Maga Havel is gyakran jótékonykodott, a következő évben például a házasságának 25. évfordulóján 500 koronát adományozott az építőipar özvegyeinek és árváinak.
Komoly egzisztenciát teremtett, és arra is volt pénze, hogy a gyűjtőszenvedélyének hódoljon.
Ha tehette, rendszeresen vásárolt festményeket a pesti kiállításokon és vásárokon. Imre nevű fia a családi hagyományoknak megfelelően szintén építőmester lett. A fiú 1911-ben házasodott a Szent István Bazilikában, majd idővel édesapja cégébe is betársult. Havel Lipót másik fia, Béla később a Magyar Rádió elnöke lett.
Havel Lipót 86 éves korában, 1933-ban aludt el örökre. A halálos ágyánál ott volt a felesége, Fuchs Etelka, akivel 55 évet éltek boldog házasságban. A Kerepesi úti sírkertben (a mai Fiumei úti sírkert) búcsúztak tőle. A halála után több nekrológ is napvilágot látott, az egyikben építészként búcsúztak tőle, pedig építőmester volt.
A két fia, Imre és Béla udvariasan helyreigazítást kért az újságtól, mondván: „Édesapánk, mint építőmester, főleg kivitelezéssel foglalkozott, miért is az említett cikkben felsorolt köz- és magánépületek tervezésének érdeme nem őt, hanem az illető tervező építészeket illeti meg.” Megírták a helyreigazítási kérelmet, amit „az elhunyt igazságszeretetére való tekintettel” kötelességüknek tartottak. A Havel-cég a II. világháború után eltűnt, államosították, de Havel Lipót életműve így is teljes, elég, ha csak a Vöröskereszt Egylet egykori székházára, vagy a Várkert Bazár csodálatos épületeire tekintünk.