Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem – ma lenne hetvenöt éves Cserháti Zsuzsa

„Az évfordulókon nem megyek ki a temetőbe, ilyenkor otthon emlékezünk meg róla. Luca és Dani tizenöt és tizenhárom évesek és bár nem ismerhették a nagymamájukat, rengeteg felvételt láttak és hallottak róla. Ma is érzem anyu jelenlétét és édesapámét is, akit korán veszítettem el" mondta a Blikknek Szirtes Krisztián. 

Cserháti Zsuzsa fia felidézte azt is, milyen életre szóló örökséget kapott az édesanyjától, ami meghatározza a mindennapjait. 

„Anyu nagyon maximalista volt, mindent végigvitt, ezt tőle örököltem. Emlékszem, egyszer egy egész rajzfüzetet másoltam át, anyu pedig mondta, hagyjam, de nem hagytam. Éjjel háromkor a füzeten aludtam el, de megcsináltam. De az is örök emlék marad, amikor azt mondta,

Ez mindig eszembe jut például, amikor ügyeket intézek... és szinte hallom a hangját is.”

Azt a jellegzetes hangot, ami ma is gyakran felcsendül a rádiókban. Kicsi, gyere velem rózsát szedni; Árva fiú; Édes kisfiam, Porsche, szerelem, száguldás; Boldogság, gyere haza; Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem – csak néhány a Cserháti Zsuzsa által sikerre vitt dalok közül, amelyeket túlzás nélkül az egész ország ismer, még azok is, akik nem különösebb rajongói a műfajnak. 

Azt viszont manapaság egyre kevesebben tudják, hogy a húsz évvel ezelőtt, 2003 júliusában elhunyt énekesnőnek – fia talált rá holtan a lakásában –, milyen felemás sors jutott.

Pedig a karrierje mondhatni álomszerűen indult.

előbb csak vokálozott, majd nem sokkal később már önálló számokat is énekelhetett az akkor már országos sztárnak számító Szécsi műsorában. Aztán a kor szokása szerint jöttek a kötelező lépcsőfokok: televíziós szereplések, koncertek, kis- és nagylemezek. Az 1972-es Táncdalfesztiválnak Cserháti Zsuzsa volt az egyik nagy felfedezettje, a Nem volt ő festő és a Repülj, kismadár című dalokkal indult. 1978-ban megnyerte a Tessék választani! versenyt az Én leszekkel, 1979-ben a sopoti fesztivált a Különös szilveszterrel. Számos kislemez mellett két önálló nagylemeze is megjelent 1978-ban és 1981-ben.

Utóbbi címe – Többé nincs megállás! –  azonban nem vált önbeteljesítő jóslattá. Az 1981-es Tánc- és popdalfesztiválon A boldogság és én című dala már semmilyen elismerést nem kapott,

A „popcézár” Erdős Péter ugyanis nem neki szánta a főszerepet a nyolcvanas évek női előadóművészei között. És mivel a vigaszdíjat – legyen vokalista Csepregi Éva mögött a Neoton Famíliában – Cserháti visszautasította, a központi hatalom nem kegyelmezett: koncertlehetőségekhez ettől kezdve alig jutott, dalait nem játszotta többé a rádió, nagylemeze nem jelenhetett meg.

A villámgyorsan a perifériára tolt énekesnőt ismerősei-barátai próbálták segíteni, énekelt többek közt Szakcsi Lakatos Béla zenekarával és a Deák Big Banddel, illetve vokálozott számos lemezen. Az ő ötlete volt, hogy az akkoriban éppen Skandináviában vendéglátózó Charlie-val legyen egy közös duettjük, így született meg az azóta örökzöld Száguldás, Porsche, szerelem 1984-ben. Évekig a Moulin Rouge éjszakai műsorának fő fellépője volt, majd Debrecenbe költözött, és Arany Bika bárjának rendszeres énekese lett. Közben a magánélete sem alakult túl fényesen. Házassága, amelyből egyetlen gyereke, Krisztián született, nem sikerült, pajzsmirigy-problémák miatt túlsúlyos lett, aminek következtében egy időre teljesen visszavonult a színpadtól, és saját bevallása szerint „szinte elfeledve, szegénységben” élt.

Egészen a kilencvenes évek közepéig, amikor a Tankcsapát, valamint a Kispál és a borzot is szerződtető Rózsa Records okos húzással újra divatba hozott három nagyágyút: Cserháti Zsuzsát, Horváth Charlie-t és Demjén Ferencet. Cserháti Hamu és gyémánt című CD-je 1996-ban szinte letarolta a zenei piacot, 2002-ig még négy albuma jelent meg, és végre az időközben erre tökéletesen megérett hangjának is köszönhetően elmozdulhatott a szívének kedves soul műfaj felé is. 

a depresszióval és állandó fogyókúra-kényszerrel párosuló betegség, illetve annak szövődményei és egyéb szervi problémák okozták a halálát mindössze ötvenöt évesen. A nem sokkal később kiadott, Életem zenéje című válogatáslemez platinalemez lett.

Nyitókép: Budapest, 1985. június 23. (MTI Fotó: Hámor Szabolcs).