A kézműves sör zombivá változtatja az embereket

„Úgy hallottam, hogy nemrég kapott a fejére a sörsznoböoktól. Gyakran történik meg ez?

Bourdain: Gyakran. A legmérgesebb kritikusaim azok, akik nekem esnek azért, mert bármelyik hagyományos hideg sört megiszom az adott helyen, nem pedig a legjobbat a környéken. Nem vettem ugyanis a fáradságot, hogy sétáljak még tíz háztömböt a mikrofőzdéig, ahol valami kibaszott Mumford and Sons IPA-t csinálnak. Ezen egyesek teljesen kiakadnak. De figyu, szeretem a hideg sört, és szeretem jól érezni magam. Nem szeretek a sörről beszélgetni, tényleg. A borról se. Szeretek sört inni. Ha elém teszel egy nagyon jót, egy jó kézműves sört, élvezni fogom. De nem fogom elemezgetni.

San Fransiscoban voltam, sört akartam inni, és besétáltam erre a helyre. Azt hittem, egy régi bár. Leültem, felnéztem, és észrevettem, hogy hatalmas választék van olyan sörökből, amelyekről sose hallottam. Ami szuper. Oké, szóval valami főzdés pubban vagyok. Mi lehet jó? De ahogy körülnéztem, észrevettem, hogy az egész hely tele van olyan emberekkel, akik öt kis pohárral üldögélnek és jegyzetelnek. Ez nem egy bár. Ez a kibaszott Testrablók támadása. Ez nem jó. Egy bár nem erről kéne, hogy szóljon, hanem arról, hogy kicsit szétesel, szétszeded az érzékeidet, jól érzed magad, beszélgetsz másokkal, esetleg rossz döntéseket hozol és aztán szomorkodsz az életeden. Nem arra van, hogy ott üldögélj, és elemezgesd a söröd. Ez nem etikus.

Ugyanez: ülök az asztalnál, valaki kihozza az egyik fantasztikus, világmegváltó bort a másik után. De, tudod, csak mondd meg a nevét, meg hogy honnan van, és enyni elég. Nem kell tudnom, hogy melyik kibaszott dombról van, vagy ki ültette el a szőlőtőkéket és honnan hozták. Nincs rá szükségem. Már megittam, öreg. Egyszerűen… Nem érdekel.”