Kalandos életű mesélő volt az Egri csillagok írója – Gárdonyi Gézára emlékezünk

Nyitókép: Gárdonyi 1921-ben

Az Egri csillagok, sokunk gyerekkorának meghatározó könyvélménye belénkivódott és értelemszerűen összeforrott az író, Gárdonyi Géza nevével. A könyvről mindenkinek más jut eszébe: nekem egy zöld légycsapó (vagyis kard) egy rábaközi falu udvarán, amivel a legyeket, a törököket irtottam, miután belefáradtam az olvasásba. Újra lejátszottam a csatajeleneteket a tornácunkon és legyekben – hála a leadásra szánt süldő malacoknak a hátsó udvarban – nem volt hiány.

bár a Vicuskája nélkül: élt bennem könyv, nagy erővel hatott a legelemibb érzelmeimre. A szerzőre egy pillanatig sem gondoltam, ami a „harc hevében” talán megbocsátható. Sokáig nem is olvastam utána. Ezúttal pótolom.

Ki volt tehát Gárdonyi Géza, aki napra pontosan 100 éve hunyt el? Ki volt ez az egyik irodalmi körhöz sem sorolható, termékeny és páratlanul népszerű magyar író, aki aktív szerepet vállalt sokunk gyermekkorában és (jó esetben) fogékonyságot szült bennünk a történetek és a magyar múlt iránt?

Az internetet böngészve azonnal összedobhatunk egy villámgyors áttekintést: az írónk Ziegler Géza néven született 1863-ban a Velencei-tó mellett, írói nevét a közeli Gárdony nevű település „ihlette”.

Dolgozott népiskolai tanítóként, majd újságíróként, végül Egerbe költözött, hogy csak a szépirodalomnak éljen. Itt, Egerben zuhant bele arccal előre a város történelmébe és miliőjébe, és szerelmének gyümölcse lett végül az Egri csillagok. Híresek egyéb történelmi regényei is: A láthatatlan ember, Isten rabjai, de sokan a magyar lélektani regény előfutárának tekintik az Ida regénye miatt, sőt, a népies történetekbe is szőtt némi lélekáblázolást, túllépve a kor kliséin.

A kezdetek előtt és a kezdetek

Érdemes megemlíteni, hogy Gárdonyi apja gépészmérnök volt, több találmány fűződött a nevéhez és huszonöt évesen már kétszáz embert irányított egy bécsi gyárban. A szabadságharc kitörésekor otthagyta Bécset, föladta anyagi biztonságát, és mint „Kossuth fegyvergyárosa” tüntette ki magát.

A dolog szomorúbb része, hogy a szabadságharc leverését követően teljes vagyona az ellenség kezén maradt. A Gárdonyi-anyuka parasztsorba süllyedt kurtanemesek sarja volt, a Gárdonyi testvérek hatan voltak, ám csak ketten élték meg a felnőttkort és ők is korán meghaltak.

Az apa haláláig összesen tizenhat (!) településen fordult meg a család, velük a kis Géza. Megfordultak Pesten, Budán, de ekkor alakult ki a kisfiúban a magyar vidékről alkotott idillikus kép: vidéki falvakban ismerkedett meg a nép hiedelmeivel, gondolkodásával. Kevesebbet lehet olvasni, hallani arról, hogy Géza gyenge képességű diáknak mutatkozott: hiába falta a könyveket apja mintáját követve, volt olyan, hogy kimaradt az iskolából. Később följavult közepesre, de az egri tanítóképző professzora például így buktatta meg magyar nyelvből:

de a kenyeredet azért meg tudod keresni.” Itt, az egri líceumban kezdett humoreszkeket és élceket írni, közölni.

Gárdonyi 1880 körül, egri tanítóképzősként

Néptanító és újságíró

Gárdonyi a Veszprém vármegyei Devecserben, majd a Vas vármegyei Sárváron tanított és mellette írogatott. A vidéki néptanítóskodást persze, ahogy egy írótól elvárható, fojtogatónak érezte, végül Győrben indult el újságírói karrierje. Később Szegedre került, ahol még magának

majd egy aradi kitérő után Budapestre költözött.

Ugyan pályafutása alatt több közéleti cikket is közölt, a politikai újságírást ki nem állhatta, írásainak tematikája pedig hihetetlenül széles körű volt: a selyemhernyó-tenyésztéstől a sakkjátszmákon át a képelemzésekig terjedt. Befutott szépíróként is munkatársa maradt különféle folyóiratoknak. Szerinte „az újságíró legfontosabb feladata a felvilágosítás, a könyvhöz nem jutó rétegek betűhöz szoktatása, az olvasás megszerettetésén keresztül a közízlés és a közfelfogás kimozdítása a provincializmusból.” Fontosnak tartotta magyarságát, erre példa az egész életműve, de például a nacionalizmus, vagy a magyar kultúrfölény teóriája távol állt tőle.

Gárdonyi

ezekből egy kis ízelítő: Balatoni, Black William dr., Don Vigole, Figurás Feri, Garabonciás diák, Göre Gábor, Ista Pista, Mindentudó Gergely bácsi, Nagyapó, Paprika János, Répa Matyi, Vén Hegedős.

Remeteség Egerben? Igen is, meg nem is

Gézánk egyre inkább megvetette a fővárosi létet: az irodalmi életről és a művészvilágról lesújtó volt a véleménye, kora társadalmát elfajzottnak látta, végül az is megfordult a fejében, hogy Amerikába vándorol, felcsap hegedűművésznek, esetleg saját fejlesztésű vízibiciklijével arat babérokat. A vízibicikli helyett szerencsére (egy utazás hatására) Egert, egykori diákkorának, egykori nélkülözéseinek a helyszínét választotta a továbblépéshez, ahol „szépséget és nyugalmat” talált.  

Az elmondások szerint könyvekkel, tajtékpipákkal bőven ellátott, bőrrel párnázott ajtajú, teremnyi dolgozószobát álmodott magának, ahova napfény csak a tetőbe vágott ablakon keresztül szűrődött be.

És igaz, ami igaz, elzárkózott a váratlanul beállító látogatók, meg a sajtó munkatársai elől, ám barátait örömmel fogadta: Bródy Sándor és Szabolcska Mihály gyakori vendégek voltak. Ráadásul gyakran utazott: Az Egri csillagokhoz Konstantinápolyban gyűjtött anyagot, A láthatatlan ember miatt Franciaországba ment, járt Olaszországban, Bajorországban, Erdélyben.

Az egri Gárdonyi-ház napjainkban

„Válás vagy gyilkosság lesz a vége”

Gárdonyi még nem volt harminc, amikor már gyomorbajjal küszködött, és akkor sem volt harminc, amikor már szétköltöztek a feleségével. Az Egri csillagok írója egy katolikus pap törvénytelen lányát vette el, négy gyermekük született. Az író fia szerint a házasság boldogtalan volt, apja valójában csak anyagi függetlenséget, kitörési lehetőséget látott a frigyben. A kapcsolat „dinamikáját” jól szemlélteti az indulás: az ifjú, 22 éves Gárdonyit még ifjabb,

az őt visszafogadó férjhez. Idézet a kilenc hónapja házas Gárdonyi Géza naplójából: „Ennek a házasságnak vagy válás, vagy gyilkosság lesz a vége.” 1892-ben végleg elváltak útjaik.

Az életrajzírók hozzáteszik: nagyon is könnyen elképzelhető, hogy „a befelé forduló, elmélyült író egyenrangú szellemi-lelki társ helyett csupán egy a kamaszkora végén járó, szórakozni vágyó fiatal leánykát talált az oldalán”.

Az 1890-es években a körképes Feszty Árpád nevelt leánya, majd édesleánya iránt lángolt a Gárdonyi-szív, majd Egerbe költözése után

avagy Mátékovicsné Tóth Ilonához, aki a női eszményképet testesítette meg az író számára; és ezúttal nem is csalatkozott: Mila haláláig hű lelki társa, majd betegágyában a gondviselője volt.

Gárdonyi, az ellentmondások embere

Gárdonyi Géza kortársai visszaemlékezése szerint visszahúzódó, befelé forduló ember volt, szikár, barna bőrű, aki öltözetével keveset törődött. Érzékeny volt, könnyen megsértődött:

és a darabjait színpadra állító színigazgatókkal is.

Életrajzírói kiemelik, hogy a sok költözgetés miatt nem volt ideje gyökeret ereszteni, Egerre is csak az életének a derekán talált rá, de, tegyük hozzá, legalább rátalált. Vidéki reflexekkel bírt, nem állta a nagyvárosok zaklatottságát, de ahogy művészeknél lenni szokott, a gondolkodását mégis ez az újfajta nyugtalanság határozta meg. Az ellentmondások embere volt, ami már a szülői örökségből is kiviláglik: apja a hazafias, negyvennyolcas politikai radikalizmust szállította, anyja egy letűnt világ  nosztalgiáját.

A materializmus és különféle vallásos elemek, a sajátos hit egyszerre élt az íróban. Miközben Darwin A fajok eredete című művét az egyik legfontosabb olvasmányának tartotta, a buddhizmus, az okkultizmus, a miszticizmus és a spiritizmus egyaránt hatottak rá.

Maga volt a megtestesült ellentmondás, mégis egységet sugallt.

Azt írják, házasságellenes nőgyűlölő volt, ami a házasságából kiindulva szinte logikusnak tűnik, de a Gárdonyival baráti viszonban lévő Feszty Árpádné egyenesen úgy nyilatkozott, hogy írónknak „nem volt tehetsége a szerelemhez” és felnőtt férfiként is „olyan félszegen viselkedett a nőkkel, akár egy kisdiák.” Persze, ezek csak vélemények: Mila, az író nagy szerelme nyilván máshogyan látta.

Gárdonyi, a különc

Gárdonyi Gézából, a levegőtlen szobában írogató „remetéből” rendszeresen kitört az öntörvényű művészember: egyik színművét „vonatról vonatra szállva” írta meg két hét alatt, miközben beutazta fél Magyarországot. Fiatalabb korában sokat párbajozott, fogházban is ült Szegeden. Hipochonder volt: 1909-ben például „elviselhetetlen és állandó fejfájására hivatkozva” abbahagyta  irodalmi munkásságát, éveken át orvostól orvosig járt,

Egy titkosírást is kitalált, melynek fantasztikus elemeit 1969-ben fejtették meg.

Gárdonyi egri dolgozószobájában az 1910-es években

A magyar Dickens

Gárdonyi szerepéről és súlyáról röviden annyit – ha valakinek tamáskodni támadna kedve –, hogy

Különleges helyét a magyar irodalomban Juhász Gyula így fogalmazta meg: „Ő nem utóda senkinek, és őt nem is igen utánozza senki.” Többek között a Nyugat szerzőgárdájába is csábították volna, Ady a magyar Dickensnek nevezte, de Kosztolányi Dezső és Füst Milán is magasztalta tehetségét.

*

Felhasznált irodalom:

Kispéter András: Gárdonyi Géza. Budapest: Gondolat. 1970.

Z. Szalai Sándor: Gárdonyi Géza alkotásai és vallomásai tükrében. Budapest: Szépirodalmi. 1977.

Ady Endre: Az uj Gárdonyi. Nyugat, V. évf. 24. sz. (1912) 970. o.

Juhász Gyula: Gárdonyi Géza. Magyar Jövendő, I. évf. 2–3. sz. (1922) 114–115. o.

Feszty Árpádné: A tegnap. Budapest: Légrády. 1924.

Móricz Zsigmond: Gárdonyi Gézánál. Pesti Napló, (1933. máj. 14.)

Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi I–II. Budapest: Dante. 1934.

https://www.gardonyigeza.hu/

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarIrodalom-magyar-irodalomtortenet-1/magyar-irodalomtortenet-pinter-jeno-5116/8-a-magyar-irodalom-a-xx-szazad-elso-harmadaban-2885/gardonyi-geza-2BC8/gardonyl-geza-elete-2BC9/

https://www.evangelikusiskola.hu/gardonyi/

https://brody.iif.hu/sites/default/files/attached/kozponti/dobo_torokolok.pdf

https://mek.oszk.hu/01100/01149/html/gardonyi.htm

Wikipédia