Az egykori Microsoft-vezér javaslata, hogy ha egy robot elveszi egy ember munkáját, adózzon is utána. A robotadót az új állástalanok átképzésére, munkahelyteremtésre, társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére kellene költeni.
A növekvő mértékű automatizációval, szaporodó és egyre hatékonyabb mesterségesintelligencia-szoftverekkel és robotokkal megváltozik a munka világa. Az egymástól elválaszthatatlan folyamatok 10-15 év múlva eredményezhetnek korábban soha nem látott léptékű változásokat, de a változások szelét máris érezzük. A prognosztizált áttörés, a robotforradalom társadalmi-gazdasági hatásaiban, informatikatörténeti jelentőségében csak az 1990-es évek PC-forradalmához lesz hasonlítható.
Valószínűleg annál is elementárisabb lesz, ám ellentétben a személyi számítógép és az internet elterjedésével, következményei sokkal jobban megosztják a társadalmat, a vesztesek és a magukat vesztesnek érzők száma nagyságrendekkel lesz több, mint a PC vagy egy évtizeddel később az internet esetében. Az átalakulás ezúttal nemcsak a fizikai vagy rendkívül nehéz és veszélyes körülmények között végzett munkát, hanem lényegében valamennyi ”sematizálható” és ismétlődő tevékenységet, köztük orvosi vagy ügyvédi rutinfeladatokat stb. érinteni fog.
A robotmunka nem új, évtizedek óta dolgoznak futószalag mellett, szerelnek össze járműveket, végeznek rutinszerű repetitív tevékenységeket; ezeken a területeken ki is szorították a humán munkaerőt. Az elöregedő Japánban ápoló- és társrobotok segédkeznek, Kínában már most sokmillió betanított munkás állását fenyegetik, gyakoriak az automatizálásra és az eufemisztikus „racionalizálásra” hivatkozó elbocsátások.
Minden előjel arra utal, hogy időben fel kell készülni a változásokra. Az infokom világ nagyágyúi is megszólaltak a témában, egyesek a rengeteg felszabaduló idő kreatív kihasználásáról áradoznak, Elon Musk a feltétel nélküli általános alapjövedelemben látja a megoldást.
A magát techno-optimistának valló Bill Gates egyedi javaslattal állt elő a Quartznak adott interjúban. Annyira kézenfekvő, hogy meglepő, miért nem jutott eddig egyetlen ismert szilícium-völgyi véleményformálónak az eszébe: a kormánynak meg kell adóztatnia emberek állását átvevő robotokat, pontosabban az őket alkalmazó cégeket.
Szilícium-völgyiek helyett európai törvényhozóknak ugrott be az ötlet. A tervezet beterjesztői robotikai fejlesztések és alkalmazások, köztük az önvezető autók etikai keretének kidolgozásához hozzácsapták az adót is. Február 16-án az iparág legnagyobb örömére az Európa Parlament 396 nemmel, 123 igennel és 85 tartózkodással elvetette a tervezetet.
Leállítaná az innovációt – érvelt a szakma.
Ha az amerikai döntéshozók egyszer elfogadnák Gates javaslatát, valószínűleg ugyanaz történne, mint eddig: a munkáltató adózna a bevétel után, és fizetné az egyéb járulékokat. A befolyó összegből az ideiglenesen lelassuló automatizáció által egyébként sem érintett, de emberhiánytól sújtott másfajta munkaköröket, oktatást stb. lehetne finanszírozni: idősgondozást, fogyatékkal élők felügyeletét, gyerekek iskoláztatását. Ezeken a területeken – a japán trend ellenére – még nagyon fontos a teljesen egyedi, gépekkel nem helyettesíthető emberi empátia és megértés, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodó munkaerőre pedig mindig szükség lesz. A robotadót részben az új állástalanok ezirányú átképzésére kellene fordítani. A gépek produktívabbak lennének, és közben fizetnék az adót.
Gates szerint a cégek nem háborognának.
A kormánynak az üzleti világra hagyatkozás helyett aktív szerepet kellene játszani, társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő, az átmenetet proaktívan támogató programot kidolgozni a robotadóról, új állástalanok és alacsonyabb jövedelműek megsegítéséről. Ezt a feladatot, az újraelosztást kifejezetten az államnak, és nem vállalatoknak kell megoldani. Létfontosságú, hogy a kormány reagáljon a humán munkaerő gépekkel történő helyettesítésére. Ráadásul Gates úgy látja, hogy egy csomó területen (raktárak, takarítás, gépjárművezetés) nagyjából egyszerre következhet be a változás. Ha felkészülünk rá, és okosan kezeljük, a robotadóval jól jár a társadalom. Így tudjuk megakadályozni az innovációtól való eleve rossz félelmet. Ha félünk tőle, negatívan formálja a jövőt.
„Az adóztatás biztosan jobb kezelési mód, mintha egyszerűen csak megtiltanánk egyes elemeit” – magyarázza a Microsoft egykori társalapítója.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
Még Kennedy is ráfanyalodott a gyorséttermi ételre.
A világ leggazdagabb embere már politikai tárgyalásokat folytat.
Az Egyesült Államokban legutóbb egy tinédzser halálát kérték számon a mesterséges intelligencián! Az AI veszélyei egyre fenyegetőbbek.
Nem csak jobbról kapja a kemény kritikát a TISZA Párt elnöke, a baloldal is elhatárolódik Magyartól, aki saját szimpatizánsait is megveti.
Aztán jött a kijózanító felismerés.
Jó hír érkezett Magyarország számára.
Milyen csodás ez a nap.
