A fesztivál a filmek mellett egy sor kezdeményezéssel is reagál a menekültválságra, például gyűjtenek pénzt szétszakadt családok egyesítésére, keresnek pártfogókat, akik fejenként négy menedékkérőt vezethetnek be a Berlinale világába, és nemcsak fesztiválvendégként, hanem munkatársként is befogadják a menedékkérőket, menekülteket egy gyakornoki program révén. Az idei Berlinale másik fő témája a „boldogsághoz fűződő jog kiharcolása” – mondta az igazgató. Ezzel foglalkozik például a nagyjátékfilmes mezőny egyetlen német alkotása, Anne Zohra Nerrached 24 Wochen (24 hét) című drámája. A csak „stabil lelkiállapotú” nézőknek ajánlott, igen „intenzív” alkotásban az a kiinduló helyzet, hogy egy házaspár a második gyermeket várja, és a magzatról a terhesség közepén kiderül, hogy Down-kóros. A boldogságot keresik a Zjednoczone Stany Milosci (A szerelem egyesült állama) című, 1990-ben játszódó lengyel film alakjai is, akik a rendszerváltás megrázkódtatásával küzdenek. Tomasz Wasilewski rendezése ugyan „nem fog tetszeni az új varsói kormánynak”, de az új lengyel filmes nemzedék kiválóságát mutatja – mondta Dieter Kosslick.
A további jellemző tendenciákról szólva kiemelte, hogy a nagyjátékfilmes versenyprogramban öt munkával megjelenő francia filmművészetben érződik egy „új újhullám”, amely a mindennapi élet gondjairól mesél „könnyeden”, és az is tapasztalható, hogy a technológiai változás sebességének ellenhatásaként egyre inkább teret nyer egy ráérős elbeszélésmód. Így „lelassulnak a filmek”, mert az emberek nem tudnak lépést tartani az egyre gyorsabb gépekkel - fejtette ki az igazgató. A legjobb filmnek járó Arany Medvéért, valamint a főbb alkotói kategóriákban kiosztott Ezüst Medvékért az idén 18 alkotás versenyez, további ötöt pedig versenyen kívül mutatnak be a nagyjátékfilmes szekcióban, ahová 21 országból válogattak be filmeket. A 23 munka közül 19-nek a Berlinalén lesz a világpremierje. A fesztivál az Oscar-díjas Coen testvérek Ave, Cézár című új filmjével nyílik, amelyet versenyen kívül mutatnak be.