A Hurok című film ott rántott vissza a magyar valóságba, amikor először láttam az előzetest. Közeli a szereplőkről, pisztoly, futás, szürke lépcsőház, romos téglaépületek, dübörgő zene, gyors vágás. Na de hol itt az a bizonyos a csavar, a hurok?
„És akkor a károgás, mert sajnos ebből jut most több. A készítők azt hitték, hogy ha megvan a koncepció, az önmagában elég lesz. Összemosodó idővonalak és önmagukkal találkozó szereplők, egy pörgősre húzott thrillerben. Nagy hiba hogy itt megálltak, mert ebben rengeteg lehetőség van, így viszont a film csak egy félig - meddig elvesztegetett, minden humor és játékosság nélküli kiindulópont maradt. Nincsenek megválaszolva a miértek, az a bizonyos hurok csak úgy van, és random generálja az átfedéseket, mindenféle rendszer nélkül, észrevétlenül. A szereplők hol tudatában vannak ezen anomáliáknak, hol pedig nem, éppen ezért nem igazán fejlődnek vagy tanulnak. A főhős minden egyes alkalommal, hosszan rácsodálkozik önmagára, hogy aztán 10 perc múlva, ugyanazon a helyszínen újra előadja ugyanazt a rácsodálkozást.
A szereplők teljesen érthetetlen módon, csupán pár helyszín között mozognak újra meg újra, egyik sem képes kiszakadni ebből a hurokból. Lehet ezt is a koncepció számlájára írni, de én inkább a forgatókönyv gyengeségének érzem, hiszen az állandó ismétlések, a film közepétől már unalmasan hatnak(ráadásul ugyanazzal a drámaisággal előadva, mintha először látnánk őket, semmi vágott snitt, egybe letolják az egészet újra), éppen ezért a hurkot, ilyenkor egyre szívesebben képzeltem inkább a nyakam köré. Elindul a cselekmény, aztán megint és megint visszahajlik önmagába, és látjuk amint a szereplőink képtelenek szabadulni ebből az útvesztőből, ahogy pedig halad előre a film, úgy szűkül saját látóterük és cselekvőképességük. Egyedül a film utolsó percei képesek kilépni ebből az örvényből, és visszatérni ahhoz a színvonalhoz, amit a film elején beígértek a nyitó képsorok.”
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
