Mélyebbre kell ásni, hogy életet találjanak a Marson

Az Edinburgh Egyetem friss kutatása alapján kicsit elhamarkodottnak tűnik az a vágyunk, hogy krumplit termelünk majd a Marson. Az eredmények ugyanis arról tanúskodnak, hogy a vékony atmoszféra miatt az ultraibolya sugárzás eléri a bolygó felszínét, ahol perklorát nevű vegyületekkel lép kapcsolatba, és ez halálos a baktériumokra.

Az oxigénből és klórból álló felszíni perklorátokról az 1970-es évek óta tudunk; emberre ugyan mérgezők, de a baktériumok megvannak velük, energiát nyernek belőlük, ráadásul a víz olvadáspontját is csökkentik, így pedig még többnek tűnt a remény a marsi bakteriális életre.

Az új kutatásból viszont kiderül, hogy mindezek a tények megváltoznak, ha az atmoszféra nem elegendő az ultraibolya sugárzás szűrésére. A kutatók a Bacillus subtilis baktériumot tesztelték szimulált marsi környezetben, és egy óráig, ultraibolya sugárzással viszont csak 30 másodpercig bírta. A sugárzást kapott perklorátok a felszín két másik ismert vegyületével, hidrogénperoxiddal és vasoxiddal is kapcsolatba lépett, és mindezek a tényezők együtt baktériumok számára is ellenséges közeggé teszik a vörös bolygót.

Ettől persze a múltban még lehetett élet a Marson, és mélyen a felszín alá bányászva, talán ma is találnánk baktériumokat. Az Exo Mars terepjáró 2020-as missziója közben közel 4 méterre fog leásni. Extremofil, azaz extrém körülményeket túlélő (a Bacillus subtilis nem az), a földieknél is masszívabb baktériumok szintén lehetnek a Marson.