Az első Star Wars, amely tényleg egy háborús film

„A Zsivány Egyes dögös, szórakoztató, gyors sodrású, és szerencsére nem árulja el saját koncepcióját: nincs benne erőltetett ökörködés, kényszerű szerelmi szál, felesleges rejtély vagy bármi manapság elmaradhatatlan hollywoodi baromság (na jó, leszámítva a cselekményből kizökkentő, bárgyúan fan service cameókat), amely csorbítaná háborús filmes atomszféráját. És ez az atmoszféra természetesen az eredeti trilógián alapul - mármint nem annak meseszerűségén és feelgood fantasy-beütésén, hanem koszos, leharcolt, elhasznált közegén.

A toprongyos lázadók, a megviselt járművek, a kopottas épületek, a sok csatát látott páncélok, illetve a súlyos esőzések, a vigasztalan sziklás-sivatagos helyszínek meg a lepukkant mellékutcákban járókelőket agresszívan igazoltató rohamosztagosok mind egy olyan világ rémképét közvetítik, amely egyre mélyebbre süllyed az elnyomó galaktikus diktatúra bugyraiba. Az ezzel kapcsolatos téteket pedig annyira jól sikerül átadni, hogy míg a korábbi filmekben az elhulló katonák (bármelyik oldalon) belesimultak az eszképizmus ártalmatlanságába, addig itt szinte a háttérben lövöldöző statiszták halálának is súlya van.”