A nemrég újranyílt Szépmű immár az 1800 előtti művészet kiállítóhelyeként szolgál.
Mintegy nyolcvan műtárgyon, köztük több új szerzeményen keresztül nyújt betekintést a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteményeibe a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) péntektől látható, új kiállítása.
A nemrég újranyílt Szépművészeti Múzeum immár az 1800 előtti művészet kiállítóhelyeként szolgál, a modern és kortárs anyagot pedig a Petőfi Csarnok helyén rövidesen felépülő Új Nemzeti Galéria mutatja be a jövőben – mondta el a tárlat csütörtöki sajtóbejárásán Szücs György főigazgató-helyettes.
Az MNG-ben péntektől látható válogatás ebből a jövőbeli tárlatból nyújt ízelítőt, mások mellett Courbet, Monet, Cézanne, Hantai, Vasarely és Baselitz munkáit felvonultatva; a kiállítótér közepén kialakított kubusban pedig időszaki kamaratárlatokat mutatnak majd be.
Kovács Anna Zsófia, a kiállítás egyik kurátora hangsúlyozta, hogy munkatársaival, Fehér Dáviddal, Orosz Mártonnal és Tóth Ferenccel tágabban értelmezték a válogatástárlat fogalmát, ezért az anyag nagyobb részét kitevő, „látogatókat csalogató" csúcsművek mellett több friss szerzemény és eddig nem kiállított mestermű is helyet kapott.
A C épület egyik teremsorában berendezett tárlatra is egy friss szerzemény, Francois Morellett Signalisations című, neonművekből felépülő sorozata hívja fel a közönség figyelmét.
A 19. századi egység alapvetően kronoligikus rendben tekinti át a késő romantikától a szimbolizmusig terjedő időszakot.
Bécs-Budapest címmel a Magyarországgal szorosabb kapcsolatokat ápoló osztrák, délnémet területek biedermeier művészetet vizsgálja a kiállítás, amely ezzel párhuzamban Camille Corot, Eugene Delacroix és társaik munkáin keresztül orientalista és Itáliában készült képeket vonultat fel.
A realista tendenciák termének ikonikus darabja Gustave Courbet Birkózók című vászna, majd az impresszionisták képviseltetik magukat olyan közönségkedvencekkel, mint Claude Monet, Camille Pissarro, Paul Cézanne és Paul Gauguin.
A 19. századot záró szimbolizmus színes, nemzetközi kitekintésre ad lehetőséget, többek között a német Franz von Stuck, az olasz Giovanni Segantini, a francia Auguste Rodin vagy a svájci Arnold Böcklin munkáin keresztül.
Fehér Dávid kurátor elmondása szerint a 20. századi és kortárs tendenciákat bemutató kiállításrész inkább az 1945 utáni irányzatokra koncentrál. A kinetikus művészet fontos alakjai közül például Günther Uecker és Josef Albers műveivel találkozhat a közönség, a konceptuális és posztkonceptuális alkotók közül pedig mások mellett Alan Sonfist, Michelangelo Pistoletto és Erwin Wurm szerepelnek jelentős munkákkal.
Hét kép tekinti át Hantai Simon munkásságát, a művek textúráját és anyagszerűségét vizsgáló művészeket pedig például Reigl Judit, Antoni Tapies és Alberto Burri képviselik, végül a válogatást Peter Halley, Victor Vasarely és Georg Baselitz vásznai zárják le.
Fehér Dávid szót ejtett az időszaki kiállítóterem első tárlatáról is: itt Zilvinas Kempinas, Csörgő Attila és Erdély Miklós munkái lesznek láthatók december 13-tól Lebegő végtelen címmel.
(MTI)
„Nem fogunk semmilyen módon politikai ideológiával beleszólni abba, hogy hogyan, és milyen módon kell a kultúrának működnie” – jelentete ki a Magyar Nemzeti Múzeumban Tarr Zoltán.
Hankó Balázs hozzá nem értése is azt mutatja, hogy a kultúra – és annak finanszírozása – az elmúlt években komolyan lezüllött.
Az Operaház főigazgatója Rost Andreával való kapcsolatáról, és az intézmény jövőjéről is beszélt.
Gulyás Gergely posztja alatt egyre csak gyűlnek a megdöbbent és a minisztert támogató hozzászólások.
Az MMA-elnök szerint a bajok nem itt és nem most kezdődtek. Hanem amikor kétszázötven éve úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk életünkből a tekintélyt és legfőképpen a Fennvalót.
Két szélsőség van, az egyik gyűlöli, hogy magyarnak született, a másik véglet, amikor valaki az élete értelmének tekinti, hogy ő magyar. Lánczi András írása.
Magyar Péter öles léptekkel igyekszik elfoglalni azt a centrális erőteret, amelyet Orbán kijelölt.
A pálinkamérések és utcalányok szomszédságából tört ki tehetségével és szorgalmával a felfoghatatlan kézügyességű Gács Rezső, aki a magyarság egyik nagy kincse.
