Magyarországi a világ egyik legjobb minőségű mészköve – Balogh Miklós a Mandinernek

Interjú: Móré Levente

Meddig nyúlik vissza a süttői bánya múltja?

Süttő kőbányáját már kétezer éve használják. A süttői mészkő – bár Magyarországon ez nem igazán ismert, még az építészek körében sem – a világ egyik legjobb építőanyaga, de egzakt mérések bizonyítják, hogy legalábbis a világ egyik legjobb minőségű mészköve. Sajátos módon ezt külföldön jobban tudják, mint itthon, és sokan tesznek azért, hogy ez így is maradjon.

míg más országokban ennek épp az ellenkezője igaz, és ez talán az itthoni anyagok ismeretének hiányából is ered.

Honnan indult a Reneszánsz Zrt. története?

A mi vállalatunk tulajdonképpen 1948 óta létezik: természetesen egy nagy állami cég volt, amit 1990-ben privatizáltak és kanadai tulajdonosokhoz került. 1997-ben aztán mi vásároltuk meg tőlük, már csődközeli helyzetben. Én 1970 óta csak kővel foglalkozom, engem csak a kő érdekelt az építészetben is. Pár éve családi vállalkozás lettünk, a fiammal közösen vezetjük a vállalatot.

Nem titok, hogy mára nekünk is termelési problémáink adódtak: többet tudnánk eladni, mint amennyit kitermelünk. Ez persze nem a körülöttünk lévő hírverésnek köszönhető, hanem annak, hogy ellátási problémák vannak a török és kínai kövek körül. A ’90-es évek elején a rendszerváltáskor nagyon sok diplomatánk volt külföldön, akiknek hirtelen kellett kitalálniuk, hogyan kapcsolódjanak be a változásokba, amiben segítették őket a remek kapcsolataik is.

Számos kereskedőcég jött létre, amelyek nagy tételben hozták haza külföldről az olcsó követ olyan időkben, amikor még itthon szabvány sem volt rájuk. Ezelőtt 15-20 évvel ráadásul nagyon erős volt a forint, de mesterségesen tartották szinten. Ennek hatására pedig nagyon lepusztult az iparág, ugyanis nem lehetett olyan olcsón előállítani a magyar termékeket, mint amennyiért a külföldit meg lehetett vásárolni. Mi is megpróbáltunk fejleszteni, de hiába: nem voltunk versenyképesek a rendkívül olcsó import miatt. A kő valamiért mindig másodlagos szerepet töltött be Magyarországon, ezért valahogy nem került közbeszédbe sem, hogy a magyar állam területén van egy olyan ásványvagyon, amely ma a szakvélemények szerint a világ egyik legjobb minőségű mészköve.

Hogyan tudnak rangsorolni a mészkövek között?

A szakvélemények fizikai tulajdonságok szerint rangsorolnak. Azt nézik ilyenkor, mire használható az adott anyag, milyen nyomószilárdsági vagy épp fagyállósági határértékeknek felel meg. A süttői ráadásul azon kevés mészkövek közé tartozik, amely természetes kő létére sóálló is. Nyugodtan használható hát térburkolatokra, mert az útszóró só nem tehet benne kárt, de ezért van az is, hogy számos New York-i felhőkarcoló tetején ma süttői mészkövet találunk, mert oda csak sóálló kő helyezhető fel.

Miben jobb a mészkő más építőanyagoknál?

Világszinten is sokat foglalkozunk mára a környezetvédelemmel. Az Egyesült Államok és Európa bizonyos részein pedig

ugyanis nem igényel utókezelést. Mi kibányásszuk a földből, felvágjuk és kész. Sem a feldolgozás, sem a beépítés során nem keletkezik káros anyag, ráadásul egy épület életciklusa végén egyszerűen felhasználható másra – akár utakhoz. Egyetlen környezetre káros eleme a súlya, ugyanis ha messzire kell vinni, az környezetterhelő. Ezt persze mi is közzétettük már számos fórumon, mégis nehezen ér el az emberekhez.

Hogyan működik a mészkő a klímaváltozás korában?

A mészkő kiemelten fontos, laikusok számára mégis nehezen hihető tulajdonsága, hogy nem melegszik fel: a mészkő az egyedüli anyag a jelenleg útburkolatra használtak közül, ami nem terheli meg hővel a levegőt. Az USA már kötelezően használja a Solar Reference Index kötelező feltüntetését – Németországban pedig ajánlás szintjén működik –, amely világosan megmutatja, hogy egy-egy anyag mekkora hőterheléssel rontja levegő minőségét. Eszerint egyetlen anyag van a zöldfelületeken kívül, ami nem jár ilyen jellegű környezetkárosítással. New Yorkban is ezért kötelező a felhőkarcolók lapostetőjét mészkővel fedni – amelynek ráadásul sóállónak kell lennie a tenger közelsége miatt.

Néhány évvel ezelőtt Párizsban hatalmas kánikula volt, ami után a városvezetés elkezdett foglalkozni azzal, hogy a város levegőjét hogyan lehetne hűteni, legalább szinten tartani.

Dubajban már előírják, hogy a déli homlokzatok, amelyeket folyamatosan süt a nap, csak mészkővel burkolhatók, és nagyon kevés nyílászáró nyitható rajtuk – ezek a példák pedig igazából mind csak visszatérést jelentenek a több ezer éves technikákhoz.

Hogyan felejtődött el ez a tudás?

Nagy kérdés, hogy miért számít újdonságnak mészkővel burkolni, amikor már az ókori görögök építkezéseiből is ismeretes: az utakat, a járdákat és a házak tetejét is mészkővel burkolták, míg a házakat fehérre meszelték, így védekezve a nyári meleg ellen. Ha ennél közelebb jövünk, Bécs városának egyik legújabb határozata szerint az építkezéseken legalább 40%-ban környezetbarát vagy megújuló építőanyagot kell használni. Itthon nyilván még csak elképzelni sem tudunk ilyesmit, pedig ez amellett, hogy a természetes kőburkolatok használatát is erősíti, sokkal szélesebb körű fejlődést eredményezhet.

Szerencsére van már olyan város itthon is, amelyet már sikerült rávennünk arra, hogy térjen vissza ehhez az építésmódhoz, ez pedig Balatonfüred. A város vezetése úgy döntött, a Balaton-parti sétányokat és tereket mind mészkővel borítják; azóta pedig azzal dicsekednek, hogy náluk a legnagyobb forróságban is mezítláb lehet sétálni a parton.

Újabban még a gimnázium viacolor burkolatát is feltörték és mészkőre cserélték, mert a gyerekek számára sokkal kellemesebb. Amikor valaki a napon sétál babakocsival egy aszfaltúton. tudnia kell, hogy másfél méter magasságban (ahol ő érzékeli) 37 fok van, de egy méteres magasságban, a babakocsi szintjén akár 58 °C is lehet.

A fővárosi Kossuth tér kiválóan demonstrálja mindezt, mert ott sokfajta burkolóanyag található egy helyen. Remekül le lehet ott mérni, hogy egy-egy anyag milyen hőkibocsátású. Hőkamerás felvételek bizonyítják, hogy a kőburkolatok, de még a fa is iszonyatosan fel tud melegedni, de a mészkő nem változik. Ezért van az is, hogy a turisták a mészkőből készült Kossuth-szobor talapzatán ülnek, mint a fecskék, miközben a padok üresek. A világpiacon éppen ezért óriásira nőtt a kereslet a mészkő iránt. A kaliforniai szállodákban vagy Dubajban is egyre inkább azt láthatja, aki arra jár, hogy amit csak lehet, mészkővel fednek. Ausztráliában már van olyan város, ahol a házak cserepeit szisztematikusan mészkőlapokra cserélik. E kereslet kielégítéséhez nekünk is beruházásokat kell vállalnunk, amelyek sokmilliárd forintra rúgnak.

Itthon erre miért nincs valós kereslet?

Nem is ismerik ezeket a tulajdonságokat. Mi próbáljuk persze terjeszteni: a tervezőket és a beruházókat rendszeresen hívjuk; elvisszük őket a bányába, bemutatókat tartunk, előadásokon magyarázzuk el,

Egy mészkőlap nyilván nem olyan olcsó termék, mint egy kerámia vagy egy viacolor; viszont ezeknek az előállítása összehasonlíthatatlanul nagyobb környezetterheléssel jár, mint a mészkő bányászata és méretre vágása; illetve a mészkő kopásállósága, fagyállósága is sokkal jobb – hosszú távon tehát megtérül.

Balogh Miklós, fiával és unokájával

Hogyan működik a cégük?

A kő nagy szaktudást igényel, ami miatt nekünk sajnos igen magas bérköltségekkel kell számolnunk. Fontos szempont az is, hogy nálunk nem automatizálható annyira a folyamat, mint egy kerámialap-gyárban. Mi több száz embert foglalkoztatunk. Nálunk az évi 100-150 ezer négyzetméternyi térburkolatot 200 ember készíti el. Nem robbantással dolgozunk, csak gyémántdrótokkal vágunk, a vágógépeket pedig elektromos árammal hajtjuk meg. Egy kevés víz kell ugyan a folyamathoz, de azt a vizet is visszaforgatjuk a működés során. Az áram mellett persze gázolajat fogyasztunk, hiszen ezzel üzemelnek a markológépek, de ez elenyésző mondjuk egy kemencében előállított kerámia energiaigényéhez képest.

Nemrég jártam Olaszországban. Az olaszok elképesztő mennyiségű EU-s forrást költenek a nehéziparra, ezen belül a kőiparra. Olyan robottechnológiát dolgoznak ki, olyan innovációs fejlesztések vannak, ami itthon elképzelhetetlen.

Ezen felbuzdulva most olyan technológiáról tárgyalunk az olaszokkal, amihez hatalmas beruházás kell: egy több ezer négyzetméteres csarnokban automata gépekkel fel lehetne dolgozni azon köveket is, amelyeket eddig nem volt módunk, mert nagyon könnyen törtek a feldolgozás során. Eddig kidobásra ítéltük a bányászott kő 60%-át, amelynek a 80%-a válna felhasználhatóvá az új technológia által, és a világ egyik leggyönyörűbb kövét érnénk el. Én 72 éves vagyok, én lassan kiszállok az üzletből; annak azonban nagyon örülök, hogy láthatom: sikerülhet odáig fejlődnünk, hogy nemcsak fizikai tulajdonságait tekintve, de látványában is páratlan terméket tudunk majd előállítani. Megpróbáljuk mindezt a saját pénzünkből megvalósítani, mert állami támogatást nem nagyon kaphatunk rá. Befektetők jelentkeznek ugyan, de nem szeretnénk eladni a bánya koncessziós bérleti jogát, pedig hatalmas iránta az érdeklődés Amerikától Kínáig.

Több remek követ adó hazai bánya is van, de senkinek nincs pénze komoly fejlesztéseket megvalósítani, míg az olaszok designtermékek előállításával elérték, hogy a köveik keresettsége miatt hiány lépett fel. Mi könnyen átvehetnénk ezt a vezető szerepet, hiszen a könyék további bányái ha nem is annyira jó minőségű alapanyagot adnak, mint a süttői, térburkolatokhoz azok is remekül használhatók, a tartóssággal pedig nem lesz gond: Aquincumot is a budakalászi bánya, köveiből építették.

és bár ma a színe nem olyan népszerű, igen kiváló minőségű. Talán onnan lehet ismeretes, hogy a visegrádi vár Herkules-kútja ebből készült. Annak a bányának legalább a részleges fejlesztéséhez 8-10 milliárd forintra lenne szükség. Erre a fenntartónak egyszerűen nincs forrása.

Ha itthon elkezdenénk mészkőből építkezni, nem kellene tartanunk attól, hogy kimerülnek a bányák? Van annyi mészkő a világban, de különösen itthon, ami kielégítheti a hatalmas igényt?

Ez csak pénzkérdés. A miénk nem olyan, mint egy kavicsbánya: süttői bányánk mintegy 100 hektár, még a rómaiak kezdtek itt bányászni, és másra a terület tulajdonképpen nem is jó.

Fontos, hogy ma már nem kőtömböket készítünk, hanem néhány centiméter vastag burkolólapokat, így megnőtt a késztermék munkaigénye, ugyanakkor hatalmasra nőtt az alapanyag-tartalék. Manapság azzal kapcsolatban folytatunk kísérleteket, hogy a kövünk hogyan kombinálható könnyűbetonnal. Olyan, összetett rétegrendű falazóelemeket készítünk a Mapei vállalattal közösen, amelyeknél a kőlap csupán egy centiméteres, de az is elég már ahhoz, hogy előnyös tulajdonságai megmutatkozzanak. Lábazatokhoz, homlokzatokhoz, sőt, válaszfalakhoz is ideális. Óriási fejlődés van a kőiparban; mi is már a negyedik milliárdunkat költjük a beruházásokra, saját erőből.

Annak érdekében, hogy az előnyös tulajdonságokat meg tudjuk mutatni, tisztán kőből építünk most egy családi házat. 15 centiméter vastag kőtömbökből lesz a fal, de a tetőre is kő burkolólap kerül. Csináltunk már hasonlót a pécsi Kodály-központban, de ez komolyabb referenciapont lehet a léptéke miatt. A napelemeket is belesimítjuk a tető kőlapjaiba, így látványában is unikális épület születik, amelynek az energiaigénye szinte elenyésző lesz. Igyekszünk mindenkit meglepni azzal, hogy ez a ház nem kerül majd többe, mint egy hagyományos téglaépület. A melegebb égöv városaiban ilyenek tucatjával épülnek, de itthon újra meg kell mutatnunk az embereknek, hogy a kő ma is releváns építőanyag.

Mi gátolja itthon a kő használatának terjedését?

Mi rajta vagyunk a Transparency International korrupciós listáján, mert a Belváros főutcájának felújításánál egyedüli pályázóként nyertünk. Nem azért volt ez így, mert csak mi voltunk alkalmasak a feladatra, de olyan lehetetlen határidőt adtak meg a pályázatban, amit egy távolabbi bányával lehetetlen lett volna tartani. Hiába kértem, hogy szedjenek le minket onnan, pedig zajlott két vizsgálat is, mindkettő eredménytelenül. Hozzáteszem, nekünk végül 250 millió forintnyi veszteségünk volt a projekten. Elég felháborítónak tartom, hogy engem tartanak korruptnak, amikor a végén mi adományoztunk 250 milliót a városnak, nemhogy kerestünk volna a projekten. Ezek után a következő ütemeknél – természetesen – már el sem indultunk a pályázatokon.

Azért mesélem mindezt, mert ennek során világosan kiderült, mi az egyik alapprobléma itthon a szabályozásokkal. Nálunk minden egyes milliárd forintból, amit az állam kifizet egy kőért – adóban, bányajáradékban, bérek utáni járadékokban stb. – 480 millió forintot közvetlenül a cégtől visszakap. A maradék 520 millióból pedig a magyarországi résztvevők – például szállítócégek – tovább adóznak. Amikor itt voltak az EU-tól ellenőrizni minket, felvetették, hogy kínai mészkő volt kiírva a beruházásnál.

hiszen Kínából ide sem ért volna az előírt 8 hónap alatt. A kínai kő ára 980 millió forint volt, a mi kövünké 1 milliárd 30 millió forint. Ez az 50 millió forint okozott minden kellemetlenséget. Egyszerűen nem tudják a szabályok miatt figyelembe venni azt, hogy egyrészt így időben készült el a beruházás, másrészt a kő árának nagyjából fele visszakerült a magyar államhoz, míg a kínai kőből jó esetben 70 milliót kapott volna vissza, és azt is csak azért, mert magyar kereskedő forgalmazza.

Az egyik probléma tehát, hogy a magyar állam nem védi a saját érdekeit jogszabályokkal; de legalább ekkora gond az is, hogy a magyar tervezők valamiért szeretnek import kövekkel dolgozni, miközben a miénk minden tulajdonságában jobb. Jó példa erre, hogy számos hazai nagy projekthez Törökországból vagy Kínából hozzák a követ, tőlünk pedig még csak ajánlatot sem kérnek. Van persze itt-ott biztató jel is: a budai Vár építkezéseihez már csak magyar követ használhatnak; Veszprémben a vár felújításánál is hazai mészkövet használnak majd, de a magánberuházásoknál is egyre gyakoribb.

Külföldön ugyanakkor nagyon keresett a süttői mészkő, hiszen olyan tulajdonságai vannak, amilyen a világban csak egy-két típusnak. John Meyer, a világhírű építész többször járt is itt nálunk és rendszeresen dolgozik a mi kövünkkel. Villákhoz, de például a Harvard egyetem egyik új épületének homlokzatához is a mi burkolóanyagunkat választotta. A mi mészkövünket nyugaton luxuscikként kezelik; amit John Meyer is rendszeresen hangoztat.

Mindez persze nem csak minket érint, van még két-három hazai versenytársunk. Talán az ő nevükben is mondhatom: még azt sem várnám el, hogy több követ használjanak itthon, csak azt:

Ha valaki járt már Prágában láthatta, hogy a legtöbb utcát kiskockás kőburkolat fedi, ugyanis Csehországnak csak ilyen köve van. A londoni Trafalgar teret homokkővel burkolták, aminek az élettartama csupán pár évtized. Ezek a kormányok ugyanis ragaszkodnak ahhoz, hogy a saját bányáikból származó anyagokat használják akkor is, ha van jobb külföldi termék. Magyarországon valahogy hiányzik ez a fajta lokálpatriotizmus. Ha van valami Magyarországon, ami jó; ami jobb, mint bármelyik másik, akkor miért nem ezt használjuk?

Európa minden országában – hazánk kivételével – a díszítőkő-ipar horribilis mennyiségű pénzt kap a fejlesztésekre. Az általam említett olasz üzem például 20-30 milliárd forintnyi forrást használhat a gépipar fejlesztésére, hogy emeljék a hatékonyságot. Ennek ellenére csak azt szoktam mondani: nekem nem kell támogatás és segítség, csupán vegyék meg a kövemet. Ha az itthoni megrendelések fellendülnek, nekem is lesz pénzem beruházni és a hiányolt folyamatok elindulnak.

Fotók: Reneszánsz Zrt.