Százados lenne Lengyelország utolsó kommunista ura, ha még ma is köztünk lenne.
Majd 10 évvel vagyunk a közép-európai rendszerváltoztatások előtt. Ekkor már sejteni lehetett, hogy így vagy úgy, de repedezik a kétpólusú világrend. Pláne a lengyeleknél, hol a fokozatosan romló élelmiszerellátás miatt egyre csak nőtt az elégedetlenség a politikai rendszerrel szemben.
A Szolidaritás szakszervezet sztrájkokkal igyekezett tárgyalásokra kényszeríteni a kormányt, amely leginkább a belbiztonságra és a hadseregre támaszkodhatott. A tábornokból és nemzetvédelmi miniszterből lett államfő, Wojciech Jaruzelski végül 1981. december 13-án, egy vasárnapi napon vezette be a mindenkit sokként érő hadiállapotot (stan wojenny), amiről többek között ITT írtunk részletesebben.
De ki is az a Jaruzelski, aki, ha ma még köztünk lenne, ezen a napon ünnepelné századik születésnapját?
Ki az a katolikus nemesi felmenőkkel bíró katonatiszt, aki részt vett a tengermelléki munkástüntetések véres leverésében; majd kihirdette a már említett hadiállapotot, amely több száz halálos áldozatot követelt, s több mint egymillió lengyelt emigrációba kényszerített? Ki az a ízig-vérig kommunista hadipolitikus, akinek személye tán a mai napig megosztja a lengyel társadalmat?
Merthogy vannak, akik a demokratikus mozgalmak letörőjeként, kommunista diktátorként tartják számon Jaruzelskit. Vádat is emeltek ellene. Ítélet viszont nem született. Inkább felmentés. Azonban vannak olyanok is, akik – bármilyen furcsa is ezt így leírni – lengyel hazafit látnak benne, mivel egy kiélezett helyzetben kellett döntéseket hoznia: jobb lengyel katonákat látni az utcákon, semmint a vörös hadsereget. Nem mellesleg ő volt az egyik prominens, aki életre hívta a kerekasztal-tárgyalásokat, és ő töltötte be az első részlegesen szabad parlamenti választásokat követően a köztársasági elnöki tisztséget – egészen pontosan 1990. december 22-ig.
A kelet-lengyelországi földbirtokos, katolikus családból származó Wojciech Witold Jaruzelski Kurówban született, 1923-ban, a függetlenségét épp visszanyert Lengyelországban. Egyházi iskolába járt, Varsó külvárosában, bár soha nem vett részt egyházi szertartásokon, még édesanyja katolikus temetése alkalmával sem volt hajlandó belépni a templomba.
Nemesi származású nagyapja részt vett az 1864-es, oroszellenes felkelésben, édesapja pedig a lengyel-bolsevik háborúban. Miután kitört a második világháború, a Jaruzelski család Litvániába menekült, de mikor ezt az országot is beszippantotta a Szovjetunió, Szibériába deportálták őket. Apja NKVD-munkatáborba került, és ugyan a Sikorski-féle paktumnak köszönhetően kiszabadult, nem sokkal később elvesztette életét.
Az ifjú Jaruzelski fakitermeléseken dolgozott, háta és a szeme ekkor sérülhetett meg.
Utóbbit hóvakságnak hívják, s ezért kellett mindenhol szemüveget viselnie.
1943-ban azonban besorozták; a harmadik birodalom ellen küzdött orosz földön, mégpedig a lengyel hadseregben. Ott volt Varsó felszabadításakor; a németországi harctereken, csehszlovákok, ukránok ellen fogott fegyvert; majd a lengyelországi illegális fegyveres csoportok felszámolásában segédkezett.
A negyvenes évek második felében a hadsereg törzskarában töltött be funkciókat, és alig harminchárom évesen, 1956-ban felvarrhatta első tábornoki csillagát, amikor is dandártábornokká léptették elő. Ő volt az egyetlen tábornok, ki már ekkor kiállt amellett a Konsztantyin Konsztantyinovics Rokosszovszkij szovjet marsall mellett, aki tényleges helytartóként ténykedett a Lengyel Népköztársaságban, aki százezrek internálásáért volt felelős, s aki 1956-ban munkások közé lövetett, majd a Szovjetunió „közbenjárását” kérte Nyikita Szergejevics Hruscsovtól a lengyelországi béke megteremtése érdekében.
Nem sokkal később Jaruzelski a hadsereg politikai főcsoportfőnökévé, majd nemzetvédelmi miniszterhelyettessé lépett elő. 1964-ben került be a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) Központi Bizottságába; 1965-ben lett vezérkari főnök, három évre rá nemzetvédelmi miniszter; 1970-ben a LEMP Politikai Bizottságának póttagjává, 1971-ben pedig teljes jogú tagjává vált.
Mint fentebb jeleztük, 1970-ben ő vezette a gdański munkások elleni katonai műveletet (sokan ezt rótták fel neki legfőbb bűneként), ő azonban eltolta magától a jogi felelősséget, mert mint mondta: a tényleges döntéseket nem a katonák, hanem a lengyel kommunista párt szervei hozták. Az 1968. évi, zsidó katonatisztek elleni cionista tisztogatását ugyanígy mentegette. Ugyanekkor vezette a lengyel katonai erőket a Csehszlovákia elleni intervencióban.
Hetvenben ugyancsak részt vett a Władysław Gomułka kommunista főtitkár elleni puccsban, akit Edward Gierek váltott. Majd jött Jaruzelski hadiállapota, és a majd 10 éven át tartó országlása.
1991. január 30-án után visszavonult a közélettől, igaz, Vlagyimir Putyintól azért még átvett egy kitüntetést 2005-ben, amiért részt vett Berlin ostromában.
2011-től azt lehetett olvasni a lengyel sajtóban, hogy fokozatosan romlik az állapota. Kemoterápiával kezelték. A kórházban egykori vetélytársa, Lech Walesa (a Szolidaritás alapítója, első elnöke) is meglátogatta, jó egészséget kívánva neki. Három évvel később arról cikkeztek, hogy a 90 éves Jaruzelski összejött az ápolónőjével, s ötvenhárom év után válik feleségétől, Barbara Jaruzelskától. Ám nem sokkal ezután agyvérzést kapott, majd május 25-én hunyt el.
Hamvait a Powąski lengyel nemzeti sírkert katonai temetőjében helyezték el, bár onnan ma már ki akarják paterolni.
Mindenesetre az állami, katonai tiszteletadás melletti temetésén több mint ezren gyűltek össze, hívei és ellenfelei, és azok a rendőrkordonnal elválasztott tüntetők, akik szerint nem lett volna szabad ilyen körülmények között eltemetni az egykori kommunista vezetőt.
Nyitókép: AFP
Források:
Nizalowski Attila: Jaruzelski és Wałęsa – párhuzamos életrajzok a lengyel félmúlt drámájából
Magyar Távirati Iroda
Till Tamás szülei huszonnégy év várakozás után megtudták az igazságot, de a fiuk gyilkosa szabadon távozhatott, ami a család számára feldolgozhatatlan.
Oroszországnak a szemmel látható nemzetközi kudarcai után valahol muszáj teljesítenie.
A hasonló sérüléseket szenvedett ukránok a nemrég bevezetett szabályváltozásoknak köszönhetően már bevethetőek a fronton és besorozhatóak az ukrán hadseregbe.
Elképesztő luxussal találkoztak az Aszad palotáját kifosztó felkelők.
Hemzsegnek a rendszer összeomlását mutató felvételek a közösségi médiában.
Tapintható volt a feszültség Máltán.
Az uniós tagállamok belügyminiszterei csütörtökön szavaznak Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról. Ha megszavazzák, a történelmi döntés az EU magyar elnöksége idején születik meg.
Michael McGrath állítja, nyitott a tárgyalásokra, de ugyanúgy kész elzárva tartani az uniós pénzcsapokat.
