Aki ünnepelt festőként is szerény maradt – Lotz Károly története

Ahhoz, hogy megszülethetett, kellett egy német nagyherceg vadászszenvedélye. Őt kísérte el Magyarországra Wilhelm Christian Lotz, aki aztán megpillantotta Höfflick Antóniát. Hamarosan megházasodtak, majd nyolc gyermekük egyikeként megszületett a kis Károly is, 1833. december 16-án Németországban.

Mivel az édesapa váratlanul elhunyt, az özvegy a hazatérés mellett döntött, így a fiatal Lotz Károly 13 évesen már Pesten járt a piaristákhoz.

Később Bécsben tanulta a festészetet, aztán Pesten is feltűnt, kezdetben a csodás tájképeivel. 1855-ben az egyik újság például ezt írta róla: „A Falusi jelenetek című festmény Lotz Károlytól igen ügyes munka”.

Aztán a festő Than Mórral – akivel együtt tanult korábban Bécsben, Karl Rahl festőiskolájában – országos hírnevet szereztek. Együtt készítették el ugyanis a Vigadó faliképeit, majd később a Nemzeti Múzeum falfestményeit is. Immár széles megrendelői körük volt, Lotz Károly készítette például 1869-ben gróf Károlyi Alajos pesti palotájának a falfestményeit is.

nem véletlen, hogy az egyik lap a következő bevezetővel látta el az őt méltató írást 1876-ban: „Élő honfitársunk érdemeit kellően méltányolni, midőn tudjuk, hogy a szomszéd utczában laknak, s hogy a reggeli kávé mellett ez a lap is a kezükbe akad, vajmi kényes feladat. Még kényesebb a helyzet, ha tudjuk, hogy bokros érdemein túl, valódi szerénység jellemzi a bemutatandó férfit.”

Lotz Károly. Fotó: Arcanum/Vasárnapi Újság

Ekkor már kiváló barátságot ápolt a szobrász Huszár Adolffal is, olyannyira, hogy 1880-ban eldöntötték, hogy Lotz festményt készít Huszárról, a szobrász pedig Lotz Károlyról egy mellszobrot. A barátságuk tartós volt: nem véletlen, hogy amikor Huszár öt évvel később, mindössze 42 évesen váratlanul meghalt, Lotz Károly volt az első, aki a szobrász műterméhez sietett, s ő intézte a barátja temetését is. Keveset nyilatkozott, szerényen élt, ezért nem koptatták el a nevét az újságok. Erre a megállapításra jutott 1888-ban az egyik lap, amely ezt írta Lotzról: „csak példátlan szerénységének köszönheti, hogy az olvasóközönség még mindig kíváncsi életének körülményeire.”

Kevesen tudják azt is, hogy

A Várkert Bazárban volt egy kifejezetten hölgyeknek szóló festőiskolája, ahol 18 tanítványt oktatott egyszerre. A magánéletét nem teregette ki, szinte mindent a művészet alá rendelt. Idősebb korára szerelmes lett Jakobey Károly festő feleségébe, Ónody Annába, akivel 1885-től kezdve együtt éltek, noha a háromgyerekes asszony ekkor még férjnél volt. 1890-ben aztán kimondták a válást, a rá következő évben pedig Lotz Károly feleségül vette Annát, a három gyermekét, Ilonát, Viktort és Kornéliát a nevére íratta. Lotz Károly 58 évesen házasodott először: boldog volt, amikor a Kálvin téri református templomban megtartották az esküvőt.

A Habsburg-termet csákánnyal próbálták megsemmisíteni. Fotó: Czagány István: A Budavári Palota

1896-ban, 63 éves korában kapta a megbízást, hogy készítse el az új Országház falfestményeit. Hónapokat dolgozott rajta, sokszor hidegben, hiszen az épület még nem nyerte el a végső formáját. Súlyos mellhártyagyulladást kapott, heteken át feküdt élet és halál között az Andrássy út 25. szám alatti lakásában. Végül felépült, és megélhette azt is, hogy 1898-ban őt ünnepelte a pesti művészvilág, a kortársak különböző ajándékokkal kedveskedtek neki. Ő viszont csak ennyit mondott:

Az utolsó éveiben a Budavári Palotában is alkotott. Neki köszönhetjük a Habsburg-terem magas mennyezetének csodálatos freskóit, amelyek középpontjában Magyarország megszemélyesítőjének, Hungáriának az alakja, valamint Ferenc József és Erzsébet királyné ábrázolásai voltak. A palota századfordulós építésze, Hauszmann Alajos 1903. július 3-án örömmel jelentette, hogy Lotz elkészült munkájával, „a magyar emlékszerű festészet egyik kiváló alkotásával”.

Ismét régi fényében pompázhat majd a Habsburg-terem. Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteménye

A Habsburg-terem mennyezeti freskóit Ferenc József tíz hónappal később, 1904 májusában tekintette meg, és őszinte lelkesedéssel nyilatkozott róluk. Gróf Apponyi Lajos udvarnagyot pedig megbízta, hogy táviratban közölje elismerését Lotz Károllyal.

A Habsburg-terem szépségéről ma már csak archív fotók tanúskodnak. Bár a második világháborúban a terem nagy része sértetlen maradt,

mint a palota többi reprezentatív termeit. Az elpusztított történelmi tereket most a Nemzeti Hauszmann Program részeként újra megalkotják. Idén augusztusban már elkészül és megnyílik a látogatók előtt a Szent István-terem, a következő években pedig a Habsburg-terem is újra régi fényében tündökölhet majd.

1904-ben Lotz már 70 éves volt, mégis sokat dolgozott. Egy nap ágynak dőlt, és október 13-án végül örökre elaludt. „Aranyom.”  Ez volt az utolsó érthető szava, amit a falfestészet eme csodás alakja, a legszerényebb zseni imádott nevelt lányának, Kornéliának mondott.