Kevesen tudják, de van a világon egy, a 70-es évektől egészen máig futó, eredetileg francia képregényantológia, amely nélkül kevés, általunk ismert, kultikus sci-fi létezne.
„Sokak szerint a képregény az első volt saját fajtájában, és nem vonatkoztak rá szabályok. Ez észrevehető az ábrázolásmódon, a színeken, az elemek és motívumok rendkívül széles tárházán, a számunkra életidegen erkölcsök szerinti konfliktusokon, valamint a pornográf tartalmon, mely ha a mai világban jelenne meg, mint »friss belépő«, már nem biztos, hogy eljutna a polcokig. A Métal Hurlant egy olyan korban érkezett, amikor a sci-fi minden volt, csak nem felkapott. A mozivásznon a fantasztikum konszolidált változatával lehetett többnyire találkozni, mint Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmje, vagy a Michael Crichton könyvéből készült Az Androméda-törzs , az »őrült irányzat« pedig csak a hetvenes évek végén ütött be, melynek a már említett Jodorowsky’s Dune kitűnő példája lehetett volna.
A képregény oldalain ugyanakkor filmélményszerű, hihetetlenül részletgazdag grafikák fogadták az olvasót. A történetek kísérleti jellegűek voltak, és sokkal inkább mély filozófiai kérdéseket boncolgattak, mintsem szatirikusan kritizálták a valóságot (ahogy egyébként számos sci-fi teszi, főként a disztópia műfajában). A meztelen testek erősen befolyásolták a képi világ megalkotását, olyannyira, hogy némely oldal jobban hasonlított a rajzolt pornóhoz, mintsem egy képregényhez.
Az antológia két, tehát francia és amerikai változata néhány éven keresztül párhuzamosan létezett. Mind a Métal Hurlant-ben, mind a Heavy Metalban jelentek meg cikkek, de míg előbbiben sci-fi ajánlókkal, kritikákkal lehetett találkozni, addig a tengerentúli verzió inkább »a geekek Playboya« volt, legalábbis az Entertainmen Weekly álláspontja szerint.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A leglelkesebb rajongóknak kellemes élményt okozhat, de ezúttal a technológiai forradalom elmaradt, cserében a történet sem mutat újat. Az Avatar: Tűz és hamu mindezek ellenére is szórakoztató lehetne, ha a három órát is meghaladó játékidő nem fulladna újra és újra unalomba.
Franciaország és Nagy-Britannia is a kardcsörtetők között volt az elmúlt években. A NATO-hadgyakorlatok viszont szomorú valóságot tükröznek.
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A legkisebb lányka alig tíz éves volt.
A görögök kérését viszont elutasította az Európai Bizottság.
Mutatjuk a hétfői nap legolvasottabb híreit.
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
