Tíz éve helyezték örök nyugalomra Orbán Viktor legnagyobb politikai ellenfelét: Horn Gyulát

Július 8-án, ma tíz évvel ezelőtt temették el a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben Horn Gyula néhai kommunista külügyminisztert, kormányfőt, az MSZP egykori első emberét, a korábbi Szocialista Internacionálé alelnökét. A koporsót a 15-ös parcellában ravatalozták fel.

*

– reagált a 888.hu azon kérdésére Orbán Viktor kormányfő, hogy ki volt addigi legkeményebb politikai ellenfele. – Megtestesítette mindazt, amit le akartunk győzni, magunk mögött akartunk hagyni. Horn komoly ellenfél volt, dacára annak, hogy őt végül legyőztem. Ez olyan bravúr volt, mint ahogy a tizennégy éves Egerszegi Krisztina csusszant be elsőként a két debella NDK-s úszónő között.”

Horn oly annyira ellentmondásos figurája a magyar történelemnek, a közéletnek, hogy jelenleg is zajlik egy hozzá kapcsolódó ügy a Fővárosi Törvényszéken: lehet-e közterületet, valamint önkormányzati tulajdonban lévő közintézményt elnevezni egy olyan politikusról, „aki részt vett a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében, vagy fenntartásában”.

Értelmezhetetlen rendszerváltoztatás – a Horn-ügy

A Horn Gyula sétány körül kialakult polémia egyébként kicsiben, de rávilágít a ’89-90-es folyamatok (!) értelmezhetetlenségére: a baloldali, liberális többségű Fővárosi Közgyűlés szerint semmi gond nincs azzal, hogy a kétségtelenül pufajkás múlttal bíró néhai politikusról közterületet neveznek el a tizenharmadik kerületben.

Ezt viszont vitatja Budapest Főváros Kormányhivatala: törvényességi felhívást intéztek Karácsony Gergelyék felé, lobogtatva hozzá egy akadémiai állásfoglalást is, amely ugyan nem egy konkrét ügyben hozott határozat, hanem egy gondolatkísérleté, amiben a Magyar Nemzet munkatársa egy civil szervezetet próbált elnevezni Hornról, azonban ez esetben az MTA szakvéleménye miatt megakadt a folyamat.

A fővárosban nincs erről szó, hiszen vitatják, hogy akadémiai állásfoglalást kellett volna kérniük. Álláspontjuk szerint erről egyedül ők dönthetnek, akadémiai állásfoglalásra pedig nincs szükség. Karácsonyék tehát már kétszer is elutasították a kormányhivatal törvényességi felhívását – azaz nem tervezik átnevezni a közterületet.

Pont az ügy végére csakis a bíróságon kerülhet sor, ugyanakkor a Fővárosi Törvényszék nem kérheti ki az MTA véleményét a főváros helyett. De talán e nélkül is születhet döntés.

Tiszteletadás: történelmi temetés és nyugati renomé

Horn Gyula életének 81. évében, hosszan tartó, súlyos betegségben hunyt el 2013. június 19-én. Állami, katonai tiszteletadás mellett tartandó temetésére épp tíz éve került sor. Ritka, mondhatni történelmi pillanat volt, amikor egy eseményen

Németh Miklós dugóba keveredett, ezért lekéste a megemlékezést. De ott volt Schmitt Pál és Sólyom László korábbi államfő is, illetve a Horn-kormány egykori miniszterei, köztük Kuncze Gábor és Bokros Lajos. A díszvendégek között foglalt helyet a diplomáciai testületek képviselői mellett Martin Schulz, az EP akkori szocialista elnöke és Hans-Dietrich Genscher korábbi német külügyminiszter.

A búcsúztatáson Hornról Katona Béla, egykori minisztere, az Országgyűlés volt elnöke emlékezett meg. Katona beszélt a politikus vállaltan proli gyökereiről, nehéz gyerekkoráról, és az 1956-ban meghozott rossz döntéséről, amivel azonban  –állítása szerint – Horn képes volt szembenézni.

Az Index.hu akkori tudósítása szerint Katona fájlalta, hogy a sok nemzetközi elismerés ellenére itthon nem méltányolták eléggé Horn Gyula érdemeit, „a bánáti bazsarózsák barátja Horger Antalként megtagadta tőle a kitüntetést”. (Azaz Gyurcsány 2007-ben állami kitüntetésre terjesztette fel az akkor 75 éves Hornt, de Sólyom László köztársasági elnök ezt a politikus 56'-os tevékenysége miatt nem támogatta.) Ezután Kulka János Füst Milán Este van című versét szavalta el, majd a díszvendégek rótták le kegyeletüket. Köztük Orbán, akit többen kipfujoltak. Emiatt miatt később Baja Ferenc volt szocialista miniszter kért bocsánatot.

Érdekesség, hogy amikor a miniszterelnök legidősebb lánya, Orbán Ráhel interjút adott a Mandiner.hu-nak, ugyancsak szóba került Horn személye. Mint mondta: „A történelem és a politika napi szinten téma nálunk, de ez nem a pártpolitikát jelenti. A szüleink számára mindig fontos volt a múlt és a jelen tisztelete is.

A néhai szocialista kormányfőnek főképp Nyugaton, azon belül is a német politikai elit körében magas a renoméja az újraegyesítésben játszott szerepéért, a vasfüggöny „állítólagos” lebontása miatt. (1989. június 27-én Alois Mock osztrák külügyminiszterrel együtt a tévé nyilvánossága előtt jelképesen vágta át a már előző hónapokban felszámolt műszaki határzár médiacélra meghagyott mintegy tízméteres maradványát.)

Amikor Horn szobrot kapott az Európai Parlament (EP) épületében – ezt megelőzően az egyik üléstermet már elnevezték róla –, az avatáson Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) akkori elnöke úgy fogalmazott: „Horn Gyula nagy ember, nagy magyar, nagy európai volt, legyenek rá büszkék a magyarok.”

Szerinte a politikus „meggyőződésből cselekedett, bátor volt, mert kockázatot vállalni”, majd a portálunk beszámolója szerint hozzátette: „ő szocialista volt, én kereszténydemokrata vagyok. Időnként ezt tréfálkozva megemlítettük egymásnak, de aztán felismertük, hogy bár eltérő vércsoportba tartozunk, ez a lényeget illetően nem jelent különbséget”.

Nyitókép forrása: MTI / Máthé Zoltán