A hely szelleme, a genius loci szólított meg titeket?
Igen, pont így. Húsz évvel ezelőtt még nem volt ennyi fesztivál. Most már az ország minden zugában van valami. Az az igény alakította ki a formáját, hogy egy kis régióban, nem egy helyen, hanem minden nap máshol koncertezzünk. Gyönyörű barokk templomok vannak a régióban, Nógrádban is, a Dunakanyarban is. Szinte kínálta magát, hogy ezekben a barokk templomokban régizenei koncerteket szervezzünk. Évről évre fölmerült, hogy komolyabb dolog legyen, tágítsuk ki, működjünk együtt a helyi önkormányzatokkal, egyéb programok szerveződjenek köré. De végül is örülök neki, hogy nem így lett. A miénk így maradt, ebben az egyszerűségében. Komoly törzsközönségünk van, olyannyira, hogy szinte szervezni sem kell már az esteket. Évek óta figyelem, hogy rengeteg a fiatal, akik gyerekekkel jönnek, miközben olyanokat is látok szép számmal, akik már az induláskor ott voltak. És talán még soha nem voltak annyian, mint az idén. A koncertek ingyenesek,
nem kell feszengeni, nem kell estélyiben jönni, van egyfajta természetessége az egésznek.
Tényleg mintha nem mi csinálnánk, hanem csak általunk működtetné önmagát. Igazából ez egy családi vállalkozás, a szó szoros értelmében. A feleségem csinálja az összes kellemetlen háttérmunkát, a könyvelést, a szerződéseket. Együtt alakítjuk ki a műsort, az estek koncepcióit. Talán azért sikeres az egész, mert jó műsorokat találunk ki. Egyedi dolgokat kell kitalálni.
Milyen értelemben egyedieket?
Egy koncert legyen önmagában is felépítve. Legyen csúcspontja, ráhangolódása. El kell tudni képzelni, hogy mi lesz hatással a közönségre. Valamiképpen elementárisnak kell lennie. Sokat kutatok ehhez, most már talán van szemem hozzá. Egy csomó dolgot aktualizálni kell. A barokk zene pedig nagyon alkalmas erre. Meglátok valamit, ami megtetszik, és átiratokat készítek. Megnézem, meg tudom-e hangszerelni. Nem mechanikus szempontok érvényesülnek. A barokk zene ehhez nagy szabadságot ad.
Miben áll ez a szabadság?
Az előadói szabadság, ami a barokk zene végével megszűnt.
A barokk zenében mindenkinek tudnia kellett rögtönözni, díszíteni. El is várták.
Sok mindent ki sem írtak a zeneszerzők, mert tudták, hogy az előadó tisztában van vele, hol kell improvizálni valamit. Ez a keretek között mozgó szabadság tűnt el később. Az előadói habitusom kialakuláshoz nagyon sok mindet tanultam könnyűzenészektől, jazz-zenészektől, népzenészektől. Ha valamit így akarok játszani, akkor így játszom. De mindennek keretek között kell végbemennie.
Hogyan látod a mai zenét?
Feltételezem, a kereskedelmi zenére gondolsz. Mára a zene egy óriási szegmense butításra, eladásra szánt, a legrosszabb érzések felkorbácsolására való. Ugyanakkor itt van még mindig, és hozzáférhető mindenféle gyönyörű zene is. Ami újdonság, az az, hogy ez a kettősség ilyen intenzíven létezik egymás mellett. Van az igazi, igényes, művészi, magas rendű zene, és van ez az értelmezhetetlen, apokaliptikus valami, amivel nagyon nehéz mit kezdeni. Ez a társadalmi létezésünk leképeződése is. A zene mindig a társadalmat képezi le.
Minél több a hitványság egy társadalomban, annál hitványabb lesz a zenéje is.
Sokaknak sajnos elég is ez a hitvány zene. Elképesztő és félelmetes, hogy az éteri és az infernális ilyen egyforma súllyal van jelen a zenében is. Pirrone atya, Lampedusa A párduc című regényének „házi jezsuitája” az egyik monológja végén, amit egy alvó emberhez intéz, így sóhajt fel végül: „Uram, csak a te mindentudásod eszelhetett ki ennyi bonyodalmat.”
***
Névjegy:
Lachegyi Imre 1966-ban született, a Debreceni Zeneművészeti Főiskola szolfézs-zeneelmélet szakán, majd később a budapesti ELTE főiskolai karán folytatta tanulmányait ének-zene-karvezetés szakon. Itt szerezte első diplomáját 1991-ben. Második diplomáját a Szegedi Egyetem régizene-blockflöte szakán szerezte, 2002-ben. Már a ‘90-es években saját régizene együttest alapított, mellyel rendszeresen koncertezett és két lemezt is készített. Művészeti vezetője a Sonora Hungarica Consort régizene együttesnek, mely főként kora barokk és barokk műveket játszik, valamint alapítója és vezetője a Sebastian Consortnak, amellyel a középkortól a kortárs zenéig, változatos előadói apparátusokkal valósítja meg művészi elképzeléseit. Ezekben az együttesekben, valamint más formációkban Magyarország számos kiváló és elismert zenészével működött együtt. A Börzsönyi Barokk Napok régizenei fesztivál művészeti vezetője. Több mint három évtizede a váci Bartók Béla Zeneiskola tanára, továbbá tanított a szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskolában és a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolában is. Több évtizedes kiemelkedő művészi és pedagógiai munkássága elismeréseképpen 2014. január 22-én megkapta a Vác Város Művészeti Díját.