Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Giccsparádé az első Star Wars spin-off, de várakozásainkat felülmúlta. Zsiványosan szórakoztatóra sikerült a Halálcsillag terveinek megszerzése.
„Reményeink is részben beváltak, a saga eddigi 3 kantina-jelenetén kívül nem igazán láttunk még ennyi koszos, érdekes, alvilági űrlényt, és nem csak velük, hanem bolygókkal és a már említett ruha- és eszköztárral is sokat bővült a látóterünk a messzi-messzi galaxisról. Ide tartozik az is, hogy végre árnyalódott az eddig csupán magasztos motivációs beszédekből és makulátlan Skywalker-hősökből álló Lázadók Szövetsége is. Ebben a Zsiványmegtalálta azt a pontot, ahol emberi szinten meg tudja mutatni a háború szétziláló, embert embernek ugrasztó hatását. Nem ettől kell várjuk az Apokalipszis most mélységét, de az előzménytrilógia politikával átitatott unalmától is kellően messze vannak a Felkelők mostani vezetői. Ha már sötétség: talán a stúdió szavára alakult így, de mérsékelten ijesztő és depresszív a film, viszont szerencsére egy biohorror pszichoterrorista hentai-polipja és egy teljes mértékben spoileres utolsó fél-negyedóra még így is összejött, amiért hálát adhatunk az Erőnek: igazi tökösség kell egy ilyen lezáráshoz.
Viszont a rossz előérzetünk sem volt teljesen alaptalan: nem csak a dialógok bugyuták (Remény!), néha egyesek úgy érzik, hogy egy érzelmes nagymonológot kell előadniuk (Remény!), és mindehhez olyan nyálas beállításokat és vonósokat tudtak párosítani (Remény!), hogy ha nem reménykednénk, hogy Darth Vader mindjárt besétál, vagy hamarosan már a lépegetőknek kell jönniük, akkor magunkra nyitnánk a vákuum-zsilipet. Igen, értik a gyerekek is, azt hiszem. A zene egyébként is jellegtelenre sikerült sajnos, ahhoz, hogy ne John Williams-utánzatnak érezzük, sokkal kísérletezőbbnek, szerintem még könnyűzeneibbnek is kellett volna lennie. A Jyn Ersóként főszereplő Felicity Jonesra sem tudok jó szívvel gondolni: ha a sorozat női hőseit nézzük, se Daisy Ridley-hez, se Natalie Portmanhez, de még Carrie Fisherhez képest sem nyújt jó alakítást, a film az ő jelenlétének ellenére élvezhető, nem miatta. Ez azonban legalább 50%-ban a casting director, a rendező és a forgatókönyvíró hibája, viszont garantált, hogy Jonesnak kell majd elvinnie a balhét – nem lennék a helyében a következő napokban.”