San Fransiscoban voltam, sört akartam inni, és besétáltam erre a helyre. Azt hittem, egy régi bár. Leültem, felnéztem, és észrevettem, hogy hatalmas választék van olyan sörökből, amelyekről sose hallottam. Ami szuper. Oké, szóval valami főzdés pubban vagyok. Mi lehet jó? De ahogy körülnéztem, észrevettem, hogy az egész hely tele van olyan emberekkel, akik öt kis pohárral üldögélnek és jegyzetelnek. Ez nem egy bár. Ez a kibaszott Testrablók támadása. Ez nem jó. Egy bár nem erről kéne, hogy szóljon, hanem arról, hogy kicsit szétesel, szétszeded az érzékeidet, jól érzed magad, beszélgetsz másokkal, esetleg rossz döntéseket hozol és aztán szomorkodsz az életeden. Nem arra van, hogy ott üldögélj, és elemezgesd a söröd. Ez nem etikus.
Ugyanez: ülök az asztalnál, valaki kihozza az egyik fantasztikus, világmegváltó bort a másik után. De, tudod, csak mondd meg a nevét, meg hogy honnan van, és enyni elég. Nem kell tudnom, hogy melyik kibaszott dombról van, vagy ki ültette el a szőlőtőkéket és honnan hozták. Nincs rá szükségem. Már megittam, öreg. Egyszerűen… Nem érdekel.”