A Logan a legerőszakosabb film, amiben híres szuperhős szerepel. Úgy spriccel benne a vér, úgy szakadnak a végtagok, úgy válnak szét a koponyák, és szakadnak el az inak, mint legutóbb talán Az emlékmás idejében.
„Jackman elmondta a berlini világpremier utáni sajtótájékoztatón, hogy habár ő tényleg ezzel a filmmel ott hagyja a karaktert, valójában soha a büdös életben nem fogja az elhagyni őt, sőt, a rajongók biztos minden második nap emlékeztetni fogják majd rá. De olyan filmet akartak James Mangold producerrel, amit nem köt műfaj, nem köt korhatár. Mangold elmondta, hogy vállaltan felnőtteknek szóló filmet készítettek, felnőtt témákról, felnőtt hozzáállással. Ez meg is látszik a Loganen, ha valaki kételkedne benne, akkor már az ötödik percig több durvaság történik benne, mint egy Walking Dead-évadban.
És ez még jó is lehetne. Az előzeteseket nagyon cselesen nagyjából a film első 45 percéből vágták össze, és ez a rész egyértelműen a Logan legerősebb etapja: az akciójelenetek meghökkentőek, főleg amikben Laura is szerepel, a tempó remek, és egyszerűen üdítő látni a két visszatérő karaktert, akiken láthatólag kiütközött az előző részek traumája. James Mangold rendező sokszor elmondta, hogy nagyon sok westernt néztek a Loganhez (a műfaj egyik legendás alkotása, az 1953-as Idegenek a vadnyugaton bele is került), a mexikói táj csodás, és a párhuzam érthető is, amikor a főszereplőnek gyakorlatilag a saját ranchát kell megvédenie a betolakodóktól. A gondok ott kezdődnek, amikor a három főszereplőnek menekülniük kell onnan.
A westernből fokozatosan átvált a Logan egy road movie-ba, aminek már sem lendülete, sőt, stílusa is sokkal kevesebb. A történet is egészen furcsa kanyarokat vesz, az, amikor Logan, Xavier, és Laura ott találják magukat egy vidéki gazda (Eriq La Salle a Vészhelyzetből) családjának házában - majd főleg az, ami azután történik ott - teljesen más irányba viszi el a filmet. Gondoljunk a Looperre, és annak az utolsó harmadára, csak míg ott a történetből indokolt volt a váltás, itt feleslegesnek tűnik. Még úgy is, hogy ebben a jelenetben mutatják be a film második és harmadik főgonoszát, amiből az egyik teljesen érdektelen gonosz orvos (Richard E. Grant), a másikról pedig jobb minél kevesebbet tudni.”
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
F. Jánost háromszor hallgatták ki, és harmadjára sikerült megtörni.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
