Csak én öregedtem tíz évet.
Közeledik a feleségem kerek születésnapja. Létrehozok a Facebookon egy zárt csoportot a barátoknak és a családnak, ami nagyjából harminc főt tesz ki. Küldözgetem szépen az információkat a titkos buliról, hogy ki mikor hol legyen, mit vegyen föl, mit hozzon, hová bújjon el; és ezzel egy hétig nincs is semmi baj azon kívül, hogy mindennap háromszor leizzadok, hogy ne bukjak le, minden elkészüljön időben, legyen leadva, felvéve és a többi.
Flottul megy minden, ám egy nappal a születésnap előtt a Facebook önállósítja magát, és elkezdi meghívni az összes ismerősömet a titkos, zárt csoportba. Szerencse, hogy rám ír egy kollegina, hogy ez a meghívás szándékos vagy véletlen volt. Nézem a csoportot, egyre növekszik az ismerősök száma, egyre többen lépnek be. Küldenek képernyőfotókat, hogy vírus ez, vagy tényleg meghívtam a buliba. Rohanok az iskolai informatikushoz, nézi, fogalma nincs, mi történhetett; elküld a másik kollégához, annak sincs; rohanok a gyerekekhez, mert ők az ilyesmiben már sokkal jobbak, mint a felnőttek, ők is nézik, de semmi. Privát, titkos csoport, így hoztam létre, hogyan történhetett az meg, hogy nyilvános lett? Törölném a csoportot gyorsan, de fogalmam sincs, hogyan kell. Megkérdezem a ChatGPT-t.
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
A semmiből felbukkanó „popup” pártok gyors győzelme mögött gyakran üres tartalom áll, aztán a kormányzás megkezdésével jön a káosz és a kijózanodás.
Áradoznak róla.
A jobboldali szereplőket kampányidőszakban csaknem nullára tekeri a Meta.
Bár a cég anyagi helyzete nem követeli meg az elbocsátásokat, Zuckerberg inkább a mesterséges intelligenciával dolgozna emberek helyett.
Most csak bizakodnak, ennyit tehetnek.
Minden követelést elfogadtatnának a leendő miniszterelnökkel.
