Kritikus a magyar kultúraközvetítőkkel szemben Horváth László, a Fonó vezetője. Miközben ugyanis az előző hónapokban taroltak a Fonó magyar világzenei kiadványai a nemzetközi toplistákon, aközben itthon egy pártagú zsűri szavazta le a rádiós játszásukat, mondván, ez a zene nem hallgatóbarát. A magyar világzene áttöréséről beszélgettünk Horváth Lászlóval, a Fonó Budai Zeneház alapítójával, aki szerint ennyire nem lehetünk retróország, és gyalázat, hogy a Sziget és a Petőfi Rádió ennyire kihátrált a műfaj mögül.
Több magyar világzenei lemez, amelyeket a Fonó adott ki, megjelentek a nemzetközi rádiók kínálatában. Ez mit jelent?
Eddig is megjelentek a világzenei, népzenei lemezeink a nemzetközi rádiók kínálatában, csak most páratlanok a listázási eredmények. Ez versenyhelyzet: pontozzák a lemezeket. Van a két nagy, a World Music Charts Europe és a Transglobal World Music Charts lista, amelyeken nemzetközi zenei szakértők, szerkesztők osztályozzák a lemezeket. Ezeken taroltak az új fonós kiadványok, elsősorban a Boban Markovic Orkestar és a Lajkó Félix és a VOLOSI lemezei, de a Babra, a Parno Graszt, Vaszi Levente és a Cimbalom Brothers lemezei is jól szerepeltek, nagy visszhangra leltek. Érdemes elgondolkodni, vajon miért lehet ez. A cimbalom magyar hangszer. A Babra a magyarországi délszláv zenét ápoló, fiatal együttes. Boban Markovic a nemzetközi színtér balkáni határait feszegető előadó. Lajkó Félix és a Volosi közép-európai szellemiségben képviselik és a kortárs vonós zenét értelmezték újra és sorolhatnánk a többi sikeres alkotót is. Színvonalas kiadványokkal, úgy tűnik, új irányt lehet szabni a világzenének. Különös, hogy ez épp azután történik, hogy a Sziget rávágta az ajtót a világzenére, hogy ők köszönik szépen, ezt nem kérik. A Petőfi Rádió sem játssza ezeket a lemezeket.
Ebben a helyzetben kell újra bizonyítani itthon, hogy ez egy értékes zenei világ. Nem kellene elfeledni, főleg nem akkor, amikor nemzetközi szinten révbe ér, méltatják, szeretik.
Mi volt eddig a meghatározó ezeknek a nemzetközi rádióknak a kínálatában?
A világzene fő „ellátási útvonala” az az, hogy a valamilyen okból Afrikából elszármazott zenészek visznek magukkal egy zenei identitást is, ami beépül új hazájuk zenei világába is.
Viszont mintha az afrikai gyökerű világzene már nagyon ki lenne zsákmányolva, minden aluljárós dobos azt hiszi, ő most valami fantasztikusan eredetit művel.
Igen, azt hiszi, milyen egzotikus és érdekes, amit csinál. Viszont ebből rengeteg van a piacon, és a nagy számok törvénye érvényesül. Amiből a legtöbb van, az jön szembe. A Fonó is az előző másfél évben huszonöt lemezt adott ki, ami rengeteg. Ennyi lemezt a tizenöt-húsz évvel ezelőtti fénykorunkban sem adtunk ki. Nem akarunk azonban az afrikai zenékkel versenyezni, mert az teljesen más világ, és a zeneiparban is ott van a szinuszgörbe: egyszer fenn, egyszer lenn. Volt a Balkánnak is egy nagy felfutása a Kusturica-filmekkel, Bregovic-tyal, aztán ez leült, jött Afrika. Most itt van Boban Markovic, aki fiával Markóval tényleg kinőheti magát egy vezető, megkerülhetetlen balkáni dinasztiává.
Ez hallgatható kortárs zenévé válik – egy új kategória innentől, mivel a kortársa nem ez volt jellemző!
Mit gondolnak a külföldi kiadók, rendezvények, rádiósok a magyar világ- és népzenéről?
Hát, Belgrádban jobban várják a lemezeinket, mint a Petőfi Rádióban! A szlovén kolléga a vasárnapi hírek után a szlovén rádióban a Buda Folk Band zenéjét játszotta, és állítása szerint imádták a hallgatók. Amíg ilyen partnerekkel tudunk együtt dolgozni, akik örömmel teszik a dolgukat, jó dolgunk van nekünk is. A Fonó emellett műsorokat szállít a szabadkai Pannon Rádiónak, a pozsonyi Pátria rádiónak, a Bartók Rádiónak, szóval csöpögtetjük az általunk fontosnak vélt minőségeket az éterbe. Pozsonyból és Szabadkáról is az a visszajelzés, hogy mindez új színt vitt az ottani zenefogyasztásba.
Nem hülye senki, hogy állandóan a múltba révedjen. Zenei katasztrófaként is értelmezhetnénk azt, hogy ennyire inkább a múltba révedünk, mintsem eljárjunk kortárs előadók koncertjeire. Büszkének kell lennünk, hogy a magyar zenei kultúrában olyan mélység van, amely tőlünk több ezer kilométerre is képes hatni olyan kultúrákban is, ahol nem büszkélkedhetnek ilyen zenei tradíciókkal mint a miénk és ahol így perspektíva sincs arra, hogy a helyi zene identitást adjon a nemzetnek. Ezen szempontból nekünk nincs félnivalónk, jó az útravalónk, kérdés, hogyan élünk vele! A hazai popzenekarok azt képzelik, a négy ütemmel kell leönteni a fél világot, és akkor bejutunk a brit meg az amerikai piacra. Szerintem ez felesleges próbálkozás. Vessünk egy pillantást az idei sziget kínálatára is: tíz zenekarból nyolc Angliából jön, rájuk csápolnak itthon a brit turisták. A kihívásokat ennyire nélkülöző koncepcióval azért nem kéne előállni!
Minek köszönhető a fonós előadók mostani nemzetközi áttörése?
Mindig tudtuk, hogy van annyi tartalékunk, hogy ez egyszer bekövetkezzen. Most is van még három kiadványunk, ami épp most került piacra, így a Parno Graszt új lemeze. Míg ezek körbeérnek a európai térben, az öt-hat hónap. A Parno Graszt itthon a nemzeti minimum – ezt nyugodtan kijelenthetjük. Európa is díjazza, ahogy ők kiállnak a színpadra a saját hagyományukkal, zenéjükkel és el tudják mondani, amit gondolnak a nagyvilágról; és általában mindenhol tánc, mulatság van, azaz átjön az érzés, az üzenet!
Akkor inkább most érik be a sok évtizedes munka gyümölcse?
Igen, azt elmondhatjuk, hogy minden munka egyszer beérik, kérdés az idő. Ezeket a listákat már egyszer megmászta és bevette Lajkó Félix citerás lemeze. Akkor azt sokan a hangszernek tulajdonították, de azért a hangszer mögött csak ott van a figura is. A Cimbalom Brothers is azért az, ami, mert ott van Lisztes Jenő, aki az ország talán egyik legjobb, ha nem a legjobb cimbalmosa, meg Unger Balázs, a cimbalom Chuck Berryje (vele készült interjúnkat itt olvashatják). Kellenek a személyiségek, a figurák! Ezek az emberek negyven körül vannak, viszonylag fiatalok,
Ha nemzetközileg ennyire mennek ezek az előadók, itthon miért nem játsszák őket?
Mert a Petőfi Rádiót úgy kezelik, mintha profitorientált kereskedelmi magánadó lenne. Mindenkinek van olyan rádiós élménye külföldön, hogy addig lapozgat az autóban a rádióadók között, amíg megfog valamilyen helyi feelinget. S ez gyorsan bejön a szlovén, a horvát, a makedón, a szerb rádióknál, na meg a románoknál is: megtalálod az adót, amit hallgatva érzed az adott ország rezgéseit. Viszont ilyen rádiót nem tudok mondani Magyarországról. Itthon a retró megy, a nagyon nagy mai sláger megy, mossák az agyunkat, itthon nincs hiteles zenei rádió! A Dankó műsora tele van törésekkel, csöpögtetnek rajta népzenét, az esti világzenei adás nagyon jó, de az például miért nem a Petőfin megy? Nehogy már a magyar nép- és világzene ellenzékben legyen a saját országában! A Petőfi zenei nagydíjátadóján negyedik éve a Halott Pénz az év zenekara. Mit szólna ehhez Petőfi, ha élne? Nevét adná hozzá? Szinte biztos, hogy nem. Cseh Tamás örökösei is azt mondták, hogy a Cseh Tamás Program az NKA-nál nem azt a szellemiséget képviseli, amit Cseh Tamás, így nem adják hozzá a nevet. Nem hiszem, hogy a jelenlegi rádiós kínálat szinkronban van a magyar elvárásokkal.
Nem arról van szó, hogy nem tetszenek a közönségnek, mert a rádióhallgató közönséghez el sem jutnak: leszavazza a játszásukat négy-öt ember, mondván, hogy nem hallgatóbarátok. Huszonhat másik országban tehát hallgatóbarátok a lemezeink, de itthon nem.
Nagyon haragszik a Szigetre és a Petőfi Rádióra.
A Szigeten tíz éve még rangos színpad volt a világzenei színpad, sok esetben látogatottabb is volt, mint a Nagyszínpad. De aztán a Sziget teljesen már irányt választott, és nem nyújt kezet a hazai zenéknek. Miután Gerendai kiszállt, pontosabban szólva kaszált az ügyön, már érződik a színvonalbéli hanyatlás. El tudom képzelni sajnos, hogy ha a maradék 30 százaléka is elkel a birodalomnak, az micsoda lejtmenetet eredményez a hazai zenei életben. A Szigetet jól menedzselő szakember kollégák is le fognak lépni, mert az már arcvesztés nélkül nem lesz vállalható. Szentségtörés, hogy Ozorát kell emlegetnem, mint művész és közönségtáborokban legtöbbet idézett fesztivált – ahol még főszponzor sincs, de olyan kreativitás és szabadság van mögötte, ami páratlan! Ott nem a telefonjukat nézegetik az emberek a porban, mint a Szigeten, hanem egymás szemébe néznek! De jó példa még a Szegedi Ifjúsági Napok is, ahol a Fonó egy színpaddal van jelen.
– egy könnyűzenei fesztiválon! Erre mit mond a Sziget? Ezekről kéne elkezdeni beszélgetni: a magyar karakterű nép- és világzenék, alkotók jelenhessenek már meg a hazai fesztiválokon!
Hogyan érdemes ma lemezt kiadni?
Produkcióként kezelve, mint a színház az új premiereket. Van egy stúdiózós része a dolognak, a lemezt igényesen, szépen, sok információval kell ellátni, gyönyörű arculattal. Ott a digitális része, a YouTube, a webshop, a píár, a sajtós kolléga, a lemezbemutató, a koncertsorozat… Ezek így már komplett produkciók. Hála a régi-új TAO-rendszernek, tudjuk fejleszteni a partnerséget a zenészekkel. Mióta korrigáltuk a webshopos árainkat 2000-2500 forint közé, naponta több netes megrendelés van, sokszor 10-12 lemezt is rendel egy-egy vásárlónk. Ahogy a poppiac is kiegyezett a Mollal az ezerforintos szegmensben, úgy nekünk is lejjebb kellett vinnünk az árainkat. Amikor feltettük a webshopba Vaszi Levente kósteleki gyimesi lemezét, az első megrendelés pár percen belül megérkezett – Kanadából.
Melyek a világzenei szcéna nemzetközi fórumai? Hogy működik a világzene-diplomácia?
Minden értelmezés szerint a németek által alapított világzenei fórum, a Womex a csúcsintézmény. De ma már nem kell várnunk a Womexre, nekünk is kialakult a partnerhálózatunk. Ugyanakkor szerintem a közép-európaiság okán
Az előző 10-15 évben azért a Womex is felhígult, nagyon vegyes a kínálat és nem csak minőségi zenék vannak a piacán.
Milyen kiadványok várhatóak a közeljövőben?
A Muzsikás Amadinda-kiadványhoz nagy reményeket fűzünk, ez megjelenik az októberi Womexre. illetve elkezdtünk dolgozni a Terra Profonda formációval, Vincenzo Lo Buglio magyar-olasz zenész bandájával. Nekik is jó esélyük lehet a világzenét más, jobb irányba terelni!
Tokaj-Hegyalja térsége mindig káprázatosan szép volt, és Bodrogkeresztúr, ahol mindenfelől látszanak a tokaji szőlődombok és a Zemplén tekintélyes vonulata, egészen különös miliőt áraszt magából. Petri Lukács Ádám írása.
Ha komolyan vesszük a Nobelt, akkor joggal várjuk el, hogy olyan Nobel-díjasaink legyenek, akik szeretnek magyar Nobel-díjasok lenni.
Korszakos alkotó, aki egyszerre volt a magyar népi kultúra és zenei őshagyomány megmentője és az új irányokat kereső modern művészet úttörője. Rajcsányi Gellért írása.
Nyolc-kilenc éves korától állandó kemény munkában volt része. De a természet rendjét úgy megismerte, hogy doktorálhatott volna belőle. Csóti György írása.
A Svéd Akadémia döntése szerint az idei díj nemcsak szimbolikus dicsőséget, hanem komoly anyagi jutalmat is hoz számára.
A miniszterelnök a Lőkösháza-Békéscsaba vasútvonal átadóján beszélt a gyulai születésű, azóta Nobel-díjat kapó szerzőről.
A lengyelek számára a mai napig nagy dicsőség, hogy egykor polgártársuk vezette a katolikus egyházat. Szent II. János Pál pápa emléknapja alkalmából Stanisława Kwireg szerzetesnővért kérdeztük.
A külügyminiszter közölte, hogy Magyarország kész otthont adni az amerikai-orosz békecsúcsnak, mert a háborút szerinte csak diplomácia zárhatja le.
