El Greco csodái megérkeztek a Szépművészeti Múzeumba

Írta: Kéri Gáspár

Spanyolország mellett a Szépművészeti Múzeum őrzi a világ egyik legnagyobb El Greco-gyűjteményét. Jelentős külföldi múzeumokból és magángyűjteményekből érkezett festményekkel kiegészülve megnyílt a krétai-spanyol festőművész enigmatikus életművét bemutató eddigi legátfogóbb magyarországi kiállítás.

El Greco, születési nevén Domenikosz Theotokopulosz (1541-1614) az európai festészet egyik legkülönösebb alkotója volt a reneszánsz és a barokk közötti átmeneti korszakban, amit manierizmusként illet a művészettörténet. A stílus talán legfőbb sajátossága, hogy az alkotói programok minden addiginál erősebben az egyéni útkeresések felé vették az irányokat. Drámaiság, expresszivitás, a téralkotásban és a kolorit használatában rejlő lehetőségek tágítása, a vizionárius szándékok és a misztikum megjelenése, a világi témák bővítése a festészetben egyaránt ezekre az évtizedekre tehető.

A Velencei Köztársasághoz tartozó Krétán született El Greco festészete azonban a manierizmushoz képest is sajátos stílusjegyeket mutat, világa számos okból annyira egyedi, hogy

Mindamellett az sem véletlen, hogy az évszázadokra Spanyolországon kívül elfeledett El Grecót igazán a 20. század fedezte fel magának.

Domenikosz Theotokopulosz krétai ikonfestőként a bizánci ikonográfia szigorú, a vallásosságot a munkafolyamat során is előtérbe helyező világából indult, ahol egy-egy táblakép elkészítése egy hosszú imával ért fel. Velencébe térve azonban minden megváltozott, festői programját a velencei festészet, Tintoretto, Tiziano és Veronese munkái, valamint a Rómában szerzett impulzusok tágították tovább. Egyedi hangvételű festészetének kiteljesedése pedig Spanyolországban következett be, miután Toledóban letelepedvén El Greco, azaz A Görög festőműhelyt alapított.

Egyházi- és magánmegrendeléseiből is kitűnik, hogy biztos tudás birtokában, ám jellegzetesen nyújtott alakjaival és drámai égboltjaival, sajátos térábrázolásaival és expresszív, meglepően laza ecsetkezelésével

ami napjainkban is figyelemre méltó festői programként értelmezhető. A formai megoldásokon túl festészetéből kitűnik egy olyan mély és meggyőző spiritualitás is, ami elválaszthatatlan a bizánci gyökerektől – különös elegyet teremtve a nyugati, valamint a keleti szellemiség és lelkiség között.

A Szépművészeti Múzeum kiállítása igazi szenzációként az eddigi legátfogóbb hazai tárlatot szenteli El Grecónak, ám hasonló jelentőségű kiállításra utoljára 2001-ben került sor a bécsi Kunsthistorisches Museumban. A Budapesten kiállított mintegy hetven műből több mint félszáz alkotás magától a mestertől származik, s látható köztük a Szépművészeti Múzeum új szerzeménye, a Gonzaga Szent Alajos képmása is. A műalkotások többek közt a madridi Museo Nacional del Prado, a Museo Nacional Thyssen-Bornemisza, a toledói Museo del Greco, a párizsi Musée du Louvre, a londoni National Gallery és a washingtoni National Gallery of Art képtáraiból, valamint magángyűjteményekből érkeztek.

Többek közt olyan műveket láthat a budapesti közönség, mint a Szent Sebestyén a palenciai katedrálisból, a Krisztus megkeresztelése a madridi Pradóból, a Szent Lajos francia király egy apróddal a párizsi Louvre-ból, a Laokoón a washingtoni National Gallery of Artból, A kufárok kiűzése a templomból a londoni National Gallery-ből, az Idősebb Szent Jakab mint zarándok a toledói Érsekséghez tartózó San Nicolás de Bari-templomból, vagy a szintén Toledóból, a Santo Domingo el Antiguo-kolostorból kölcsönzött, Krisztus feltámadása című oltárkép.

Ez az utóbbi festmény, amióta El Greco megfestette, még soha nem hagyta el Toledót. További érdekesség, hogy a mester életművéből mindössze négy rajz maradt fenn, s ezekből kettő, a Keresztelő Szent János és a Szent János evangélista című alkotások is megtekinthetők a Szépművészetiben.

dr. Leticia Ruiz Gómez művészettörténész, a spanyolországi Patrimonio Nacional Királyi Gyűjtemény igazgatója, a festő monográfusa.

A kiállítás kronologikus sorrendben, hét jól körülhatárolható szekción át vezeti végig a látogatót El Greco művészetén. A bizánci ikonográfia világából indulva lépünk tovább az itáliai évekbe, majd jutunk el a kiteljesedés időszakát jelentő Toledóba. Az életmű tematikus bemutatása során megismerkedünk El Greco világi és szakrális portréfestészetének jelentőségével, ahol saját korában páratlan erővel és pszichológiai mélységgel jelenítette meg figuráit, túlnyomó részt a városi elit tagjainak személyiségjegyeit. A kiállítás két külön szekcióban mutatja be Krisztus, valamint Szent Ferenc életének ábrázolásait, miután mindkét témának kiemelt jelentősége van az életműben. Végül képet kapunk a késői alkotói évekről, valamint a mester műhelye és követőinek munkásságáról is.

El Greco művészete Kréta több ezer évre visszanyúló gazdag kulturális közegéből indult, ám stílusfejlődése formálódása során meghatározóak voltak az itáliai művészeti központok, ugyanakkor

A vallásos festmények – köztük monumentális oltárképei mellett – a világi portréfestészetet is megújítva késői alkotói korszakában olyan stílustörekvések fedezhetők fel, melyek évszázadokkal megelőlegezték a modern művészetek formabontó analitikus szándékait.

El Greco. A kiállítás 2023. február 23-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban