A magyar festőzseni, akinek képe Macron irodáját díszíti – Hantai Simon portréja

2022. december 12. 18:01

Biai vallásos sváb családból indulva lett a modern művészet nemzetközi sztárja: születése századik évfordulóján centenáriumi kiállítással emlékezik a Makláry Fine Arts Galéria a Párizsba elszármazott Hantai Simon (1922-2008) festőművészre. Komoly adósságunk, hogy a világ jelentős múzeumaiban és meghatározó magángyűjteményeiben régóta magasan jegyzett életmű Magyarországon is elfoglalja méltó helyét. Portrénk!

2022. december 12. 18:01
null

Írta: Kéri Gáspár

 

Nem csak a műértő közönség, de a Sotheby’s munkatársainak szemei is kikerekedtek, miután 2016. december 6-án párizsi kortárs aukciójuk kétségtelen fénypontjaként 4.432.500 euróért kelt el Hantai Simon M.A.4 (Mariale) című, 1960-ban festett nagyméretű vászna. A jutalékkal számolt leütési ár magyar származású művész alkotása esetében rekordnak számított akkor, és most is előkelő helyet foglal el. Mint később kiderült, a festményt a 20. századi és kortárs képzőművészet meghatározó mecénása, a Fondation Louis Vuitton vásárolta meg, sőt, az alapítvány idén nyáron nagyszabású kiállítást szentelt a száz éve született Hantainak.

A hír szenzációértékén túl azonban érdemes azonnal mélyebbre ásni: a leütési ár a műkereskedelem mindenkori működésén túl

Hantai Simon festészetének jelentőségére is rávilágít,

bármit gondoljunk is a ma már sajnálatos módon kevesebb, mint tízmillió műértő országában. A sors különös játéka ugyanakkor, hogy a festő irtózott a műkereskedelem világától, nem véletlen, hogy pályája csúcsán – miután 1982-ben ő képviselte Franciaországot a Velencei Biennálén – vonult vissza a nyilvánosságtól, hogy a világ zajától távol alkossa meg későbbi műveit. Hantai reputációja rendkívül magas Franciaországban és a világban, halála után öt évvel a Centre Pompidou életmű-kiállítással emlékezett rá, sőt a francia elnök dolgozószobája falán is egy Hantai-festmény található az Élysée-palotában.

A festményről színes fotó itt látható.

Hantainak a Macron irodájában lógó festményéről az Artmagazin a következőket írja:

„Hantaï pont ekkoriban szakított az őt először befogadó szürrealistákkal, méghozzá úgy, hogy legszentebb antiklerikális érzéseikben sértve meg őket vallásos ünnepség- és kiállítássorozatot szervezett a Notre Dame-ba.

A speciálisan előkészített hatalmas vászonra szövegek kerültek, és 1958 advent vasárnapjától kezdve egy éven keresztül Hantaï minden napját azzal kezdte, hogy imákat és értekezéseket, az istentisztelet szavait és hitvallásokat másolt a néha visszatörölt felületre, szinte már lelkigyakorlatként. A keresztény liturgia színeivel, vörös, zöld, lila és fekete tussal írt szövegek a végén furcsa színeváltozást eredményeztek, a kép rózsaszínűen dereng.”

Alkotásai Párizs és London vezető gyűjteményei mellett megtalálhatók többek közt a New York-i Guggenheim Museumban, a Musei Vaticani kortárs kollekciójában, de őriz néhány festményt a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, a budapesti Ludwig Múzeum, valamint a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtára is. 2019 óta Hantait a világ legismertebb magángalériája, a Gagosian képviseli.

Az életmű tehát nem egyszerűen Franciaország kulturális öröksége,

hanem az európai nonfiguratív festészet egyik kiemelkedő teljesítménye

– a kiindulópont pedig Magyarország volt.

Hantai Simon egy biai sváb családban született 1922-ben, s ennek a közegnek bizonyos inspirációs forrásai nem egyszer köszöntek vissza későbbi műveiben. Erről maga Juhász Ferenc költő, Hantai földije és élethosszig tartó barátja is megemlékezett a festő édesanyja falusi kékfestőkötényei kapcsán; ám a kamrában lógó disznósajtok és stifolderek vágásfelületének mintázatai jelentősen átírt, absztrakcióba oltott látványa ugyancsak messzire jutott a párizsi galériás szcéna intellektuális közegében.

A Képzőművészeti Főiskola freskó szakára 1941-től járt Hantai, ahol a korszak jelentős hazai mestereitől, Aba-Novák Vilmostól és Kontuly Bélától tanulta a szakmát, ám már tanulmányai alatt foglalkoztatta Henri Mattise analizáló festészete és Pierre Bonnard laza ecsetkezelésű, festőies világa. Egy ellentmondásokkal teli, a hazai képzőművészeti életben ugyanakkor izgalmas korban lépett ki a szakmába, amit az Európai Iskola képzőművészeinek az európai avantgárd festészethez a szürrealizmuson és a nonfigurativitáson keresztül ezernyi szállal kötődő közössége igen karakteresen határozott meg. Ahogy az Európai Iskola művészeinek sem jutott levegő az 1947 utáni Magyarországon – többen emigráltak, mások kalandvágyból itthon maradtak –, úgy Hantai Simon is a távozás mellett döntött, s egy rövid római kitérő után feleségével, az ugyancsak festőművész Bíró Zsuzsával 1949-ben Párizsban telepedett le.

Egy éppen bezárkózó országból a szabad világ friss levegőjébe érkezve

Hantai tudatosan kezdett bele karrierje, vele életműve felépítésébe,

amit az akkorra klasszikussá érő avantgárd analizálásával indított. Magyarországról érkezve nem volt véletlen kapcsolódása az utolsó még működő avantgárd csoporthoz, a szürrealistákhoz, amit a mozgalom teoretikusa, André Breton különös felkeresésével ért el. A fiatal festő saját születésnapján névtelenül az író lakásának ajtaja előtt hagyta egyik festményét, mely később – akkor még ugyancsak névtelenül – egy a szürrealisták által rendezett csoportos kiállításon tűnt fel. Ekkor viszont már nem maradt el a személyes bemutatkozás. Végül Breton volt az is, aki a harmincas éveibe lépő alkotó első önálló párizsi kiállítását megszervezte.

 

Erre az időszakra esnek Hantai biomorf alakzatokat felvonultató, vibráló színvilágú, visszakaparásos technikával készült különös hangulatú, az álom és a valóság határán egyensúlyozó festményei, melynek motívumaiba számos dolgot képes belelátni a szemlélő szubjektív képzelete. Az akkor még Párizsból hazatérő Csernus Tiborra is erőteljes hatást tettek ezek a festmények, hogy nem sokkal később megalapozzák Csernus mágikus realizmusba hajló szürnaturalista korszakát. Időközben Hantai megismerkedett az absztrakt expresszionisták, köztük Jackson Pollock munkáival, ami olyan mély benyomást tett rá, hogy a szürrealizmustól önkéntelenül is a gesztusfestészet felé terelte érdeklődését.

Az alapvetően antiklerikális szürrealistáktól való elszakadás törvényszerű volt a mélyen vallásos Hantai életében,

aki az ötvenes évek végére már a festészet és a szakralitás kapcsolatát kereste. 1962-ben új technikával, a ma is a nevéhez köthető pliage-zsal mutatkozott be a nagyközönség előtt. Az előzőleg felfestékezett majd összehajtogatott, csomózott vagy összegyűrt vásznakat kiterítette, majd tovább dolgozott rajtuk. Hantai festészete ekkorra messzire jutott a szürrealizmus intellektualitásától és a gesztusfestészet automatizmusától, e munkáin leginkább a jel- és nyomhagyás archaikus szándéka fedezhető fel. Az első pliage technikával készült festményein éppen a kékfestő kötények emléke és a Szűzanyát szimbolizáló kék szín kettősének megjelenítése foglalkoztatta.

Erre az időszakra esett, amikor VI. Pál pápa szándékai nyomán a Musei Vaticani kortárs művek gyűjtésébe kezdett, így került Hantaitól is egy festmény a Máriás képek sorozatából. A pliage Hantai névjegyévé vált és elindította a világhír felé; egészen 1982-ig kilenc különféle sorozatba rendezte ezeket e műveket. Hantai tudatosan megtervezett életműve a nyilvánosságból való kilépés után az addigi életút egyfajta összegzéseként és továbbgondolásaként is értelmezhető. A visszavonulást megelőző évtizedek spirituális és intellektuális útkeresései, a szent és a profán közötti átjárás lehetőségei, valamint a szakítások és újrakezdések egyaránt jellemzik ezt az életművet, melynek karakteres kiindulópontjára a korai párizsi évek munkáira fókuszál a Makláry Fine Arts Galéria most nyílt centenáriumi kiállítása.

 

Izgalmas pillanatok vártak már a megnyitó előtti napon, mialatt Soós Éva galériavezetővel, a tárlat kurátorával beszélgettünk a kiállítótérben. A festmények jelentős része már kikerült a falakra, ám két korai, az 1940-es években még Magyarországon készült munka – egy figurális pasztell a Képzőművészeti Főiskola éveiből, valamint egy akvarell tájkép – még kereste helyét a párizsi évek jelentős és több alkotói korszakát felölelő festményei között. Nyomokban már mindkét korai munkán látszanak az absztraháló szándékok, valamint a jel- és nyomhagyás gesztusának első kísérletei, melyek a későbbi életmű egészét jellemzik. A heveny lelkesedést csak fokozta a galériában, amikor éppen megérkezett Franciaországból az utolsó négy festmény:

e munkákat ráadásul először láthatja a magyar közönség.

Bár a mintegy húsz festményt felvonultató centenáriumi tárlat az 1940-es és az 1980-as évek közötti időszakból válogat, hangsúlyosak azok az ötvenes években készült alkotások, melyek a Párizsba érkezés után saját hangját megtaláló Hantai munkásságára fókuszálnak, ám a pliage képek közül egy-egy darab a Mariale-, a Catamuron- és a Tabula-sorozatok közül is látható. A galéria kiállítása a nemzetközi pályán történő elindulás időszakába, a nulladik órába vezet bennünket vissza, hogy onnan fejtsük fel e kivételes életmű szálait – bízva abban, hogy Hantai Simon festészete méltó helyére, vele a köztudatba kerül Magyarországon is.

A tárlattal közel egy időben a Szépművészeti Múzeum Hantai, Klee és más absztrakciók címen centenáriumi kamarakiállítást nyitott, ahol mintegy hatvan műalkotás felvonultatásával nemzetközi kontextusban láttatja Hantai Simon festészetét.

 

Hantai 100. A centenáriumi kiállítás december 22-éig látogatható a Makláry Fine Arts Galériában.

Összesen 39 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Muki46
2022. december 13. 11:04
Ugyan mitől "zseni" ez a figura? Egy a sok közül.
alkaloidablog
2022. december 13. 10:00
Rendkívül ocsmány képi világ. Természetesen nem lehet kétségbe vonni a tényt, hogy jól illeszkedet a kor nyugati művészetének élvonalába, hisz az egész korszak vizuálitása borzalmasan fád, még a háborús sebeket napi szinten ismerő lelkiséget tükröző hasonló szarság volt.
ujujuj
2022. december 12. 21:17
A szakmai elismerésének szívből örülök, és boldog vagyok, hogy létezik nem kereszténygyűlölő művész, de ez a legtöbb, amit el tudok mondani róla. Fingom nincs, miről szólhatnak ezek a képek, egy vonal nincs rajtuk, amiről sejteném, hogy mit ábrázolnak. Gondolom azért, mert mucsai vagyok, és nem jut el hozzám az internet. Ezek a képek tökéletesen illusztrálják, hogyan taszította el magától a művészet a közönséget az az elmúlt 120 év során.
Ag Kos
2022. december 12. 21:06
Entartete Kunst
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!