Mesterségesintelligencia-programok nemcsak adatot elemeznek, sakkoznak vagy statisztikákat gyártanak, hanem alkalmasint novellákat és verseket is írnak. Igaz, azokhoz is adatokat dolgoznak fel. A gépi kreativitás jelene, irodalmi példákkal.
Adatok mögött is adatokat lát az MI
Egyes mesterségesintelligencia-programokat bigdata-feladatokkal halmoznak el, értelmezzék az adatokat, találjanak bennük mintázatokat, másokat táblás játékokra, dámára, sakkra és most már góra is képeznek ki, verjék meg a világbajnokot, bizonyítva és riogatva, hogy itt van már az MI, közeleg a szuperintelligencia és az emberi faj végromlása, meg hasonló fantazmagóriák, jól hangzanak, az tény, csak a valósággal nincsenek köszönőviszonyban.
Mert a tág is szűk, hiába végtelenek a lehetőségek, legyen akármennyi kombináció a goban, nőjön irdatlan hosszúra az adatsor, a szabályok korlátosak, a feldolgozás szuperszonikus, a számítógépes kapacitások a végtelenbe nőnek, lassan minden bástya leomlik a számokba zárható intelligencia terén.
De mi van a számokon túl, amire a Homo sapiens csípőből, gondolkodás nélkül tudja a választ, vagy józanész-bölcselet a megoldás? És mi történik a racionalitáson túl, amikor egy MI-nek kell érzésekkel és megérzésekkel, kombinációikkal és finomhangolásukkal kezdenie valamit?
Nem újkeletű: egyes programok pont ezzel próbálkoznak. Robotokat és chatbotokat régóta tanítanak érzelmi reakciókra, és ugyan cammogva, de haladnak. Mások a kreativitásba kóstolnának bele: a zeneszerző, festő, író és egyéb alkotószoftverek sem a tegnap szüleményei. Emberi szinten próbálnak alkotni, legalábbis elhitetni, hogy alkotók. A Turing-teszten még mindig megbuknának, csakhogy ma már semmi értelme nincs a tesztnek, maga Turing is megmosolyogná.
A nap, amikor a számítógép regényt ír
Március 21-én Hitoshi Matsubara, a hokkaidói Hakodate Jövő Egyetem számítástudomány professzora bejelentette, hogy a kutatócsoportja és egy MI-program által közösen írt novellája túljutott az évente meghirdetett Hoshi Shinichi irodalmi verseny első fordulóján. Az 1450 beérkezett műből 11-et írt MI vagy ember-MI vegyes csapat. Utóbbiak közül – elsőként a verseny történetében – csak Matsubaráék munkája élte túl az első kört. Nem nyert, mert – a minőségi munkától meglepett Satoshi Hase sci-fi író szerint – a szerkezete ugyan sikerült, de a karaktereket lehetett volna még csiszolni…
A humán fél A nap, amikor a számítógép regényt ír című novella keretét adta: karakterek nemét és cselekményvázat, a különféle elemeket viszont az MI-nek kellett összegyúrnia. A speciális szavakat és mondatokat fejlesztői készítették elő, és az eredmény tanulsága: boldogult velük.
A történetet az MI meséli el: tisztában lesz írói tehetségével, és úgy dönt, nem foglalkozik többé elsődleges rendeltetésével, az emberiség szolgálatával. Saját boldogságát mindenek fölé helyezi.
„Mesterségesintelligencia-programokat eddig gyakran használtak megválaszolható problémák, például a go és a japán sakk, a sógi kezelésére. A jövőben úgy szeretném tágítani az MI lehetőségeit, hogy hasonlítson az emberi kreativitásra” – reagált Matsubara a versenyre.
Finn rap, new yorki haiku
Az MI, kognitív pszichológia, filozófia és művészetek metszéspontját jelentő számítógépes kreativitás viszonylag új és ígéretes szakterület. Előzményei után ugyan 1980-ig vagy még korábbig kell keresgélnünk, de jelentősebb fejlődés és értékelhető eredmények csak az utóbbi években tapasztalhatók. Rapszövegek írásától képekig, mára mindenhol feltűntek az alkotóprogramok.
A mindenki számára elérhető finn AI DeepBeat rapben utazik, egyébként gépitanulás-algoritmus. Korábbi dalszövegekben bányászik, millióhoz közeli sorból, 15 ezer körüli dalból álló adatbázisa száznál több finn, brit és amerikai művész munkái: Lil Wayne, Sage Francis, Yay-Z stb. Segít strófákat generálni, összeollózni, de ha akarjuk, saját versünkkel indítunk, aztán valahogy befejezi.
Fejlesztői folyamatosan figyelik a kész költeményeket, elmondásuk szerint akad a boton bőven finomítanivaló. Gyakran előfordul, hogy az összepasszintott rímeknek se füle, se farka. Egyébként sem a rímalkotás, hanem a jelentés, a vers sztorija a legfőbb gond. A programnak tisztában kellene lennie a szavak értelmével ahelyett, hogy véletlenszerűen talál valami érdekeset, ami ráadásul jól is hangzik.
2013. április 1-én, bolondok napján debütált a New York Times haiku botja. A bot az újság címlapján keresgél, minden új cikkben 5-7-5 szótagú szövegeket, amelyeket haikuvá gyúr össze. Utazástól a répareceptig, szinte mindent verssé költ át.
Már amit engednek neki, mert Észak-Korea atomprogramjáról például nem szerkeszthet haikut.
Kezdeti próbálkozások, és így-úgy, de mindig ember áll mögöttük: a japán novella sztoriját emberek találták ki, a finn bot húsvér rapperek szövegeiben, a haikuprogram újságcikkekben böngész, egy kicsit úgy, mintha montázst és kollázst készítenénk, vagy mint Burroughs tette egykor. A versek vagy nagyon profánok, vagy nagyon kísérletiek.
Ha hinni lehet a japán zsűrinek, akkor a Hakodate Jövő Egyetem novellája mindenképpen előrelépés hozzájuk képest.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
Úgy tűnik, Trump gyakorlatilag feje tetejére állította az ukránok elképzeléseit.
Az Egyesült Államokban legutóbb egy tinédzser halálát kérték számon a mesterséges intelligencián! Az AI veszélyei egyre fenyegetőbbek.
Nem csak jobbról kapja a kemény kritikát a TISZA Párt elnöke, a baloldal is elhatárolódik Magyartól, aki saját szimpatizánsait is megveti.
Aztán jött a kijózanító felismerés.
Az űr sötétje, a megszámlálhatatlanul sok bolygó és égitest millió és egy rejtélyt rejt, amiket még talán sok generáció múlva sem ismerünk meg. De úgy tűnik, valami vár ránk az univerzumban.
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
Bár a mainstream sajtó holmi diktátorként mutatja be a megválasztott elnököt, a Gaetz-ügy megmutatta, gyorsan képes korrigálni.
