Kezdetét vette Magyarország eddigi legnagyszabásúbb nemzetközi színházi eseménysorozata. A 10. Nemzetközi Színházi Olimpia programjában 58 ország 400 társulata vesz részt – Juliette Binoche Oscar-díjas színésznő is fellép.
A szombati ünnepi megnyitóval hivatalosan is kezdetét veszi a 10. Színházi Olimpia. A 15 órától kezdődő, a főváros több pontján (Nemzeti Színház előtti tér, Duna-korzó) estig tartó programsorozat nyitányának fő fellépője a Bagossy Brothers Company. Az erdélyi együttes meghívása egyben szimbolizálja is a nagyszabású rendezvény ideáját, miszerint a fesztiválon részt vevő hazai befogadó teátrumok
A Bagossy-koncert mellett az Átmentem cirkuszművészeti produkció – Ifj. Simet László artistaművész a Duna felett kifeszített drótkötélen egyensúlyozva sétál át a folyó egyik partjáról a másikra –, illetve hazai és nemzetközi utcaszínházi performanszok láthatók majd. 19 órától beszédet mond Theodórosz Terzopulosz, a Színházi Olimpia Nemzetközi Bizottságának alapító elnöke és Vidnyánszky Attila, az idei olimpia művészeti vezetője, a Nemzeti Színház vezérigazgatója.
Bagossy Brothers Company (Facebook)
A nagyszabású színházi találkozót 1995-ben neves rendezők és drámaírók hívták életre. Az alapítók között görög, japán, amerikai, spanyol, angol, orosz német és brazil alkotók is voltak, így többek között az amerikai Robert Wilson, az angol Tony Harrison vagy a japán Tadashi Suzuki. A hagyomány és a korszerűség jegyében, illetve az ókori olimpiák szellemében megrendezett esemény időről időre egy-egy városban, országban talál otthonra, az első Delphoiban volt, majd következett mások mellett Moszkva, Isztambul, Szöul, Delhi.
Az ötlet Theodórosz Terzopulosz görög rendezőtől, az Attisz Színház alapítójától származik, aki az antik görög drámák új szemléletű értelmezőjeként és a Dionüszosz visszatérése elnevezésű saját színésztréningjével vált világhírűvé.
„Nagyon fontos dolgokat éltünk meg a színházi olimpiának köszönhetően, mióta elindultunk a görögországi Delphoiból. (…) Mindig megpróbálunk egy vezető témát találni az olimpiának azon kívül, hogy természetesen különös figyelmet fordítunk a vendéglátó ország kulturális sajátosságaira is.
Manapság izgalmas téma lehet például a kisebb és nagyobb közösségek, nemzetek szerepe a globalizáció világában.
Hiszen korunkban mindenki az egyéni boldogulás útjait keresi, ami veszélyezteti a népek, nemzetek sajátos értékeit. Ez a sokszínűség ellen hat. A kollektív kincseink ápolása a mi dolgunk. Hiszek benne, hogy a Színházi Olimpiával kulturális hidakat építünk, amik segítenek egymás jobb megismerésében” – mondta Terzopulosz.
Theodórosz Terzopulosz (fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt)
A 2019-es kettős rendezésű szentpétervári–togai (Japán) olimpia után a tizedik állomás Budapest és Magyarország lett. A nemzetközi, hazai és határon túli magyar teátrumok bevonásával, összesen mintegy 750 produkciót kínáló műsorfolyam nem csak földrajzi értelemben feszegeti a határokat, a műfaji sokszínűség jegyében a táncszínházaktól a bábszínházakon át a cirkuszig vonultatja fel a legkülönfélébb produkciókat; több kisebb „kamarafesztivál” is illeszkedik az eseménysorozatba.
A 6, 8 milliárd állami támogatásból megvalósuló színházi olimpiához több mint húsz fesztivál is csatlakozott, többek közt a VéNégy Fesztivál, a Győri Nemzeti Színház Duna Fesztiválja vagy IX. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) – utóbbi programjai adják mindennek a gerincét. Annál is inkább, mert annak, hogy a 10. Színházi Olimpiát idén Magyarország rendezheti meg, a legfontosabb előzménye éppen a MITEM volt: a 2014-ben,Vidnyánszky Attila által alapított találkozó révén a nemzetközi színházi szcénában kialakított kapcsolatok eredménye a sikeres pályázat.
„Tehetséges és tapasztalt művészeti, műszaki és ügyviteli szakembereinek köszönhetően a Nemzeti Színház a magyar színházi szakma intézményi központja: egyaránt nyitott a nemzetközi avantgárd színházi elképzelésekre és a hagyományok ápolására. Ez teszi különösen alkalmassá, hogy hídként összekössön különböző iskolákat és színpadi formanyelveket. Világunkban, melyet a színházak homogenizálódása jellemez, a Nemzeti Színház a harmóniateremtés és Új Humanizmus mottó jegyében a sokszínűség, tolerancia, multikulturalizmus elkötelezett támogatója” – fogalmazta meg szintén Theodórosz Terzopulosz,
A 10. Nemzetközi Színházi Olimpiával párhuzamosan zajló MITEM mottóját a kétszáz éve született Madách Imre Az ember tragédiája című művéből választották: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” Vidnyánszky Attila szerint – e gondolat jegyében is – a fő feladatuk, kötelességük, hogy „a politika lerombolta hidakat közös szenvedélyünk, a színház révén a lelkekben újraépítsük.
Így a színházi olimpia nem a Nemzeti Színház nagy rendezvénye, hanem az egész magyar színjátszás ünnepe”.
Kulcsár Edit a Nemzeti Színház dramaturgja, a Színházi Olimpia főszervezője és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, a Színházi Olimpia nemzetközi szervezőbizottságának tagja, a MITEM alapítója és vezetője. (fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt)
A régóta szekértábor-logika szerint működő magyar színházi élet nem minden szereplője osztja ezt a véleményt. Az egy-egy emblematikus előadásukkal meghívottak közül – minden budapesti és vidéki kőszínház, alternatív és független műhelyek és befogadóhelyek, szabadtéri színházak, bábos és tánctársulatok, ifjúsági- és gyerekszínházak stb. – néhány teátrum vezetősége már korábban jelezte, nem kíván élni a lehetőséggel. Mint ahogyan azt a Mandineren már korábban megírtuk, a budapesti Katona József Színház igazgatója, Máté Gábor és az Örkény Színház vezetője, Mácsai Pál is
Máté Gábor az Indexnek adott nyilatkozatában elmondta: „A jelenlegi színházi helyzetben olyan súlyosak a hatalom által nem kedvelt színházak veszteségei, olyan mély az árok a két oldal között, annyira elmérgesedett ez a kibeszéletlenségekkel és rágalmakkal terhelt helyzet, hogy ennek feloldását elképzelhetetlennek tartjuk a nagyszabású Színházi Olimpián való közös részvétellel.”
Mácsai Pál szintén az Indexnek így indokolta az elutasítást: „ A részvétellel közösséget vállalnánk az előadó-művészeti törvény tartalmával és létrehozásának módjával, illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításának tartalmával és módszerével. Nem mellékes az sem, hogy a rendelkezésre álló összeg területünkön olyan kivételes, hogy egy részéből is hosszú távon lennének megoldhatók szakmánkban alapvető problémák – például a független színházak és társulatok helyzete, amelyeknek zavartalan működése a kőszínházi gyakorlat mellett a magyar előadó-művészet jövőjének egyik záloga.”
Dömötör András rendező néhány hete egy Facebook-bejegyzésében a színházi olimpiát szakmai értelemben „egy aránytalan zsibvásárhoz” hasonlította, amely
szerinte „látványpékség, limuzinbérlés pár kétesen euforikus órára”.
Hozzátette: „Öröm, hogy például Marthaler vagy Castellucci előadásai, ha megkésve is, de elérkeznek Magyarországra. Öröm, hogy magyar nézők láthatják őket, és örülök sok olyan hazai kollégám részvételének, akiket tisztelek – de mindezzel párhuzamosan nem felejthetjük el, hogy ebből a rengeteg pénzből magyar műhelyeket (pláne az energiaválság pillanatában!), független társulatokat, szakmai folyóiratokat lehetett volna támogatni.”
A hazai közönség mindenképpen nagyon jól jár a rendkívül sokszínű kínálat révén. Érkezik többek közt a világhírű angol rendezőpáros, Declan Donnellan és Nick Ormerod legújabb nemzetközi projektje (Calderón: Az élet álom), a londoni Complecité társulat a Nobel-díjas Olga Tokarczuk regényének adaptációjával (Hajtsad ekédet a holtak csontjain át) és néhány ukrán előadás is. A Színházi Olimpia alapítói közül a japán Tadashi Suzuki és a görög Theodórosz Terzopulosz jön a társulatával, Suzukiék A trójai nők újjáértelmezett változatát hozzák el, Terzopulosz színházi tanulmánnyá szélesedő Nóra-rendezése a MITEM nyitó előadása is lesz április 16-17-én.
Albert Camus: Caligula, Ivan Franko Ukrán Nemzeti Dráma Színház, Kijev, rendező: Ivan Uryvsky (fotó: 10. Színházi Olimpia)
A nemzetközi előadások közül Igazi kuriózumnak számít a német Heiner Goebbels rendezésében a Minden, ami megtörtént és megtörténhet című színházi vízió a Tüskecsarnokban, és láthatók majd izgalmas ázsiai produkciók, kínai Faust tragédiája, indiai Macbeth, egy hagyományos tibeti opera vagy az olasz Teatro Tascabile di Bergamo és az indiai Kalatharangini Kathakali School koprodukciójában megvalósuló Történetek a Mahábháratából című, kathákali stílusú, klasszikus indiai táncszínházi előadás. Június 7-én Fény-anyag címmel különleges olvasásperformansz lesz
A számtalan anyaországi résztvevő – sok más mellett a Vígszínháztól a debreceni, miskolci kecskeméti színházon át pécsi és győri társulatok produkcióiig – mellett Erdély, Vajdaság, a Felvidék és Kárpátalja 16 városának 20 kőszínháza és független társulata, oktatási intézménye is bemutatkozik 21 magyarországi város 34 színházában.
Nyitóképen: Juliette Binoche (FPA / Full Picture Agency / Full Picture Agency via AFP)
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
„Mi vagyunk többségben ebben a városban, és sajnos nem érzem, hogy Romániában élnék” – árulta el a problémáját az illető.
Egy évtizeden át volt a miskolci közönség kedvence, egy ideje pedig a Thália Színházban már a fővárosi nézők is láthatják, hányféle szerepben képes tökéletesen helytállni. Interjúnk.
Évtizedeken át csak úgy hivatkoztak rá, mint a világ egyik legjobb filmje. A BLM óta mégis örülhetünk, hogy egyáltalán megemlékezhetünk az Elfújta a szél 85. születésnapjáról.
Érdekes lesz majd követni az úgynevezett nemzetközi közvélemény reakcióját.
