Peter Clines: 14

„Remek utolsó könyv az idénre, ki lennék békülve vele, ha jövőre ennél csak jobbakat tudnék olvasni. Persze nem fog összejönni, ilyen zseniálisan összerakott történet nem terem minden bokorban. Az volt a legjobb, hogy Clines nem akart elkápráztatni semmiféle meglepő megoldással, nem akarta, hogy egyik pillanatról a másikra leessen az állam. Ő csak utamra engedett, és hagyta, hogy megtörténjenek a dolgok, mindenféle mesterségesen előidézett csavar vagy erőltetett megoldás nélkül. Mondjuk, ami a 14-es ajtó mögött volt, azon azért megdöbbentem rendesen, meg volt még pár dolog, aminél elfelejtettem levegőt venni, de összességében teljesen egymásba simultak az események. Mint amikor odafenn tombol a vihar a tengeren, és kicsivel alatta meg ott a mélysötét nyugalom, amit semmi nem rendíthet meg. Azért azt is meg kell mondja, hogy voltak benne kiszámítható események, de hát vannak dolgok, amik csak egyféleképpen történhetnek. Itt most a végén elmarad a dráma, mert elsülhetett volna ez rosszabbul is.”