Száznegyven éve, 1883. március 15-én napszámos, paraszti családban látta meg a napvilágot Egry József, s úgy tűnt, a kedvtelésből festő fiúnak esélye sem lesz a kibontakozásra. Lyka Károly művészettörténész viszont meglátta benne a zsenit, és az ő támogatásával kijutott Párizsba, majd Belgiumba is. Egry ekkortájt csak olajfestékkel dolgozott és messze állt attól a világtól, amely később a hírnevet is meghozta számára.
Aztán jött az I. világháború, Egry József pedig a badacsonyi hadikórházba került. Itt találkozott egy önkéntes ápolónővel, akivel egymásba szerettek. Hamar kiderült, Pauler Juliska férjnél van, ám a válást is vállalta a szerelmükért. Egry Józsefet ez a szerelem tartotta a Balaton partján,
ahol szépen lassan a magyar tenger, a Balaton feletti fények rabja lett.
Soha nem engedte el felesége kezét és a Balatonhoz is hűséges maradt, a badacsonyiak sokszor láthatták őt, amint a parton alkotott vagy éppen horgászott, mert az utóbbi is a szenvedélye volt.