Nyitókép: Paul McCartney egy 2017-es koncertjén (Kamil Krzaczynski / AFP)
When I'm Sixty-four – amikor én 64 leszek... énekelte a 25 éves Paul McCartney a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club lemezen, néhány nagyon elszállt felvétel között egy szándékoltan nosztalgikus, öregecskés, kuplészerű dalban, elképzelve, milyen lesz öregnek lenni és milyen lesz akkor szeretni – ha lesz kit.
A dalt a kis Paul kábé 14 évesen írta, 1956 tavaszán, valahol egy szürke liverpooli sorházas utcácskában, a rockandroll korszak előtt, a hippikorszak előtt, a magyarok forradalma előtt, az űrkorszakot megnyitó Szputnyik-fellövés előtt – valahogy mindenek előtt, kivéve Erzsébet királynőt, aki már akkor is uralkodott, természetesen.
McCartney most 80 éve született, 70 éve uralkodik a királynője,
ő maga meg 60 éve uralkodik a rockandroll és a popzene fölött,
egyfajta legendává nemesült, de még mindig köztünk élő, ráadásul meglehetősen megközelíthető pop-napkirályként.
Annyira megközelíthetően, hogy két nappal mai 80. születésnapja előtt épp New Jersey-ben lépett fel az aktuális turnéján, több mint két órát játszva és 40 (negyven!) dalt eljátszva mérföld hosszúságú munkásságából – a Can't Buy Me Love-val kezdve és a Beatles The Endjével végezve, olyan meglepetésvendégekkel, mint Bruce Springsteen vagy épp Jon Bon Jovi.
Paul McCartney egy idei koncertje
Nem lett hát mamuszos, otthonülős, kertészkedős öregsége sem 64, sem 80 éves korára Paul McCartney-nak. Most is árad belőle a zene, árad, amióta vagy 70 éve apja biztatására elkezdett otthon klimpírozni a családi pianínón. Na persze, könnyen árad a zene belőle, hiszen ír volt a család, Angliába szakadt írek, akiknek ugyan kemény melós élet jutott, de a zenétől nem voltak hajlandóak megfosztani magukat. A kis Paul sem fosztotta meg magát tőle – és mi mindent kapott aztán tőle a világ!
Tizenöt évesen találkozott egy másik ír kölyökkel a liverpooli utcákon, egy bizonyos John Lennonnal, aki már rockandrollt játszott a saját bandájával, bevették Pault is, és úgy tűnik utólag, nem bánták meg. Igaz, McCartney apja
a bandázó fiúk kapcsán megjegyezte: John Lennon még jó sok bajba belekeverheti Pault...
A zenekar egy évvel később bevette a még kölyökebb George Harrisont, 1960 nyarától már Beatles néven zenéltek, jöttek a hamburgi éjszakák, jött a zenére föltett karrier, beszállt a buliba Brian Epstein menedzser, aztán Ringo Starr érkezett a dobok mögé – és most 59 éve, 1963-ban a Beatles áttört Angliában, egy évvel később meg Amerikában. A többi (pop)történelem.