot hagyott a gyerekkor, persze, ezt bárki másra is elmondhatjuk. Ambiciózus főszereplőnk Újpesten járt gimnáziumba, majd
orvosnak készült, de tanulmányait félbehagyta, hogy beléphessen a magyar kommunista pártba.
A Tanácsköztársaság idején ott „segített”, ahol tudott, még a Vörös Hadseregbe is önként jelentkezett, ám frontszolgálatot végül nem teljesített.
A szovjet kaland és a „barcelonai mészáros”
A kommün bukása után, 1920-ban Bécsbe szökött és megkezdte hosszú „kalandozását” Európában és a Szovjetunióban, amit egy fegyházbüntetés tarkított idehaza: 1922-ben pártszervezés céljából Budapesten élt, illegális újságot adott ki, mire a magyar hatóságok letartóztatták – végül 1924-ben a magyar–szovjet hadifogolycsere-egyezmény egyik utolsó kedvezményezettjeként a Szovjetunióba távozhatott, ahol beindult a karrierje.
A szovjet kaland előtt többször járt Csehszlovákiában és Romániában a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége tagjaként, de Moszkvában szintet lépett: először még csak egy üzemben dolgozott, 1925-ben azonban a Komitern Franciaországba küldte az emigráns magyar kommunisták irányítására, majd a nemzetközi Lenin Iskolán tanult, így az ideológiai képzéssel, más szóval az agymosással is jól haladt. Instruktorkodott még Dániában, Svédországban, Belgiumban, de Olaszországban is eltöltött egy évet.
A spanyol polgárháborúban egy nemzetközi brigád parancsnoka volt: könyörtelen harcot folytatott a szintén Franco ellen küzdő trockisták ellen,
amiért „a barcelonai mészáros” gúnynevet kapta.
„Gerő feladata elsősorban a Komintern által elfogadott politikai irányvonallal szemben álló anarchistákkal és trockistákkal szembeni politikai leszámolás volt, ami (...) egyáltalán nem zárta ki erőszakos eszközök alkalmazását sem.
Gerő gondolkodás és ellenvetés nélkül minden rábízott feladatot végrehajtott
(…). A spanyolországi kiküldetés után Gerő megbízható, kipróbált elvtársnak számított. Moszkvai főnökei spanyolországi tevékenységét azzal jutalmazták, hogy politikai referensi minőségében a kommunista világmozgalom különböző kiváltságokat élvező elitjéhez tartozhatott. A sztálini hatalomgyakorlás technikáinak elsajátítása mellett ekkor tett szert arra a kapcsolatrendszerre is, amelyet a háború után Magyarországra hazatérve is oly eredményesen hasznosított” – írja Baráth Magdolna egy idevágó tanulmányában.
A kommunista téboly kulcsfigurája Magyarországon
A fentieket figyelembe véve mondanunk sem kell, hogy Gerő 1945 után fontos szerepet játszott a kommunisták hazai hatalomátvételének megszervezésében, majd a kíméletlen diktatúra kiépítésében: kulcsszerepe volt abban, hogy egy zökkenőkkel és tévedésekkel teli, de – a nyilasuralmat leszámítva – mégis önazonos történelmi ösvényről letérve a világháború utáni Magyarország szakadékból szakadékba zuhant, mindezt egy életidegen, országra erőltetett ideológia kedvéért. A kevés döntéshozót, elsősorban Rákosi Mátyást és Gerő Ernőt személyes felelősség terheli azért, hogy
évezredes gazdasági, politikai, kulturális, tudományos, érzelmi realitásokat próbáltak felülírni, parancsra:
szinte kizárólag a nemzet érdekeivel ellentétes döntéseket hoztak, aminek csakis katasztrófa lehetett a vége.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága hangsúlyozza Gerő Ernőről: „Éveken keresztül igen jelentős gazdasági és politikai hatalom összpontosult a kezében; személyes felelősség terheli a törvénytelenségekért és az 1948–1953 közötti súlyos gazdasági torzulásokért, az eleve túlfeszített első ötéves tervet végképp ellehetetlenítő tervmódosításokért, az elkövetett politikai hibákért és bűnökért”.
Volt közlekedésügyi miniszter, pénzügyminiszter, államminiszter, miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter. Belügyminisztersége alatt átszervezte a politikai rendőrséget, így évtizedekre eldőlt a politikai rendőrség államigazgatásban elfoglalt helye. Próbálta visszafordítani a Nagy Imre által hozott, legalább némi szakszerűséget mutató intézkedéseket az 1950-es években.
Gerő Ernő és a „fasiszta csőcselék” 1956-ban
1956 júliusában politikai válság alakult ki Magyarországon, amit az oroszok Rákosi Mátyás leváltásával akartak orvosolni: a leköszönő Rákosi helyére a Központi Vezetőség Gerő Ernőt választotta meg első titkárnak. Micsoda ötlet!
Gerő nem is hazudtolta meg magát, és amikor elérkezett a forradalom estéje,
1956. október 23-án rádióüzenetet intézett a nyilvánossághoz, amivel minden, még létező biztosítékot kicsapott:
a tüntetőket sovinisztának, antiszemitának, reakciósnak, népgyűlölőnek nevezte, az eseményeket meg ellenforradalomnak. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk: a városi legendával ellentétben nem Gerő Ernő használta az elhíresült „fasiszta csőcselék” szóösszetételt, hanem Apró Antal. Így megy ez.
Első titkári tisztét Gerő 1956. október 25-ig töltötte be. Addigra elvesztette a szovjetek bizalmát, mert képtelen volt úrrá lenni a sztálinista rendszert fenyegető forradalmon. Személye elfogadhatatlan lett a magyar nép többsége számára, mert neve összekapcsolódott a szovjet katonai beavatkozás törvényesítésével – közli a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. 1956. október 28-án aztán a szovjet nagykövetség több más, sztálinista vezetővel együtt Gerőt is a Szovjetunióba menekítette.
A száműzött, a visszatért és a fordítóvá avanzsált Gerő
A magyar kommunizmus „virágkorának” a kulcsfiguráját ezt követően a Szovjetunióban jegelték, 1960-ban térhetett haza. Párttagságától megfosztották, amit az „elvek embereként” soha nem hevert ki – amúgy
nyugalomban, kényelemben élhetett: a papírszagú, a nép szempontjából lényegtelen ejnyebejnyét leszámítva felelősségre soha nem vonták,
marxista műveket fordítgatott, Kádárt pedig, bármilyen komikusnak tűnik utólag, árulónak tartotta.
Jellemző, hogy 1977-ben, halála előtt pár évvel még utoljára a visszavételét kérte a Magyar Szocialista Munkáspártba, de elutasították. „Tisztelt Elvtársak! Tisztelettel kérem, szíveskedjenek visszavenni az MSZMP tagjai sorába. (…) Mindig kommunistának tartottam magamat, s kezdettől fogva, töretlenül az Októberi Szocialista Forradalom, illetve a Szovjetunió oldalán állottam, és természetesen ma is ott állok. Ez év nyarán (ha megérem) 79 éves leszek. A szocializmus ügyéért már nem sokat tudok tenni. A keveset, amit az utóbbi években tehettem, megtettem: különböző kérdésekről írtam a Párttörténeti Intézetnek. Ezen kívül fordítottam, amit, ha lehet, és ha a Kossuth Könyvkiadónál akad ilyen munka számomra, szívesen folytatnék. Döntésüket várva, maradtam kommunista üdvözlettel. Gerő Ernő”
Nem kétséges: hithű kommunista volt, ami valahol – nehéz meghatározni, hogy hol – tiszteletre méltó, ám egyben az emberi ostobaság és érzéketlenség mércéje is, hogy egészen élete végéig képtelen volt átlátni és megbánni az ártatlanok elleni bűneit. Egy ideológia foglya maradt.
Ezt is ajánljuk a témában
„Az önmagát túlélt, szívós szoci világ álneve Horn Gyula volt” – vélekedett egy korábbi interjúban Orbán, aki Boross Péter, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon korábbi miniszterelnökök mellett foglalt helyet a temetésen.
Felhasznált irodalom:
https://neb.hu/asset/phphUh6az.pdf
https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz2011-3/387-424_barath.pdf
https://1956.mti.hu/Pages/WiW.aspx?id=127
http://beszelo.c3.hu/cikkek/az-oreg-gero-es-%E2%80%9Eholdudvara%E2%80%9D
http://gulag.kommunizmusbunei.hu/eletrajzok#elet3
https://mek.oszk.hu/01900/01937/html/szerviz/kislex/biograf/gero.htm
https://www.nevpont.hu/palyakep/gero-erno-0cb82
Wikipédia
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
A nácik a jogot az áldozatok ellen, az elkövetők oldalán használták fel - hangzott el az MCC erdélyi konferenciáján.
II. András királyunk kiváltságlevele az Aranybulla és a Szent Korona együttes jelentőségéhez mérhető a szászok tudatában, mondja el a Tringli István történész a Mandinernek.
Visszaviszik a „helyére”.
A donyecki bányász, Alekszej Sztahanov Sztálin halála után már nem volt fontos. .
A katalán sikeredző már mindent elért a Citynél.
Nem csak nekünk tűnt fel, tényleg egyre kevésbé harcias Zelenszkij retorikája.
