A Szemantikus Tudóst azért fejlesztette a hajdani Microsoft-társalapító Paul Allen Mesterséges Intelligencia Intézete, hogy megértse irodalmi művek tartalmát.
Az MI-programmal most kutatók, szervezetek hatását próbálták számszerűsíteni. A Tudós szövegeket, szerzőket és intézményeket rangsorolt a befolyásukra kapott, speciális pontszámok alapján. (Kutatók top50-e itt, intézményeké pedig itt olvasható. Az utóbbin nem meglepő módon az MIT, a Stanford és a Carnegie Mellon az első három.)
A statisztikai modellt úgy gyakoroltatták, hogy tudományos papíroknak ne csak a fontos részeit fedezze fel, hanem a rájuk hivatkozó anyagok hangnemét is. Találgatásait folyamatosan összevetették a szövegeket gondozó szakértőkével. A rendszer egyébként csak egymásra hivatkozó anyagok „közvetlen hatását” vizsgálja, de a következő már a kereszthivatkozások nélküli közvetettel is fog foglalkozni. Az Allen Intézetet igazgató Oren Etzioni elmondta, hogy lehetőségeit bővítik, és ősszel már az idegtudományokat is figyeli.
Az egyelőre azonban számítástudományra korlátozott program szerint a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen gépi tanulással foglalkozó Michael I. Jordan a legbefolyásosabb szakember. (Andrew Y Ng a második, Andrew Zisserman a harmadik.)