Természetesen akadnak szellemes elszólások, de közel sem érződött annyira lazának, könnyednek a Zsivány Egyes, mint például az Ébredő erő, ami minden lezsersége ellenére meg tudott komolynak is maradni.
„A film egyébként elég nehezen indul be, nagyon szerteágazónak tűnnek a történetszálak, de idővel rendeződnek a sorok, és összeverbuválódik a »jó« és a »rossz« csapat. Ezt a bevezető részt nem ártott volna jobban kidolgozni, mert a sok új arc bemutatása nem igazán ment zökkenőmentesen, pedig maga a történet faék egyszerűségű. Humor terén is kicsit többet vártam az alkotóktól. Természetesen akadnak szellemes elszólások, de közel sem érződött annyira lazának, könnyednek a Zsivány Egyes, mint például az Ébredő erő, ami minden lezsersége ellenére meg tudott komolynak is maradni. A kezdeti botladozások után viszont a film utolsó harmada olyan nagybetűs, masszív szórakoztatást tartogat, amit szerintem simán el lehet mozitörténelemként könyvelni. A látvány és a filmzene tökéletes szimbiózisa, amit az utolsó kb. fél órában tartogat nekünk a rendező. A film ezen szakasza bővelkedik a libabőrt előidéző, »hidegrázós« pillanatokban, amelyektől vált az évtizedek folyamán egy halhatatlan filmeposszá a Star Wars. Ezekben a percekben éreztem azt, hogy az igazi Star Wars-stílus megérkezett, és nem csak egy üres lövöldözős-robbantós látványorgiát látok. Ezek után pedig csak remélni tudom, hogy a soron következő epizódok tobzódni fognak az ilyen instant klasszikus momentumokban.
Egy szó, mint száz, a Zsivány Egyes tökéletesen belepasszol abba a biztonsági játszmás, új Star Wars-vonalas miliőbe, amit JJ Abrams tavaly létrehozott. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy egy új Star Wars-film elkészülténél már olyan biztosra mennek a stábtagok kiválasztásával, hogy nehéz lenne mellényúlni. Az az érzésem, hogy az egész Disney úgy áll ehhez az egészhez, hogy inkább minimális kockázattal korrekt iparosmunkákat tesznek le az asztalra, mintsem újító szándékkal kicsit elmozdítsák a franchise-t a jól megszokott komfortzónájából. Nem vállal túl sokat, de cserébe nem is ígér semmit. Amit kapunk az nem más, mint egy vegytiszta, szórakoztató moziélmény. Szép munka!”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Már az első trailer óta sejthető, hogy mire játszik és mivel lehet sikeres az Oz-mellékszál, de a mélyben ennél is nagyobb problémák vannak vele.
Szófia jelenleg javaslatokat vár a Gazpromtól.
Fejlett demokráciákban példa nélkül álló módon érvénytelenítette egy szabad elnökválasztás eredményét a román Alkotmánybíróság.
