60 éves lett a magyarok kedvenc szinkronhangja – Így ünnepel
Kautzky Armand azt is elárulta, hogy miként lett James Bond magyar hangja.
Ma 85 éves egy kemény ember, akinek hiába szívja az erejét az idő, ellenáll. Ma 85 éves a színész Koncz Gábor, akinek Mezőkeresztes, a paraszti lét súlya és a hit adott erőt ahhoz, hogy egyenes derékkal menjen végig az élet útján.
Ha a Klauzál téren születik 1938. július 8-án, ahol villanykörte van a szobában, ahol reggel az asztalnál talán még habos kakaó is, ma nem ismernénk őt. Mert ő mindig abból táplálkozott, amit Mezőkeresztesen a génjeiben kapott, ami belé égett a paraszti világ keserédes mindennapjaiból. A dacos, szilaj, olykor karcos Koncz Gábort adta nekünk ez a világ.
Persze egybeolvadt a karakterekkel, de a legtöbbször magát adhatta. Habár az emberek leginkább A dunai hajós Borus Demeterként ismerik, meg a Gyula vitéz télen-nyáron Prohászka Ferenceként, ő nem ezeket említi a 85. születésnapjának előestéjén. Hanem a zseniális rendező, Fábri Zoltán két alkotását. A Magyarokat és a Fábián Bálint találkozása Istennel című alkotást. Az utóbbi a meggyötört, a történelem játékszerévé vált parasztember vívódásáról, Istenkereséséről szól. Koncz Gábor szerint ebben a filmben érezte leginkább úgy, hogy teljesen magát adhatta: „Az őseimre gondoltam, lemásoltam őket, mert én abból vagyok” – mondja Koncz Gábor, aki a Mandinernek adott korábbi interjújában arra a kérdésre, hogy mit kapott a paraszti léttől, csodás képet varázsolt elő: „Mindent. Ételt, levegőt, gondolatot, tartást és mindezt az apámtól és az anyámtól.”
A mezőkeresztesi évek alatt, fiatalon látta azt is, mikor az ötvenes években elvitték a család lovait, elvitték, be a termelőszövetkezetbe. Koncz Gábor pedig nézte az apja és nagyapja kétségbeesett arcát és ökölbe szorított kezét és akkor értette meg, „a parasztnak nem is a föld, hanem a ló az istene.” A mezőkeresztesi évek tették azzá, ami lett. És ezért büszke rá, hogy ma már a városban ott áll egy szobor róla: „A templom mellett, három méteres” – mondja a népszerű színész, aki Fábián Bálinthoz hasonlóan kereste Istent, de ő meg is lelte. „Amikor IV. Bélát játszottam, a szerepben megkérdeztem az érseket, hogy annak idején a tatárokkal vívott háborúban miért nem segített engem az Isten? És miért bünteti a jót és miért jutalmazza a gonoszt? Nagy kérdések. Én ennek ellenére hiszek, vallásos vagyok, de tudom, hogy tartozik nekem az Isten. Örülnék, ha megsimogatná néha a fejemet.”
A mai születésnapján az Újszínház művészei látogatják meg az otthonában és készül róla egy életrajzi dokumentumfilm is. Habár érzi a 85 év nyűgét, manapság is rendszeresen felül a vadászlesre és hamarosan Horvátországba utazik a feleségével, egy kicsit pihenni. „Miatta megyek, én már mindenhol jártam, mindent láttam”– mondja ezzel kapcsolatban. A filmjeit megkapta DVD-n, néha le is ül megnézni egy-egy alkotást, csak az szomorítja el, hogy a szereplők közül már csak ő él. A világ dolgai 85 évesen is foglalkoztatják, s nagyon nem tetszik neki, amit az ukrán–orosz háborúról olvas vagy hall, és szerinte az Egyesült Államok áll a konfliktus mögött „Amerika borzalmas. Kiirtották az indiánokat, majd odavitték gályán a rabszolgákat. Aztán elmentek Afganisztánba, Vietnámba, Koreába. Nem szeretem, ha valaki erővel, pénzzel politizál” – folytatja.
Koncz Gábor 85 éves. A mezőkeresztesi parasztfiú életműve teljes. A villanyvilágítás nélküli vályogházból indulva bevonult a történelembe. Mindamellett, mint a művészeket általában, kétségek gyötrik. Néha azt álmodja, hogy sokan lesznek a temetésén, máskor pedig arra ébred éjjel, hogy azt látta, csak három sírásó lesz ott. Sokan lesznek. De reméljük, csak hosszú évek múlva. Boldog születésnapot!