„Az eltörlés kultúrája, amennyire én látom, az irgalmasság antitézise. A politikai korrektség a világ legboldogtalanabb vallása lett. Az egykori becsülendő próbálkozása, hogy méltányosabb társadalmat képzeljen le, mostanra egy vallás legrosszabb aspektusait tükrözi – annak szépségei nélkül” – írja a világhírű alternatív rocker a cancel culture és a politikai korrektség hatásairól.
Nick Cave filozofikus írásban válaszolt egy hozzá érkezett kérdésre, amiben az eltörlés kultúrájáról (cancel culture) kérdezték őt. Az ausztrál zenész a következőket írta a The Red Hand Files nevű blogon.
„Az irgalom az az érték, aminek minden működő és toleráns társadalom szívében kellene lennie. Az irgalmasság végső soron elismeri, hogy mi mindannyian tökéletlenek vagyunk, és ezzel oxigénhez juttat, hogy levegőt tudjunk venni – hogy védve érezzük magunkat egy társadalmon belül, kölcsönös gyarlóságainkon keresztül. Az irgalmasság nélkül egy társadalom elveszíti a lelkét és felfalja önmagát.
– a kollektív felfedezés kiterjesztésével a közös jó felé. Ha az irgalom vezérel minket, akkor létezik a kölcsönös figyelem biztonsági hálója, és így – Oscar Wilde-ot idézve – eljátszhatunk a gondolatokkal.
De az irgalmasság nem adottság. Ez egy olyan érték, amit gondoznunk és ami felé törekednünk kell. A türelem megadja a bizalmat az érdeklődő szellemnek, hogy szabadon barangoljon, hogy hibázhasson, hogy kijavítsa önmagát, hogy bátor legyen, hogy merjen kétkedni; és a folyamat során új és fejlettebb gondolatokra találjon. Az irgalom nélkül a társadalom rugalmatlan, félelemteli, bosszúszomjas és humortalan lesz...
Az eltörlés kultúrája, amennyire én látom, az irgalmasság antitézise.
Az egykori becsülendő próbálkozása, hogy méltányosabb társadalmat képzeljen el, mostanra egy vallás legrosszabb aspektusait tükrözi – annak szépségei nélkül. Morális bizonyosság, önnön igazságunkba vetett hit – a megváltás lehetősége nélkül. Szó szerint egy ámokfutásba kezdő, rossz vallássá vált.
Az eltörlés kultúrájának ellenkezése, hogy a kényelmetlen gondolatokkal foglalkozzon, fullasztó hatással járt a társadalom kreatív lelkére. Az együttérzés egy olyan alapvető élmény, amiből a képzelet géniusza és nagylelkűsége születik. A kreativitás a szeretet cselekedete, amely a legalapvetőbb elképzeléseinket is kikezdi, és így tudunk aztán új szemmel nézni a világra. Ez a művészet és az eszmék szerepe és dicsősége. Ám egy olyan erő, amely saját értelmét ezeknek a bonyolult eszméknek az eltörlésében látja, elfojtja a társadalom kreatív szellemiségét, és támadja annak összetett, sokszínű kultúráját.
És itt vagyunk most. Egy változó kultúrában élünk, és lehet, hogy egy egyenlőbb társadalom felé tartunk – én nem tudom –, de vajon milyen alapvető értékeket fogunk elvesztegetni a folyamat során?”
***
Nick Cave 1957-ben született Ausztráliában. Poszt-punk zenei próbálkozásai során fiatalon Londonba költözött, megalapította a Nick Cave and the Bad Seeds nevű zenekarát, amely az alternatív rock világhírű együttesévé nőtte ki magát a nyolcvanas-kilencvenes években. Cave az alternatív művészeti élet sokszínű érdeklődésű sztárjává vált az évtizedek során. Biblia-olvasóként folyamatosan boncolgatja dalaiban a hitet, ugyanakkor egyszerre veti el az ateizmust és az intézményes vallásokat is. Elmúlt éveit beárnyékolta egy súlyos tragédia: 2015-ben lezuhant a brightoni sziklákról 15 éves kamasz fia – emlékét és a gyászt újabb lemezein örökítette meg.
Cave fenti írását a Music Press blog és ennek nyomán a hvg.hu is szemlézte.
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
Öreg gyerekek és fiatal öregek társadalmában élünk, ahol az senki nem találja a helyét. Keith Haywarddal beszélgettünk arról miként infantilizálta a társadalmat a nyugati kultúra.
„Közösen teremtünk rendet a káoszban” – mondta az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője.
A román sajtóban Magyarország a kulturális önazonosság példájaként jelenik meg.
A pulykakeselyű a lábára üríti székletét, így hűti magát. Akad, akinek az országra kell epét hánynia, hogy a figyelmet fenntartsa.
Megkérdeztük az Aranyosi Péter előadásait sugárzó televíziós csatornát és a humorista társulatát arról, vajon szerintük belefér-e, hogy valaki riportereket sérteget és lökdös.
Szabó Balázs őszintén zenéről, gyökerekről és a csend erejéről.
