„A Beaujolais az egyetlen fehérbor, ami vörös” – állítja Karen MacNeil borszakértő, s ezzel vélhetően az alacsony alkoholtartalmú bor könnyedségére, friss, gyümölcsös jegyeire utal, amit a gamay szőlő jellege és a borkészítési eljárás együttesen határoznak meg. A technológiát, ahogy az újbor születik, szénsav-macerációs eljárásnak nevezik: a kézzel szüretelt, ép, egészséges szőlőfürtöket bogyózás és zúzás nélkül erjesztőtartályokba teszik. Ahhoz, hogy aromás és gyümölcsös bor szülessen, rövid, maximum 4-5 napos erjesztési folyamat szükséges. Az erjedés a préselést követően erjesztőkádban fejeződik be, így készül el a könnyű, frissítő újbor.
Mivel a várva várt újbor jellemzően könnyű, friss és gyümölcsös, a borászok sokfelé nem is vörösborral, hanem primőr rozéval jelentkeznek elsőként. Az ebben rejlő lehetőséget a beaujolais hazájában is felismerték, és 2006-ban Japánban bemutatták a Beaujolais Nouveau Rosét, ami azóta a világ számos piacát meghódította.
A magyar bozsolék
Itthon elsőként a villányi Bock Borászat vezette be a palackozott újbor divatját. Mivel a borvidék jellegzetes fajtájából, a portugieserből készült bor november elején került ki a pincéből, Bock József elnevezte Szent Márton Borának. Akkor még senki más nem készített hasonlót az országban, így a Beaujolais Nouveau-t idéző könnyed, friss bor szinte berobbant a köztudatba, az éttermek könyörögtek érte. Manapság 10 ezer palackkal készül belőle, s ennek majdnem az ötöde el is fogy a pincében a hagyományos Márton-napi libator és újborünnep alkalmából.
A műfaj Magyarországon is többfelé megjelent, Szekszárdon például a kadarkájáról és vörös házasításairól jól ismert Eszterbauer Borászat már október végén palackozza Napszámos névre keresztelt primőr rozéját, amit márciusig el is fogyaszt a közönség.