A magyar filmes virtus mindig feltalálta magát – Ókovács Szilveszter moziválogatása

„Nagy személyes kedvencem három Tímár Péter-film, afféle saját »trilógiám«. Ifjúságomat remekül kísérte végig az Egészséges erotika, a Csapd le, csacsi! és a 6:3 világa,

Illetve az egyszerre borzalmas és legendás ötvenes évek világa kifordítva, utóbbi Szamival és Cseh Tamással fűszerezve. No, meg a betojt írókkal, az a jelenet önmagában is a kedvencem.

Végül mégis az Egészséges erotikánál kötök ki, az antifilmnél, ahol a magyar filmes virtus a pénztelenség kellős közepén is feltalálta magát. Fekete-fehérben, forfa-elemek díszletében, visszafelé felvett mozgásokkal és jelenetekkel, a szocializmus végtelenül provinciális világával – és egy gyermekjátéknak (se) jó Casio VL-1 szintetizátor dobgépével filmzeneként, mert arra már végképp semmi nem maradt...

Egészséges erotika (Tímár Péter, 1985)

És működik, mert a tehetség és a közös élmények működtetik. Valójában ez a jó a magyar filmben, és nem bánom, ha kicsit úgy is működik, mint a családi fényképalbum. A szomszédnak már nem mond sokat, egy utcával arrébb semmit: nekünk viszont, akik értjük, mindennél fontosabb.”