Kevés zenekar mondhatja el magáról, hogy fél évszázados aktív működés van a háta mögött. A Kaláka ilyen zenekar. Nemrég egy hazai underground zenekarok által készített feldolgozáslemez jelent meg De jó elhagyni magamat címmel, amely Kaláka-dalok sajátos átiratait tartalmazza.
Disclaimer: e sorok írója zenekarával, a Bajdázóval készített egy feldolgozást a Kaláka-átiratok albumára
Van az a közkeletűnek mondható félreértés a Kalákával kapcsolatban, hogy gyerekeknek szóló zenét játszó zenekar lennének, s egész életművük ennek jegyében áll.
Ez persze egyáltalán nem igaz. Elég csak legendás Villon-lemezükre gondolni, vagy a Kányádi Sándor, Kosztolányi Dezső és Szabó Lőrinc megzenésített verseiből készült albumaikra. És sorolhatnánk.
A Kaláka messze nem csak egy népzenei elemeket használó, táncházakban, különböző gyerekfesztiválokon feltűnő formáció, hanem egy olyan zenekar, amely pályafutásának ötven (!) éve alatt igen sok hatást épített be munkásságába, a különböző népek zenéitől kezdve a pszichedelikus folkon át a magyar népzenei tradícióig.
Az más kérdés, hogy a Kalákával való ismerkedést az ember általában gyerekkorában kezdi. Én mondjuk nem akkor kezdtem, nekem a fent említett lemezeik (főleg a Villon-lemez) volt a beavatás ebbe a rendkívül szerteágazó zenei világba még valamikor kamaszkorom kellős közepén. De a gyerekeimmel már például nagyon sok Kalákát hallgattattunk kicsi korukban, így aztán óhatatlanul én is elég tágas keresztmetszet kaptam a Kaláka-univerzumból. Egészen elképesztő, hogy
ami a védjegyükké vált.
A többség azonban mégis úgy van a Kalákával, hogy a gyerekkor elmúltával elszakad a zenekartól, másfelé fordul, s legfeljebb csak akkor kerül ismét közelebb hozzá, ha a saját gyerekeivel kezd a koncertjeikre járni.
Az mindig izgalmas, hogy egy zenekar milyen módon tud hatni az utánuk jövő generációkra. A Kaláka ilyen szempontból sokáig kérdéses volt számomra, mert azt láttam – meglehet, tévesen –, hogy működésük leginkább „hasonszőrű” zenekarok (lásd pl. Misztrál együttes) munkásságában érhető tetten, nem törtek ki a táncházas-folkos színtér korlátai mögül. Szemben például Cseh Tamással, akinek hangvétele, előadásmódja – persze mutációkon átesve – folytatódni tudott például a korai Kispál és Borz vagy a Szabó Benedek és a Galaxisok dalaiban.
Ezért is újszerű vállalkozás az a lemez, ami az elmúlt hetekben jelent meg De jó elhagyni magamat címmel, az idén ötvenéves Kaláka előtt tisztelgő zenekarok dalaival. A metódus az volt, hogy
és azt a saját zenei képükre formálták.
Az ötlet két megálmodója Sallai László és Szabó Benedek volt. Sallai így mesélt a Stenknek a kezdetekről: „Tavaly az Andrássy úton sétáltam, amikor megláttam az emléktáblát, ahol Gryllus Dániel és Mikó István alapította a Kalákát 1969-ben. Amikor ezt elmeséltem Benedeknek, akkor elkezdtünk beszélgetni a Kalákáról és felmerült bennünk az, hogy a zenekar gazdag életműve ellenére sokan talán csak a gyerekdalos Kalákát ismerik inkább. Így találtuk ki, hogy legyen egy Kaláka-feldolgozáslemez, de kezdetben nem is mertük hinni, hogy ennyien segítenek majd nekünk az album megvalósításában”.
A lemezen szereplő előadók zömét az átlag hallgató valószínűleg nem ismeri. Olyan zenekarokról van szó, amelyek leginkább underground körökben ismertek, dalaikat nem nagyon hallani a rádiókban. (Ez egyébként külön megérne egy misét – de erről majd máskor).
A részt vevő zenekarok egyikének tagjaként is izgalmas hallani, hogy milyen irányokba vittek el egy-egy Kaláka dalt a lemezen szereplő kollégák. A De jó elhagyni magamat rácáfol a Kaláka „folytathatóságával” kapcsolatos aggodalmakra. Azt halljuk, hogy van itt mindenféle fiatal zenekar, akik közül egy sem készített sablonos vagy felszínes feldolgozást, hanem a saját zenei világukba integrálták a nekik jutott Kaláka-dalt, nem tették felismerhetetlenné vagy túlságosan nehezen emészthetővé azokat.
Persze mindenkinek a saját ízlésére van bízva, melyik dalt tartja majd emlékezetesnek erről a lemezről, de nekem például a Flexible Juice Rózsa, rózsája, a Platon Karataevtől a Valaki jár a fák hegyén, a Gustave Tiger Embersólyom-feldolgozása és Barkóczi Noémitől a Fiók olyan dalok, amelyek azonnal beleragadtak a fülembe. Ezek főként elektronikával kevert pszichedelikus irányokból közelítik meg a Kalákát, de hallható itt nyers, zajosabb átirat is például a Zombie Girlfriendtől vagy a Mambo Rumble-tól.
Érdekes és izgalmas világ a De jó elhagyni magamat című lemezé. Innen kívánunk még újabb ötven évet a Kalákának!
***
(PS: ez pedig a Bajdázó átirata - a szerk.)
„Nem fogunk semmilyen módon politikai ideológiával beleszólni abba, hogy hogyan, és milyen módon kell a kultúrának működnie” – jelentete ki a Magyar Nemzeti Múzeumban Tarr Zoltán.
Hankó Balázs hozzá nem értése is azt mutatja, hogy a kultúra – és annak finanszírozása – az elmúlt években komolyan lezüllött.
Az Operaház főigazgatója Rost Andreával való kapcsolatáról, és az intézmény jövőjéről is beszélt.
Gulyás Gergely posztja alatt egyre csak gyűlnek a megdöbbent és a minisztert támogató hozzászólások.
Az MMA-elnök szerint a bajok nem itt és nem most kezdődtek. Hanem amikor kétszázötven éve úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk életünkből a tekintélyt és legfőképpen a Fennvalót.
Két szélsőség van, az egyik gyűlöli, hogy magyarnak született, a másik véglet, amikor valaki az élete értelmének tekinti, hogy ő magyar. Lánczi András írása.
Az egyik győri kulcsembert állítólag egymillió euróért vinnék el a Bundesliga 2-be!
Újabb törésvonal jelent meg az EU és az Egyesült Államok között az Oroszországgal szembeni szankciós politikában. Washington az olajpiac stabilizálására hivatkozik, Brüsszel viszont attól tart, hogy a lépés Moszkva bevételeit növeli.
