Ulrich Schnauss: No Further Ahead Than Today

„Schnauss nem a meglepetések embere. Az 1977-es születésű német zenészre két dolog volt nagy hatással: egyrészt hazája elektronikus zenei hagyományából a berlini iskolának nevezett ág, másrészt tinédzser- és fiatal felnőttkora meghatározó rockzenei irányzata, a shoegaze. Ő pedig nem csinált mást, mint összeházasította Klaus Schulzét és Edgar Froesét a My Bloody Valentine-nal és a Slowdive-val. Méghozzá egészen jól. (…)

A No Further Ahead Than Today sem vág mellbe újszerűségével: az ismerős melankolikus, de egyben reményteljes hangképek kábítóan úsznak, miközben a sodró, örvénylő szintetizátorok magukkal rántanak. Az összhatás mégsem lesz olyan keserű, mint mondjuk a Bark Psychosis dreampopos beütésű szomorkás dalai, hanem annál sokkal felvillanyozóbb és napfényesebb.

A tavalyi lemez talán a korábbiaknál jobban elment a downtempo és az IDM irányába, amit az is magyaráz, hogy Ulrich Schnauss időközben Berlinből áttette székhelyét Londonba. Márpedig az előbb említett stílusok sokkal jobban mennek Nagy-Britanniában. Ezen túl az olyan klasszikus ambienthouse-, acidtechno-, brit techno-előadók hatása is kihallható, mint az Orb, az 808 State vagy az LFO.

Az album csúcspillanata az érzelmes klipet is kapó Love Grows Out Of Thin Air. A lemez más számaitól elütően ebben eluralkodik a nosztalgikus elmélázás, hangulatában sokban emlékeztet Jon Hopkins és a Purity Ring közös felvételére, a Breathe This Air Inre. A további szerzemények inkább meditatívak, mint mélabúsak és a repetitív struktúrák sem nyomasztóak, hanem inkább felemelőek. Például ott a New Day Starts At Dawn marimbás bevezetője, ami után csendben, sunyin kanyarodik a szám már-már krautrockos irányba. Vagy kiemelhető még a záró Illusory Sun, ami simán lehetne egy későbbi Tangerine Dream-szám is.”