V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia

„Schwab ugyan a világépítést nem viszi túlzásba, nekem kicsit hiányzott is például az, hogy megismerjük, mi van Londonon túl, de az biztos, hogy egy abszolút szimpatikus, könnyen elképzelhető és átélhető környezetet teremt, amit a mágia csak tovább színez. Valahogy a történettel is hasonló a helyzet: elég hamar felpörög, és aztán a végéig meg sem áll, de kevés az igazán meglepő fordulat vagy a körömrágósan izgalmas jelenet. Cserébe gyorsan lehet vele haladni, nincs benne üresjárat, ráadásul tényleg magával ragad – egyszerűen szívesen olvas az ember Kell és Lina kalandjáról. Az pedig külön meglepetés, hogy ugyan trilógiáról van szó (a második részből található is egy rövid részlet a kötet végén), de az első végére szinte minden szálat lezár Schwab. A folytatás iránya ugyan viszonylag egyértelműen behatárolható, de mégis szimpatikus, hogy nem marad hiányérzetünk.

Legfeljebb olyan téren, hogy szívesen találkoznánk még a szereplőpárossal. Nem tagadom, én is simán megkedveltem Kell és Lina duóját – Lina örökös (kalóz)kalandvágya, harcias és makacs természete remek ellenpont Kell kicsit komolyabb, de a játékosságra és a szabályok áthágására szintén hajlamos jelleméhez. Mellettük pedig Schwab ügyesen vázolja fel a mellékszereplőket is: külön érdemes kiemelni a nőcsábász Rhy herceget, akinek minden mosolyára hölgyek tucatjai ájulnak el, no meg Hollandet, a másik vérmágust, akinek múltja igen szomorúan befolyásolja tetteit.”