Igazi lángelme volt: festőművésznek készült, a magyar bor és a sárgadinnye-termesztés felvirágoztatásán dolgozott, ám végül az apja gyárát tette világmárkává. Következzék Zsolnay Vilmos élete! Egy újabb izgalmas írás a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldaláról.
Zsolnay Vilmos 1828 áprilisában született Pécsett. Saját bevallása szerint a tanulás untatta, a festőművészet sokkal jobban izgatta. Az édesapja viszont kereskedelmi pályára szánta a fiút. Többek között Bécsbe és Münchenbe is kiküldte tanulmányútra, ám a fiatal Zsolnay Vilmos ott is a festészetről ábrándozott.
Amikor hazatért,
Habár kezdetben nem kedvelte, vérében volt a kereskedelem, hiszen a boltjának is hamar híre ment.
A Szent István-terem Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázoló pirogránit képei is a Zsolnay-gyárban készültek
Zsolnay 1853-ban vette el feleségül Bell Terézt, s három gyermekük született, Teréz, Júlia és Miklós. Zsolnay Vilmost ekkor még jobban érdekelte a borászat, a már létező, kőedényeket előállító Zsolnay-gyárat az apja vitte, ő pedig a háttérben maradt. Zseniális kereskedőhöz hűen azon gondolkozott, hogyan lehetne a magyar bort külföldön is vonzóvá tenni.
A helyi újságok is megírták, amikor kitalálta, az 1867-es, párizsi világkiállításra érdemes lenne kivinni a legjobb Pécs környéki borokat. Mint mondta, tisztában van vele, hogy a franciák nem fognak magyar bort rendelni, ám azzal, hogy a magyar bor megjelenik a francia ellenében, felkeltheti az érdeklődést más országokban: „Mert bátorságunk van természetes és tiszta borainkkal a francziák mesterkélt borai irányában fellépni, ezáltal fogjuk a nagyközönség, s főleg az angolok figyelmét magunkra fordítani.”
még a hatvanas évek elején például sárgadinnye-termesztésbe fogott. Olyan sikerrel, hogy a dinnyéi Erfurtban oklevelet is nyertek. A lapok pedig nem győzték dicsérni: „Zsolnay Vilmos úr a dinnyetenyésztést oly sikerre viszi, hogy még most is a legszebb sárgadinnyékkel bővelkedik, sőt, még deczemberben is lesznek dinnyéi”.
Negyvenegy éves volt, amikor 1868-ban meghalt az édesapja. Akkor vette át a gyár irányítását. Saját bevallása szerint a két lánya adta a legtöbb művészi ötletet, ő pedig minden energiáját arra fordította, hogy új kerámiaanyagokat fejlesszen. Így alkotta meg a porcelánfajanszot, a fagyálló pirogránitot, majd bátran nyúlt az eozinos eljáráshoz is.
Nemcsak a bécsi udvarból kapott megrendeléseket, hanem Japánból, az Egyesült Államokból, Angliából és a világ számtalan pontjáról. A Zsolnay név elismert márka lett.
A Szent István-terem a századelőn. Természetesen a kandalló is Zsolnay
A számtalan megrendelő között volt a Budavári Palota is, Zsolnay Vilmos műhelyében készült például a Szent István-terem kandallója és az Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázoló pirogránit képek is. A Nemzeti Hauszmann Program keretében
és Zsolnay tönkrement alkotásait is újra elkészítik. A Budavári Palota pompás termét 2021. augusztus 20-án adják át a nagyközönségnek.
De visszatérve a nagy kísérletező életéhez. 1875-ben így írt Zsolnay Vilmosról az Ellenőr című lap: „Zsolnay Vilmos izgékony, folyton új és új gondolatokat főző, nyughatatlan, hogy ne mondjuk yankee-temperamentumoknak, minőket, vajha minél többet tudna Magyarország iparos osztálya felmutatni.”
Ebben az évben még csak 36 munkatársa volt a pécsi gyárában, 1882-ben már 460, 1891-ben pedig 650 ember dolgozott a Zsolnay-gyárban.1881-ben a Fővárosi Lapok is beszámolt róla, hogy Zsolnay Vilmos legkisebb leánya, Teréz megházasodott: „A násznép az esküvő után gazdag lakomára gyűlt össze a Zsolnay-gyár parkjában, melyben ez alkalomra nagy termet emeltek s virágokkal díszítették. Az egész park lampionokkal volt ékítve.”
Teréz a művészi terveken dolgozott, Júlia és Miklós pedig a kereskedelemben.1891-ben, tíz év elteltével immár másodszor látogatta meg a Zsolnay-gyárat Ferenc József osztrák császár és magyar király. Zsolnay Vilmos vezette végig az uralkodót, aki hosszan nézegette a művészi majolikákat. Egy csillár különösen megtetszett neki, el is mondta, hogy ilyet még nem látott. Mielőtt fogatra szállt volna, Zsolnay felé fordulva megjegyezte: „Örömmel tapasztaltam gyárában a nagy haladást, s mondhatom, szép emlékekkel távozom innét”.
A Zsolnay-kandallót újra elkészítették a Nemzeti Hauszmann Program keretében
Zsolnay Vilmos sikeres és gazdag ember lett.
és ő volt a Pécsi Kerékpár Egyesület elnöke, s ebben a minőségében rendszeresen vendégül látta az amúgy 17 szobás lakásában a kerékpárosokat.
1898-ben Pécs díszpolgára lett. Az ünnepségen mondott beszédében az ars poeticáját is megfogalmazta: „Nem a tudományos élet, hanem a munka terén kerestem a boldogulásomat. Keresztanyám volt az, aki megjósolta, hogy lesz belőlem valami: ha nem is akar a kis Vilmos tanulni, azért nem kell sorsa fölött kétségbe esni. Mikor elvesztettem a kedvemet a tanulástól, munkásember lettem, és ezen a téren elég szerencsés voltam. Volt kis művészi érzékem, tehetségem, dolgoztam lankadatlan, buzgalommal.”
Két évvel később, 1900 elején meghalt a lányunokája (Júlia gyermeke), a kislány halála pedig olyannyira megviselte, hogy még Hetyey Sámuel pécsi püspökhöz is elment vigaszért. Ott is elsírta magát, majd elkérte az asztalra kitett rózsacsokrot, hogy elvigye a gyermekét gyászoló lányának. Többé nem látták a gyárban. Szinte belebetegedett a fájdalomba, szívburokgyulladást kapott és 1900. március 23-án, 71 éves korában aludt el az a lángelme, aki világhírűvé tette a Zsolnay nevet.
Valami történik, a hitehagyott Nyugaton egyre többen szomjazzák a transzcendenciát. A vallásosság nemcsak hasznos, de észszerű választás is, itt az ideje, hogy a hívők megragadják az alkalmat, és beszélgetni kezdjenek a bizonytalanokkal – mutat rá a változó korszellem kínálta esélyre Ross Douthat.
A modell sikerének ellenére a Magyarországon történő bevezetés számos kihívást rejt magában.
Sokáig „tótnak” hitték őket, de a kutatások is bebizonyították, Derenken egykor lengyelek, gorálok éltek. Rémiás Tibort, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatóját kérdeztük.
A két kudarcos év után nagy érdeklődéssel vártam, hogy a folyamatosan hangoztatott miniszterelnöki jóslat és elvárás miként teljesül januárban.
Barátaim, de mi az, amiért a mi vérünk forr, amiért a mi szívünk dobog, ami a magyarok eleme?
„A magyar népzene és a néptánc tudja legjobban bemutatni a nemzeti karakterünket” – hangsúlyozta Rosonczy-Kovács Mihály annak kapcsán, hogy a csárdás hagyománya felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.
Hiába szavazta meg a közgyűlés, semmi nem történik a vállalhatatlan aluljárók ügyében, de a főpolgármester a USAID-támogatású szervezetekről sem hajlandó nyilatkozni.
Újabb tévhitet cáfolt meg a magyar közgazdász.
