Egy valódi géniusz volt, aki az üvegfestészetet és az üvegmozaik-készítést művészi fokra emelte: következzék Róth Miksa élete! Ismét egy izgalmas cikk a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldaláról.
Róth Miksa 1865-ben látta meg a napvilágot Pesten. Mivel a nagyapja és az édesapja is üveges műhelyt vitt, Miksa és öccse, Manó is hamar kedvet kapott, velük ellentétben a harmadik testvér, Kálmán később inkább színésznek állt.
Kezdetben a hagyományos festészet jobban izgatta, ám a külföldi tanulmányai után minden energiájával az üvegfestészet felé fordult. Csupán 20 esztendős volt, mikor megalapította az üvegfestő műintézetét, három évvel később, 1888-ban pedig levédette a találmányát.
Az üvegfestészet korábban csak az ablakokra szorítkozott, ám Róth újításának köszönhetően teremfalakra és mennyezetekre is alkalmazható lett, hiszen
Hamar híre ment az üvegmozaikjainak, így történt, hogy 1894-ben a Fővárosi Lapok is megírta, hogy Giovanni Marsaglia, egy milánói dúsgazdag ember az épülő palotájába Róth Miksától rendelt harminckét darab, ablakra készülő üvegfestményt.
A Nemzeti Hauszmann Program keretén belül megújult Lovarda, a Róth Miksa tervei alapján készült ablakaival
1895-re szinte mindenki, aki megtehette, Róth Miksától akart rendelni, ebben az esztendőben a kimutatások szerint több mint száz jelentős megrendelése akadt. A megbízói között találjuk többek között a lipótvárosi bazilikát és a kassai székesegyházat. A következő esztendőben, 1896-ban a millenniumi kiállításon a Városligetben maga
sőt, hosszú ideig szemlélte a róla és Erzsébet királynéról készült üvegfestményeket. Hosszan időzött, majd csak annyit mondott: „Pompás dolgok!”
Róth Miksa csodás üvegmozaikjai feltűntek a Budavári Palotában, az Országházban, a Gresham-palotában, számtalan templomban és több pesti villában. Sajnos a művei egy része az idők során az enyészeté lett, sok alkotása pedig a II. világháború pusztításának lett az áldozata.
A Lovarda látképe (balra fent) egy régi képeslapon
Ez történt a Budavári Palotanegyed ikonikus épületével, a Lovardával is, amely háborús sérülései ellenére megmenthető lett volna, 1950-ben mégis a földdel tették egyenlővé. Az 1902-ben elkészült impozáns épület hatalmas, színes üvegablakai szintén Róth Miksa műhelyéből kerültek ki. A Nemzeti Hauszmann Program keretében az eredeti tervek szerint újjászületett Lovarda esetében az archív fotók mellett ma már saját szemünkkel is megcsodálhatjuk, hogy milyen ékei voltak Róth Miksa alkotásai a századforduló építészeti remekeinek.
Róth Miksa külföldön is keresett művész lett: alkotásai megtalálhatók Hollandiában a hágai királynői palotában, és Mexikóban a Nemzeti Színház üvegmozaikjai is az ő munkáját dicsérik. Az sem véletlen, hogy 1902-ben a torinói, két évvel később pedig a St. Louis-ban rendezett világkiállításon is aranyérmet kapott a mozaikjaira. Szenvedélye volt a munka és a tanítás, és
„Nagy örömmel tölt el, hogy a közönséges kézművességig süllyedő üvegfestészet felemelkedik arra a színvonalra, amely megilleti” – mondta ezzel kapcsolatban Róth Miksa, aki egy törökbálinti cementgyáros lányát, Walla Jozefát vette el feleségül és három gyermekük született.
Róth Miksa gyűlölte a középszerűséget és meggyőződése volt, hogy az üvegfestészetet nem lehet ipari iskolában elsajátítani. 1918-ban a Magyar Iparművészet nevű lapban például a következőket mondta:
„Ipart iskolai műhelyben nem lehet becsületesen megtanulni. Ott csak üvegházi növényeket lehet nevelni, amelyek a szabad levegőn sohasem lesznek életképesek. Az életképes cserjének a szabad természetben, minden veszéllyel dacolva kell fejlődnie, hogy erőteljes, ellenállásra képes fa váljék belőle. Ipart csakis iparosműhelyben lehet megtanulni.”
Róth Miksa idős korában is sokat dolgozott, előadásokat tartott és próbálta továbbadni a tudását. A fiataloknak mindig azt mondta: az önbizalom, a törhetetlen akarat és a vasszorgalom a siker titka, ez kellett ahhoz is, hogy ő üvegfestőként és üvegmozaik-készítőként országos hírnevet szerezzen magának. Számtalan kitüntetést kapott, 1926-ban pedig főtanácsosi címet adományoztak az akkor 61 éves művésznek. 1943-ban az ismert író, Elek Artúr így írt Róth Miksáról:
A zseniális üvegművész végül 78 éves korában halt meg, 1944 júniusában, Törökbálinton, a Walla-család kriptájában nyugszik azóta is. A városban büszkék rá, Budapesten pedig a Róth Miksa Emlékház tiszteleg a zseniális üvegfestő előtt egy állandó kiállítással. Egy biztos: minden tisztelet kijár az üvegfestészet géniuszának.
Ki sem derül, ha nincs a botrány: ez az alak, Lakatos Márk járja az országot és előadásokat tart művelődési házakban a kultúra nevében... Ungváry Zsolt írása.
Az értelmes és hasznos innováció alapja a természet tanulmányozása.
Hat fergeteges számmal, köztük a máris közismertté vált Gyere babával és a Csavargóval jelentkezett a Magyar Banda.
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
Ha az Egyesült Államok civilizációjáról beszélünk, akkor érdemes behatóan ismerkedni azon struktúrákkal, melyek kibontakozását és fennmaradását lehetővé tették. Pogrányi Lovas Miklós írása.
A nyugati civilizáció egy 19. századi találmány, hasonlóan a vasúthoz és a távíróhoz; Európa már a bronzkorban a globalizáció középpontja volt – állítja az Oxfordi Egyetem régészprofesszora.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
