Konzervatív vagyok – jelentette be Nick Cave

Nick Cave a nyolcvanas évek óta az underground, alternatív rockzene egyik legismertebb előadója. Sötét hangulatú dalai sokakat inspiráltak, és különösen a kilencvenes években közismert sztárrá emelkedett a Bad Seeds nevű zenekarával, egyes számait Johnny Cash és a Metallica is feldolgozták.

2015-ben egyik fia, a 15 éves Arthur lezuhant és meghalt az angliai Brighton tengerparti szikláinál – gyászát a 2019-es Ghosteen lemezen igyekezett feldolgozni az énekes. Idén májusban aztán az idősebbik fia, Jethro is meghalt 31 évesen – a modellként is dolgozó fiatalembert skizofréniával kezelték.

Nick Cave az utóbbi években a The Red Hand Files nevű blogon jelentetett meg hosszú, filozofáló írásokat az élet és a világ dolgairól. Sokat ír és beszél a hit és a világnézet kérdéseiről is.

A vallás közösség, a szeretet kölcsönhatása

A zenészt a minap a Sydney Morning Herald kérdezte nagyinterjúban, ahol szintén beszélt ezekről az alapkérdésekről.

A 65 éves zenész a Covid-lezárások miatt már két éve nem járt ausztrál szülőföldjén, ezért nagyon örül, hogy visszatérhetett. „Ahogy ausztrál földre lépek, rögtön érzem a megkönnyebbülést és a szülőföldhöz való mély kötődést. De most nehéz lesz ez az út” – vallja Cave. A zenész az elmúlt években nem csak két fiát, hanem édesanyját és az első hosszú kapcsolatát és zenei alkotótársát jelentő Anita Lane-t is elvesztette.

Interjújában elmondja: a fia halála után fölvett Ghosteen nevű lemezei egyfajta imát jelentenek neki. S ha már vallás: úgy fogalmaz, „a vallás nekem közösséget jelent, a szeretet kölcsönhatásait oda-vissza”. Cave elismeri: „Van egyfajta apokaliptikus esztétikája a művészetemnek. De optimistább vagyok annál, mint amilyennek a legtöbben hisznek.”

A zenealkotás Nick Cave szerint

A kreatív és lelki korlátok leküzdése türelmet, valamint az intuícióban és érzésekben való bizalmat igényel. De ez azzal is jár, hogy fel adni az önkontrollt – ugyanúgy, amikor imádkozás során átadjuk magunkat egy felsőbb hatalomnak – fogalmaz Cave.

Az ausztrál lap emlékeztet: Nick Cave-et egész munkássága során érdekelte a Biblia és Jézus élete, és ez visszavezethető gyerekkori, vidéki, vallásos neveltetésére is. Húszas éveiben aztán lázadt ez ellen, de végül újra ez az, ami meghatározza gondolkodását és művészetét.

„Vallásos személyiség vagyok. Mindig is mélyen érdekelt a vallás. De felemás kapcsolatom van annak gyakorlati oldalával. Azt hiszem, ahogy öregszem, egyre kevésbé vagyok szkeptikus az egész gyakorlattal szemben. Félre tudom tenni a kétségeimet egy szintig, és elfogadni azt a jót, ami a vallásban van” – mondja Cave, aki ugyanakkor a dogmatizmust továbbra is problémának találja.

De nem csak a vallásban. Szerinte a mai gondolkodás dogmatikussá vált szerte a világ körül.

és különösen a közösségi média dühös tömegeinek álszent, öntetszelgő természetét. Nick Cave szerint fennáll a veszély, hogy olyan társadalmat teremtünk, amelyből hiányozni fog a könyörületesség és a megbocsátás képessége.

„Képesnek kell lennünk arra, hogy legyen helye a hibázásainknak. Különben a gondolataink beszűkültek és kidolgozatlanok maradnak, és ez egy hatalmas probléma” – mondja Cave.

A Ghosteen lemez

Kulturálisan konzervatív

Az egykori lázadó zenész talán konzervatívvá vált? – teszi fel a kérdést a lap.

„Nem vagyok nagybetűs, jobboldali konzervatív; ellentmondásos fattyú vagyok” – jegyzi meg erre Cave, majd úgy folytatja: „De kulturálisan konzervatív vagyok.

és amiatt, hogy mi történhet a kultúrával, ha a művészeket és az eszméket feláldozzák a politikai korrektség érdekében.”

Nick Cave elmondja: a The Red Hand Files blogon sokszor válaszol a hozzá érkező levelekre, és feltűnt neki, hogy nagyon sok ember gyászol és szenved manapság. „Közös témája a leveleknek, hogy az emberek nem látnak értelmet az életükben” – mondja Cave.

A blogon kifejtett válaszai Cave számára önmaga felfedezését is jelentik, sőt, értelmet adnak mai életének is. „Nagyon érdekes, emberi és megindító, hogy meghallhatom, min gondolkodnak más emberek ezekben a személyes leveleikben” – teszi hozzá Cave, aki most már

„Lehet, hogy az ember eljut egy bizonyos életkorba, és észreveszi, hogy hosszú ideig csak megragadta a világot és kiszívott belőle mindazt, amit csak tudott, hogy aztán azzá váljon, aki mindig is lenni akart. De ahogy az ember öregszik, szükséges, hogy a személyisége megváltozzon, és már ő figyeljen a világra és arra, hogy milyen kis jobbítást tud ő maga a világnak és végső soron a többi embernek adni.”

Nick Cave - Push The Sky Away

Az irgalom az érték

Nick Cave 2020-ban egyik írásában egy hozzá érkezett kérdésre, amiben az eltörlés kultúrájáról (cancel culture) kérdezték őt, kifejtette:

„Az irgalom az az érték, aminek minden működő és toleráns társadalom szívében kellene lennie. Az irgalmasság végső soron elismeri, hogy mi mindannyian tökéletlenek vagyunk, és ezzel oxigénhez juttat, hogy levegőt tudjunk venni – hogy védve érezzük magunkat egy társadalmon belül, kölcsönös gyarlóságainkon keresztül. Az irgalmasság nélkül egy társadalom elveszíti a lelkét és felfalja önmagát. Az irgalmasság megadja nekünk a képességet, hogy nyíltan vegyünk részt szabad társalgásokban – a kollektív felfedezés kiterjesztésével a közös jó felé. Ha az irgalom vezérel minket, akkor létezik a kölcsönös figyelem biztonsági hálója, és így – Oscar Wilde-ot idézve – eljátszhatunk a gondolatokkal.”

De az irgalmasság Cave szerint nem adottság. Ez egy olyan érték, amit gondoznunk és ami felé törekednünk kell. A türelem megadja a bizalmat az érdeklődő szellemnek, hogy szabadon barangoljon, hogy hibázhasson, hogy kijavítsa önmagát, hogy bátor legyen, hogy merjen kétkedni; és a folyamat során új és fejlettebb gondolatokra találjon.

„Az eltörlés kultúrája, amennyire én látom, az irgalmasság antitézise. A politikai korrektség a világ legboldogtalanabb vallása lett” – fogalmazott Cave.

„A politikai korrektség egykori becsülendő próbálkozása, hogy méltányosabb társadalmat képzeljen el, mostanra egy vallás legrosszabb aspektusait tükrözi – annak szépségei nélkül. Morális bizonyosság, önnön igazságunkba vetett hit – a megváltás lehetősége nélkül. Szó szerint egy ámokfutásba kezdő, rossz vallássá vált.”

Az eltörlés kultúrájának ellenkezése, hogy a kényelmetlen gondolatokkal foglalkozzon, Cave szerint fullasztó hatással járt a társadalom kreatív lelkére. Az együttérzés egy olyan alapvető élmény, amiből a képzelet géniusza és nagylelkűsége születik. A kreativitás a szeretet cselekedete, amely a legalapvetőbb elképzeléseinket is kikezdi, és így tudunk aztán új szemmel nézni a világra. Ez a művészet és az eszmék szerepe és dicsősége. Ám egy olyan erő, amely saját értelmét ezeknek a bonyolult eszméknek az eltörlésében látja,

„És itt vagyunk most. Egy változó kultúrában élünk, és lehet, hogy egy egyenlőbb társadalom felé tartunk – én nem tudom –, de vajon milyen alapvető értékeket fogunk elvesztegetni a folyamat során?” – tette fel a kérdést Nick Cave.

Nyitófotó: JOHAN NILSSON / TT NEWS AGENCY VIA AFP