Pénteken írtuk meg, hogy a januári Galaktikában ismét találtunk két olyan novellát, amelyek kiadásáról nem tud a szerző. Négy levelezés-részletet juttatott el hozzánk a Galaktika, amivel a januári lapszámban megjelent, szerzőik szerint engedélyük nélkül közölt két novella jogi helyzetét igyekeztek tisztázni. Mutatjuk.
Töredelmesen bevalljuk: legutóbbi cikkünk kapcsán nem kerestük meg külön a Galaktikát, hogy reagáljanak. Tettük ezt azért, mert korábban Burger István felszólított minket: töröljük elérhetőségét „céges és magánadatbázisainkból”, tehát nem számítottunk rá, hogy érdemben reagálnának. A cikket tehát csupán az alapján írtuk meg, hogy két szerző ismét tőlünk értesült arról, hogy novellái megjelentek a magazinban. Hétfőn azonban a Galaktika eljuttatta hozzánk a januári lapszámban megjelent három szerzővel folytatott levelezésének egy-egy részletét.
Indra Das-szal Facebookon vették fel a kapcsolatot, amikor a következőt írta: „Örülök, hogy megkerestek, örömmel veszem, ha lefordítják a novellámat. Kérem keressenek a további információkkal kapcsolatban. Köszönöm, Indra.” Mund Katalin elmondása szerint ezután tárgyalni kezdtek a fizetés módozatairól, de itt valahol elakadt a tárgyalás. Indra Das nekünk ugye azt írta a minap, hogy az előzetes megkeresés után nem hallott a kiadóról. Mi csak annyit tudunk, hogy a későbbi levelezésről nem kaptunk adatot a Galaktikától, a novella pedig megjelent a januári számban, a szerző nagy meglepetésére.
James Patrick Kelly ugyan még nem válaszolt nekünk, de november 28-án a következő levelet küldte Németh Attilának: „Ezek a feltételek megfelelnek nekem. Köszönöm, hogy veszitek a fáradságot, hogy helyrehozzátok a keveredést. Örömmel tölt el, hogy figyeltek a szerzők boldogságára. Szívesen adom el nektek más történeteimet is!” Ebből világos, hogy egy olyan levelezés részletét látjuk, amiről korábban is írtunk: a szerző egy korábbi novelláját engedély nélkül közölte a magazin (ez lenne a „keveredés”), de cikkünk után felajánlott a szerzőnek egy bizonyos összeget, illetve hogy még egy írást megvennének tőle.
Colin P. Davies esete egy fokkal bonyolultabb. A szerző nekünk azt írta, hogy se 2005-ben, se a most lefordított novellájának magyar kiadásáról nem tudott. Később egy levélben jelezte nekünk, hogy pénteki cikkünk után megkereste a kiadó, és tiszteletdíjat, illetve tiszteletpéldányokat ajánlott. A mostani levelezés mellett a kiadó rendelkezésünkre bocsátotta a szerzővel történt 2006-os levelezést is, amely így kezdődik: „Meglepetésként ért (bár kellemesként), hogy The Defenders című írásomat megjelentették a Galaktikában.” Ezek után Davies közlésre ajánlotta azt a novellát, ami most, tizenegy évvel később megjelent a magazinban.
Tehát a Davies-levelekből a következőt tudtuk meg: a szerző 2006-ban nem tudott a magyarul megjelent novellájáról, viszont akkor az ennek nyomán induló levelezésben szintén felajánlott egy újabb novellát. Ez a novella jelent meg teljesen váratlanul, tizenegy évvel később, 2017 januárjában a Galaktikában – úgy, hogy a szerzőt most nem értesítették külön.
Végül mutatjuk a dokumentumokat is:
Az űr sötétje, a megszámlálhatatlanul sok bolygó és égitest millió és egy rejtélyt rejt, amiket még talán sok generáció múlva sem ismerünk meg. De úgy tűnik, valami vár ránk az univerzumban.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Eredetileg egy népszerű sci-fi adaptációja lett volna, de a végeredmény alapján nehéz elhinni, hogy a forgatás során bárki is komolyan vette.
Hetedik alkalommal startol el a héten a Budapesti Klasszikus Film Maraton; a restaurált filmek nemzetközi fesztiválján ezúttal a sci-fi is kiemelt szerepet kap. A múlt jövője című szekcióról és a műfaj hazai kezdeteiről Kurutz Mártont, a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményi és kutatási vezetőjét kérdeztük.
A romániai államfőválasztás első fordulóját követő urnazárás után a szövetségi elnök rövid sajtónyilatkozatában elmondta: „a ma este csak a máról szólt”.
Az indoklásból az derül ki, hogy nem Gyurcsány embereivel, a régi baloldali káderekkel van bajuk, hanem azzal, hogy nincs szmsz.
